Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
dalán! Olyan kronológiai adat volt ez, amilyent sem Nagy Lajosnak, sem Garády Sándornak nem sikerült találnia a tabáni és nekünk sem a várpalota alatti szemétgödrök feltárásakor. Hiszen már 1951-ben irt s 1952-ben publikált munkámban rámutattam: a királyi palota területén, akkori ásatásaink során talált korai szemétgödreink nem egy - itt sose állt IV. Béla-kori királyi palota fikcióját hitelesitik! Egy suburbiális településnek a hirmondői csupán. (Egyébiránt egész, 19G7-ben újrakezdett palotai kutatásomnak egyik legerősebb serkentője ez a meggondolásom volt. Régészeti egyértelműségekkel kellett pontot tenni az un. "budai vita" végére. °" Ha valóban állt itt - s a palota alatt is, le a Tabánig - egy korai suburbiális-falusias település, akkor ennek a településnek nem szabtak gátat a - nála későbbi - királyi palota területi osztásai. Ennek az általam feltételezett korai településnek határai függetlenek kell, hogy legyenek a jóval később épitett, csupán Anjou-kori királyi palota beépitési rendszerétől. Vagyis - ugy véltem - itt, az északi előudvar területe alatt is szükségképpen vannak korai telepmaradványok, ha - huszonhat éven át oly sokak által s annyiszor lehurrogott 0 ? - megállapításom mégis igaz. ) E 7. sz. veremről, pincéről még csak annyit: egyszeribe azt bizonyította, hogy ebben a térségben már régóta állt egy korábbi, XI/XII. századi kezdetű település. Ennek házait, vermeit, pincéit, szemétgödreit, sőt csatornáját ijS akkor tüntették el, amikor, a XIII. század derekán IV. Béla király ezt a városfalat megépíttette. 7. sz. vermünk mérete: háromszor négy és fél méter. Alja négy méterrel mélyebb, mint a felette átvonuló várfal alja. A verem nyugati fele tul nyúlik a várfalon, annál jóval nyugatabbra terjed. A verem szélén kőfalazat nyomai látszanak. Az egész szituáció azt jelzi: a korai, 7. sz. verem leleteivel jellemzett települést, esetleg annak tatárdulta romjait, sietve szüntették meg. A vermeket gyorsan töltötték be, sietve egyengették el a felszint. Azon a városfal-szakaszon, amely alatt 7. sz. vermünket feltártuk, a városfal már régesrég megroppant. Ugylátszik: a városfal építésekor rosszul iszapolták a betöltést s az még a fal odaépitése után if ^ovább süllyedt. Érdekes és meglepő - egyben újra csak a városfai és a palota építésénél jóval korábbi településnek, sőt kőépitkezésnek nyoma - az, hogy a városfalnak ebbe a szakaszába egy bontott háznak egyszerű metszésű kő ablakkeretét is beleágyazták. Az ablakkeret a fal egykori megsüllyedésekor elrepedt. Már csak darabokban emelhettük ki. Profiljai szabályos négyzetátmérőket mutatnak; azokon semmiféle élszedés ki nem mutatható. A XII. század óta itt kialakult agrártelep agyagba rakott kőfalakból épitett házainak egyikét díszíthette. Ezen a helyen, a 7. sz. pincénél van az a pont, ahol - mint irtam - a régi városfal kissé megváltoztatja irányát és az eddigi síktól nyugat felé hajlik el. Mivel kevéssel délebbre a fal útjában újra csak egy hatalmas pince van - az un. 4. sz. "konzolos helyiség" felmerül: vájjon nem északról dél felé haladva építették meg ezt a XIII. századi városfalat? És nem az volt-e az oka a várfal - amúgy teljesen indokolatlan - irányváltoztatásának, hogy IV. Béla murátorai attól tartottak: ha erre az ujabb pincére - a 4. -re - ráépítenek, újra megroppan várfaluk? Sziklába vájt középkori pince, őskori verem Bármiképpen álljon is a dolog, tény: itt, a változtatott irányú várfalnak belső, keleti oldalához hozzásimul egy 6, 6 méter hosszú és - egyelőre kibontatlanul - 4 méter széles sziklába vájt pince, északi falában ugyanolyan kis sziklábavájt mécstartó fülkével, mint amilyent 1949/50. évi ásatás során a palota Nagyudvarán, a bizonyos "gazdasági épület" - kétsejtü házának - pincefalában találtunk. °^ Külön érdekessége volt ennek a lelőhelynek, a 4. sz. pincének, a "konzolos-helyiségnek" az, hogy ezen a szakaszon, a városfal alapozása alatt egy őskori szemétveremnek elvágott aljzatára is ráakadtunk. Őskori cserepek, egy agancsszerszám s egy - Matolcsi János megállapítása szerint - hidegvérű ló csontmaradványai, s apróbb állatcsontok tették emlékezetessé ezt a lelőhelyet. Itt említem meg, hogy a "régi városfal" és az uj, Zsigmond-kori várfal között egy - a régi falhoz képest másodlagos, hozzá falazott - nagyobb épület állt. Ennek a szabálytalan tégla-alaprajzu épületnek keleti fala rajta nyugodott a "régi városfalon" 20 méter hosszban. Északi zárófala: 7, G méter, nyugati fala (vagyis a Zsigmond-kori külső várfal): 19 méter; déli fala 9 méter. Ez a későközépkori épület - amelynek alapjai a 141.50 m szinthez képest 1. 7 m-re alapozottak ~ a nyugati várfallal lehetett egyidős, vagy valamivel fiatalabb annál. Valószi30
