Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
Közeláiinak a pra'gai Szent Vid templom királyi oratóriumának konzoImotivamaiUoz. A stilusrokonságot a Jagellók - II. Ulászló és II. Lajos - magyar-cseh perszonáluniója alatt alakult mühelykapcsoUt -ha ugyan nem műhely-azonosság - magyarázza. A monumentális darabok budavári anyagunkban társtalanok. (Bár Balogh Jolán említi, hogy a második világháborút követő ásatások idején kisebb faág-motívumos faragások kerültek elő.) 38 Maga a legallyazott faág-motivum alighanem azokra a korábbi arbor vitae-ábrázolásokra megy vissza, amelyek a bűnbeesés almafáját Krisztus keresztfájával azonosítják. A sok legallyazott feszület körül emlékeztetnék az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Anjou-kori kárpitjának ábrázolására. A keszthelyi Balatoni Múzeum őriz egy XV-XVI. századi faragott kőreliefet a szőlőtőkére feszitett Krisztus alakjával. Megjelenik ez a stilizált gallymotivum a visegrádi királyi palotának ujabban talált ornamentumai között. 39 Megtaláltam - mint szentségházat körülölelő gallyazott szőlőindázatot - a távoli Zólyom megyeiPónik gótikus templomában. 40 Hasonló gallyazott - részben stilizált - ág-bogas ornamentika borítja a Selmecbányái Szent Katalin templom pa'ratlanul szép, híres kereszteiőkutját. Ugyanilyen - a póniki szentségházhoz hasonló - fa-ág motivumos szentségházat találunk a hajdani ország másik szegletében, a Zala megyei Tűrje románkori templomának déli hosszhajójában. A türjei fa-ág mustrás szentségház, szerencsére még datált is: fel* irata szerint 1479-ből való. Eszerint a XV. század e motívum hazai elterjedésének virágkora. A kassai dóm északi kapujának Golgotajelenetén a keresztfa gyalulatlan fatörzsként jelenik meg, a kereszt szárai ugyancsak nyers gallyak. Maga a gyalulatlan gally motívum vissza-visszatér kő-fa- és fémtárgyak motivumkincsében is. (A XV. század divatos ezüstkés és ezüstvilla-nyele is fatörzs mintás. Egy ilyent Piáról hoztak be 1966-ban a Budapesti Történeti Múzeumba, ahol is azt - rnint nem budai leletet - nem vásárolták meg. ) v Meglehet, hogy ezek a gallyazatlan keresztek rokonok azokkal a magyar zarándokok által hordozott nyers fakereszíekkel, amelyeket a Rajna vidéken, a magyarok aacheni zarándoklatainak végpontján Ungarkreuzoknak neveztek. 4 * A paradicsomi életfa - amelyből, a legenda szerint utóbb Krisztus keresztjét ácsolták - a XV. századi Kassán egyebütt is megjelent; egyik példányát a XVII. században helyezték a kassai ferencesek kapuja fölé. Zsegrán, az ottani freskók sorában is találkozunk ezzel az ábrázolással: egy 1420-ra datált falképen keresztre feszítést látunk. eleven fára, 4 ^ Hasonlóképpen egy crux vivens jelenik meg a budapesti Iparművészeti Múzeum egyik posztgótikus miseruháján.Mint érdekességet idézem fel a budai királyi palotának - még a XIX. századi építkezések során datált - egyik leletét: gallyazott hársfa törzse ez, reneszánsz ballusztrádon. Ennek a reneszánsz osztónak és 1972-ben talált faágas gyámköveinknek - részben a felsoroltakkal szemben - közös sajátsága: a faágak itt világi dekórumok. Ott: az arbor vitae motívummal magyarázható liturgikus jelentőségű szimbólumok. Záradékul megemlítem Czagány Istvánnak néhány megjegyzését faágas köveinkről: "A faragott kőleletek között ez idő szerint a legkiemelkedőbb jelentőségűek azok a boltozati vállkődobok (72/11/03. 72/02. ltsz.), amelyeken a bordákat naturális faágak helyettesítik. Ez a későgótikus - átmeneti reneszánsz dekorativ boltozatépitési módszer egyértelműen a prágai Szent Vitus-dóm 1493-ban épült királyi oratórium-erkélyének 43 közvetlen rokona, amelynek mellvéd-diszei között a történeti magyar királyság cimere is látható. Ezt a prágai oratórium-erkélyt Jagelló Ulászló építtette - ezért diszitik a címerei - valószínűleg azzal a Benedikt Rejt mesterrel, aki 1493-1502 között a Hradzsin Ulászló-termének boltozatát is készítette. Itt szintén fennmaradt a magyar királyi és az Ulászló-monogrammos cimer, egy 1500-as évszám kíséretében. 4 ^ Götz Fehr már 1961-ben azt állította, ^6 hogy Benedikt Rejt - a Hradzsin zseniális építőmestere - 1490-1491-ben Budán tartózkodott. A budavári palota munkálatainak befejezése után azonban a szétszéledő budai műhely néhány mestere Prágában és Krakkóban dolgozott tovább. Kétségtelen, hogy a Szent Vitus-dóm oratórium-erkélyének címerei és évszáma ezt az értelmezést megengedik. Bár ez az összefüggés közvetlenül a Hradzsin Ulászló-termére és nem a Szent Vitus-dóm oratórium-erkélyére vonatkozik, mégis valószínűnek tartjuk az utóbbira való kiterjeszthetőségét is. Az Ulászló-terem zárókő nélküli, boltozati bordaáthatásainak és tulnyulásainak reneszánsz naturálformába való átírását látjuk ugyanis az oratórium-erkély-fenékboltozat faágcsonkjaiban t] amelyekkel a budavári vállkődob bordahelyettesitő motívumai megegyeznek. Nyilvánvaló már az Ulászló-terem boltozatánál is a bordák struktív szerepének minimumra csökkenése,ami az öncélú metsződéseken túlnyúló csonkok diszitményeként való kialakítását lehetővé tette -, amely az oratórium-erkélyboltozat esetében a dekorativ faágaknak a konstrukciótól való teljes elszakadásához vezetett. " Marosi Ernő hivta fel figyelmem arra, hogy a faág-motivumnak XV. századi megjelenését - Götz Fehr, Margot Braun-Reichenbâcher nyomán - a "mennyei lugas" ikonográfiái jelképeként lehet feloldani. Ez a magyarázat nem jár távol a Paradicsomot a Keresztfával összekötő ikonográfiái ívtől. X X X 1972 évi ásatásunk- inkább leletmentésünk - szórvány faragványait néhány gótikus borE borda-anyagunkról az annak rajzi feldolgozását végző Czagány István a következőket 47 jegyezte fel:^ 48 ". . . biztonsággal helyezhető el a Mátyás-kori későgótikus épitőmüvészet formavilágában' az a négy darab "fecskefark-végződésü" profillal kifaragott, tétényi homokkő bordatöredék kődobja (72.11.17., 72.11.12. és 7.2. 11. 13. lelt. sz. , valamint 72. 11. 25. lelt. sz. faliborda) amelyeknek keletkezési kora az 1470 körüli évekre tehető. Formacsaládjukba tartozik két másik bordatöredék (72. 11. 28. és 72. 11. 34. lelt. sz. ) is, amelyeknek analóg darabjai az 1950-es években előkerültek már az Uri utca 13. számú házból és lelőkörulményük a korábbi eredetű datálást megerősítette. Értelmileg ide kívánkozik az a félkortetagos pálcás-kettőshornyu profillal, tétényi homokkőből faragott későgótikus faliborda-toredék 19
