Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Gábori-Csánk Vera: A felső paleolitikum nyoma Budapesten 7-14

GÁBORI-CSANK VERA A FELSŐ PALEOLITIKUM NYOMA BUDAPESTEN Az alább közlendő leletanyag - a paleolitikum első lelőhelye Budapest belterületén - a III. kerület (Csillaghegy), Hegyalja u. 18. sz. telken került elő. Jelentősége az, hogy az első nyom a város teljesen beépített területén, és egyben kiegészíti a magyarországi, Duna-menti gravettien elterjedési képét. Az egészen kis lelőhely - valóban csak nyoma egy telepnek —, a Duna jobb partján, a budai oldal É-i részén húzódó domb vonulaton helyezkedik el. Morfológiailag ez a terület a Pilis-hegység DK-i pereme, ill. a Duna egykori, lejtőüledékkel elegyengetett, teraszos völgy oldala. A Duna Il/a. teraszán, Af 110 m magasságban fekszik, ciiielyre 7 m vastag lejtőlösz települt. A leletanyag biztosan egy elpusztult állomás maradványa. Az állomás idején a Duna nem a mai, az innen több kilométerre húzódó medrében folyt, hanem több ágra szakadva és helyét többször is változtatva mélyítette, ill. töltötte fel a dombok lábáig terjedő síkságot. Az egyik széles folyamág a terasz alatt folyt — ez ma az egyik üdülőövezet felé vezető gyorsvasút vonala —, így a telephely folyóparton, közvetlenül az egykori Duna-ág felett feküdt. A leletanyag első darabjai — néhány Equus sp. foga és három penge -, a fenti telken, egy kertben, vízcsőárok ásása közben került elő. Budapestnek ez a része csupa kis kertekből, nyaralóházakból áll; sűrűn egymás mellett. Ezért a tárgyak előkerülését, még nagy nehézségekkel is, csak ellenőrizni lehetett. Az anyag azonban így is kiegészült, és rétegtani helyzetét sikerült hitelesíteni. A 4X4 m-es szondában egy kis telepfolt, vékony lakószintet találtunk, mely azonban nem folytatódott semerre. Az ellenőrző „ásatás" után ugyanis a környéken — a lejtő irányában felfelé, lefelé és a kertek előtti úton — számtalan szondát, széles árkot nyitottunk, és ebben az 5—30 méternyi körzetben sehol, semmi nem került elő. Valószínű, hogy az erózió a települést megsemmisítette, és csak ez az egészen kis lakószint-részlet, mintegy 30 eszköz, szilánk és egy cölöplyuk maradt in situ rétegben. Az első tárgyakra Sárga, löszös agyag tapadt. Tálalójuk szerint a vízcsőárokban voltak, tehát ennek, és a mellette mélyített szonda rétegtani viszonyát kellett ellenőrizni. Megállapítható volt, hogy az 1 m mély árok metszetében még humuszréteg van, és csak a legalján kezd sárgássá, löszössé válni. A darabok tehát nem az árokból, hanem csak a mellette ásott, jóval mélyebb derítő-gödörből kerülhettek elő. A megfigyelések a következők: A 4X4 m-es szondában - annak egyik négyzetméterében —, 1 m mélységig egy rézkori hulladékgödröt tártunk fel. Ugyanitt, 80 cm mélységben egy krotovina húzódott. Anyaga világos sárga lösz. Ebben egy penge és egy szilánk feküdt. Anyaguk, patinájuk azonos az első darabokéval. Ezek tehát a krotovinában nyilván mélyebb rétegből kerültek fel, állatok túrták fel. A talaj 100 cm-től kezdve fokozatosan sárgul, löszös, erősen agyagos, apró löszkonkréciókkal. 150 cm mélységben ismét két eszközt és két szilánkot találtunk , majd 160 cm mélyen az egyik négyzet sarkában egészen vékony elszíneződés, halvány barna telepszint látszott. Ennek talajában néhány okkerszemcsét találtunk. Valamennyi alább közlendő eszköz és szilánk a telepfolt körül volt. A telepszint maradványának letisztítása után egy 23 cm átmérőjű, kerek, barna folt tűnt elő. Mellette — a felület K-i oldalán —, 40 cm hosszú, 5 cm vastag további telepszint húzódott. (1. kép) Ez az előző foltnak a folytatása. Az elszíneződött talaj itt sötétbarna, morzsalékos, agyagos, és okkerszemcsékkel kevert. A kerek folt metszetben 20 cm mély, és egy félkörívben záródó cölöplyuk alakját mutatja. (2. kép) Közelében még egy-két szilánk és egy mammutborjú fogtöredéke került elő. A telepszintet tehát csak igen kis területen sikerült megtalálni —, ez azonban elegendő, hogy a további vizsgálatokkal az eszközkészlet rétegtani helyzetét és megközelítő kronológiai besorolását megadjuk. — Szerencsés körülmény, hogy ezen a kis területen — ha az csak egyetlen cölöplyuk is —, lakóépítmény, kunyhóalap létezését bizonyítja. A structure d'habitat kérdéséhez ez tehát a harmadik adalék a Nyugat-magyarországi gravettienben. Az előzők a ságvári telep —, és Dömös állomás, mely a Duna nagy kanyarjában, szintén a folyó közelében fekszik.

1 A további adatok előtt megemlítendő —, lehetséges, hogy ez a kis lelőhely is két lakószintből állhatott, mint azt a Ny-magyarországi gravettienben másutt is megfigyeltük. Ilyen elsősorban a ságvári telep, a Dunakanyarban pedig Szob ? A 4X4 m-es terület egyik szektorát 3 m mélységig tovább mélyítettük, majd még 4 m-re, egészen a teraszrétegig fúrtunk le. A 7 m vastag szelvény szedimentológiai vizsgálata viszonylag jól biztosítja a leletanyag kronológiai helyzetét. Ebben a munkában Pécsi M. és Schweitzer F. geológusok voltak segítségemre a MTA {földrajzi Intézete részéről, akik a szelvényezést még több helyen is elvégezték. Baráti segítségükért ezúton is köszönetemet fejezem ki. A lelőhely rétegsora a következő : 0—1 m Csemozjom (rézkori gödörkitöltéssel) 1,0—1,6 m Krotovinás világos lösz. A kultúrréteg ennek alján, 1,6 m-en húzódik. 1,6—2,1 m Mangánfoltos, mészkonkréciókkal és állatjáratokkal tagolt lösz. 2,1-3,5 m Rétegzett, gleyes, rozsdafoltos lösz, nagy mennyiségű csigahéj töredékekkel. 3,5—4,5 m Csillámos, homokos lösz csigahéjtöredékekkel. 4,5—4,7 m Agyagos-iszapos lösz. 4,7—5,5 m Rétegzett, homokos, agyagos lösz. 5,5—7,0 m Agyagos-iszapos lösz. 7