Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

Ezek a körülmények - noha hamarosan őrséget kaptunk és nagy, honvédségi sátrat von­tunk lelőhelyünk fölé - meggátolták azt, hogy lelőhelyünket egyszerre horizontálisan, itt ott tanufalak megtartásával tárjuk fel. Egy ilyen - iskolapéldaszerü 120 - feltárás csak akkor lett volna megoldható, ha 1. legelső szobortöredékünknél tudjuk, hogy azt még mintegy ötven-hatvan további szobor-torzó kiemelése követi, ha 2. terepünket azonnal, már február 14-én hermetikusan elzárjuk a látogatók és az idő­járás kártevésétől, és, ha 3. szobraink lelőhelye fölé - sineken mozgó - emelőszerkezetet építtetünk és igy aztán a torzókat takaró rétegeket egyenkint, rétegenkint - mint a dobostorta lapjait -szinte elszivathatjuk. Az ásatási munkásokat nem lehetett a szobrokat rejtő rétegekre, a szobrokra rá álli­tani. Hiszen igy magunk tettük volna tönkre azt, amit meg kellett mentenünk. Ezért azután a lelőhely keleti oldalán lehatoltunk lelőhelyünk sziklaszintjéig és onnan nyugat felé haladva embereink a torzókat magukban foglaló rétegekben ugy dolgozhattak, mint sebész a műtő­asztalon. A nagyon gyorsan sokasodó szoborleleteket igen sok, a szobrok pusztulásának (nem ke­letkezésének! ) korára jellemző kislelet kisérte. Èzt külön ismertetem. Azt hamarosan megállapíthattuk -noha magunk használtuk először a szobor-temető (sőt az Anjou-pantheon) kifejezést is -, hogy ezek a műalkotások 1. nem a lelőhelyünket környező - félméteres falvastagságú - középkori polgárháznak diszei voltak. Máshonnan kerültek ide, bontási anyagokkal, ráadásul egy igen nagy­arányú épületbontás maradványaival és - félre érthetetlenül a közeli királyi palotából eredő - leletekkel, például királyi kályhacsempékkel, itt ott szeméttel, sőt konyha­hulladékkal együtt. 2. ha ide rakták is őket - majdnem egyhelyre -, idehelyezésükben nem volt semmiféle szabályosság, gond és rendszer. (Sokkal később derült ki, hogy mégis volt valami rendszer az idehelyezésben! A szemetet szállító kocsik embereinek munkarend­szere! A kisebb szemetet lapáttal szórták szét a nivellálandó területen. A nehezebb szobroknak a szekérről való ledobásához már nem volt elég a lapát. Oda egy, vagy inkább két ember kellett). Megesett, hogy egy egy szobornak fejét -ugyanazon a lelő­helyen, a 74/4-esen -, pár méterrel odébb találtuk meg, mint törzsét. (Hasonló a helyzet a 34. sz. szakállas heroldunkkal is. Fűzött ingbe bujtatott jobbkarja volt leg­első leletünk. Másnap-harmadnapra kiemeltük törzsét is. Feje nem a lelőhelyre ke­rült. ) 3. a szobrok - idehelyezés ükkor, illetve ide dobásukkor - rendszerint három részre törtek. Fejre, törzsre, lábazatra. A kicsiny, apróbb töredékek száma több ezer. 4. a szobroknak - legelőször a Fehér Madonna hiányzó Bambinójánál tűnt fel -. abszo­lút hiányai is vannak. Máshová is kellett, hogy kerüljenek szobortöredékek! * 21 5. Lassan az is kiderült, hogy mind a 973-ban feltárt "konzolos pincében", mind az imént tárgyalt 1. sz. ciszternában is kerültek elő szobrainkhoz illő töredékek. 6. Már a feltáráskor láttuk: szobrainknak olyan sérülései is vannak, amelyeket ide­vetésük előtt szenvedtek el. A szobrok lelőhelyének feltárása - egy heti megszakítással -, február hó 14-től, két hónapon át, április 16-ig tartott. * 22 Amikor feltárásunkkal - keletről nyugat s dél-nyugat felé haladva - elértük 74/4 sz. lelőhelyünknek délkeleti sarkát, megállapíthattuk: lelőhelyünkbe a XVI. században egy - részben, későközépkori, részben törökkori anyaggal datálható - szemétgödröt ástak bele. Ennek a 74/5. jelzésű szemétgödörnek azonban alja, legalsó rétege sem érte el legmagasab­ban fekvő szobrainknak rétegét. A törökkori gödör aljának legmélyebb pontja csupán a szob­raink lelőhelyét fedő nagy épülettörmelékes rétegig hatolt le. (Legjellegzetesebb lelete egy reneszánsz üvegpohár töredéke volt, szélén maszkokkal). Ugy gondolom: a lelőhelyünkkel kapcsolatban felszínre került két legkésőbbi - a XV. század második feléből való - pénz­érem, ezzel a beásással függ össze. Sem az ásatás során, de voltaképpen még most - 1975. július 1-én - sem lehet teljes felelősséggel megmondani: pontosan hány szobornak tartozéka ez a 974-ben feltárt szobor­lelet-anyag. Jelenleg ezt a számot 50 és 60 közó merném tenni. Ez a szám - összetartozó részek összeillesztésével - csökkenhet. De növekedhet is abban az esetben, ha - reménye­imhez képest - a jelenlegi, a Szent György térről a palotához vezető provizórikus ut alatt, a 74/4. sz. lelőhelyünk nyugati szomszédságában további torzókra akadunk. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom