Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
Maguk a szobortöredékek egy mintegy 80 négyzetméteres térségnek másfél méter vastag betöltéséből kerültek elő. Ez a száz-százhusz köbméternyi betöltés ötven-hatvan torzót fogott körül. Ebből látnivaló: egy egy szoborra mintegy két köbméter betöltés esett. Vagyis szobrainkat jelentős törmelékanyag kisérte. Ez a kisérő leletanyag pedig szobraink nacionáléjának fontos régészeti jellemzője. (113-122. kép) A lelőhely Noha szobrainknak lelőhelyét voltaképpen csak a feltárás befejeztével ismertük meg - hiszen csak ekkor láttuk egészben-, most már, az ásatási naplóbejegyzések egymásutánjával ellentétben - mód van a lelőhely felrakodásának jellemzésére is. A napló azt tükrözi: miképpen helyezkedtek el a régészeti rétegek egymás alatt. Most azt nézhetjük meg, miképpen rakódtak egymásra - a legalsótól a legfelső rétegig - ezek a leletek. Lelőhelyünk egy nagyjából L alakú, felül mészhabarcsos kőfalakkal körülvett, több hozzáépítés! periódust is mutató, sziklába vágott udvar. Házak köze. Legvalószínűbb rendeltetése: a környező házak tetőzetének esővizeit gyűjtötték össze benne. Belőle gondosan kifalazott kőépitésü, habarcsba rakott csatorna vezetett az - ugyancsak vízgyűjtő, vagy viznyelö rendeltetésű - 1. sz. ciszternába. A feltárás befejeztével, a lelőhely betöltési anyagának eltávolítása után vált világossá: ennek az udvarnak -inkább ciszternának- közepén két kerek, sziklába ásott, egy-egy méter átmérőjű mélyedés van. A kettő között lerakott kőlapoknak nyoma. (Mintha csak egy ős-, vagy koraközépkori szemétveremnek az alja lenne. ) 12á Lelőhelyünknek északi határosa a 74/3. sz. , az előzőekben már ismertetett XIII-XIV. századi kétosztásu kőház. A 74/4-est dél felé, de keletnek is - az 1. sz. ciszternán, meg az amellett fekvő, 1 méter mély kicsi aknán tul - felmagasodó sziklapadba vésték bele. Nyugati falát -és ez egész eddigi feltárási munkánknak a legfájdalmasabb fogyatéka - az istállók XVIII, századi építésekor egy vastag újkori falazattal tetejezték meg. Ezt a barokk falat gépekkel bontották el,,egészen a lelőhely nyugati oldalán észlelhető szikla-lemetszésig, vagyis a 74/4. sz. lokalitás eredeti zárófaláig. A lelőhely nyugati oldalába belevágott barokk istálló-alapfalból Tóth Attilának keserves véső-munkával sikerült épségben kikalapálnia egy szobrainkhoz tartozó gótikus plintoszt -, 3. sz. szobrunk lábazatát. Annak jele ez, hogy a XVIII. században, a királyi istállók alapozásakor már ráakadtak lelőhelyünkre s bele is gázoltak abba. (17. ábra) Egyébként azt észleltem, hogy a 74/4. sz. lelőhelyünk nyugati oldalán, az azt határoló sziklakivésésen egy átjárónak kimetszése jelentkezik. (Ez esetleg egy, lelőhelyünktől nyugatabbra eső helyiséget sejtet, a jelenlegi hevenyészett ut alatt). Utóbb, 1974 év nyarán 74/4. sz. lelőhelyünket - minden akkor elérhető irányból - körülkutatva, megállapítottuk: a szobrok hiányzó részeinek - esetleg további szobroknak - elérésére irányuló kutatást immáron csakis nyugat, a jelenlegi ut irányába lehet, de idővel kell is folytatni. Mivel ennek - az ut megszüntetésének - elérésére feltehetően 1980-ig, vagy az 1980-as évekig nincs mód, munkánkat a„ jelzett útszakasz alatti terület feltárásáig lezártnak nem tekinthetjük. Mindaddig, amig ki nem derül, hogy a jelenlegi ut alatt már egyetlen szobortöredék sincs, a feltárás befejezetlen s a szobrok restaurálása lezáratlan. Arra a feltételezésre, hogy az ut alatt esetleg még további szobrok, vagy szobor-elemek vannak, több dolog bátorít: a) a 74/4. sz. lelőhely betöltésének dőlésszögéből megállapítottuk, hogy szobrainkat s az azokat kisérő törmeléket dél felől hajították be a 74/4, sz, lelőhelyre. A betöltés rétegei ugyanis délről észak felé lejtenek. b) lelőhelyünktől keledre és délre, de valamivel nyugatabbra is összefüggő sziklapad helyezkedik el. Ezen jártak a törmeléket a déf, a palota felől ide kihordó szekerek, c) szobrainkhoz tartozó töredékek - s más ide kapcsolódó leletek is - előkerültek már a hevenyészett útnak nyugati oldalán, a 4. sz. - 1973/74-ben feltárt - sziklábavájt pince (a "konzolos helyiség") betöltésébői, 125 d) nyugat felé egészen a Váralja utcáig gurultak le olyan kőfaragások - a vizköpős, torzfejes, XIV. századi szökőkút elemei -, amelyeknek más, hozzátartozó elemeit 74/4. sz, lelőhelyünkön, szobraink társaságában találtuk meg. 44
