Budapest Régiségei 24/3. (1977)

FÜGGELÉK - Szakál Ernő: Megfigyelések, adatok és következtetések az 1974. évi szoborlelet értékeléséhez 199-210

Az épen maradt törésfelületek a torzók töredékdarabokból való összeépítésénél a legmeggyőzőbb bizonyítékok voltak. Érthető, hogy nagy figyelmet fordítottunk az egyes törés felületek azonosítására, mert a restaurálás során csak a bizonyíthatóan összetartozó töredékeket építhettük, ragaszthattuk össze véglegesen. A bedobáskor és a későbbi terhelés alatt keletkezett törések alig adtak restaurálási problémát a tisztitások, összeillesztések és ragasztások technikai-technológiai feladatain túlmenően. Kezdetben érthetetlennek tűntek azok a megkoptatódott törés felületek, melyeken néhol oly nagyfokú hiányok vannak, hogy a törésfelületből már szinte semmi sem maradt, amiben először csak az összeállítást megnehezítő tényezőt érzékeltük,de tudomásul kellett vennünk, hogy itt valami rejtéllyel állunk szemben. Hogyha egy szobor eltörik és darabjait egymásra vetve eltemetik, a törésfelületek épen maradnak. A kopott törésfelületek azt jelzik, hogy a kopások nem az eltemetődés helyén keletkeztek, hanem egy megelőző időpontban, a széttörés után, de az eltemetődés előtt, egy ismeretlen időszakban és helyen. Az a tény, hogy a (75.1.17.Ltsz. ) (152. kép) női figura talplemezének elején kopások vannak, az még nem eléggé szembetűnő. De hogy a (75.1.51.) (198-199. kép) (75.1.59.) (204-205. kép), (75.1.55.) (203. kép), (75.1.48.) (194-195.. kép) és a (75.1.42. Ltsz.) (190. kép) fejek nyakának alsó sikja, azaz törésfelülete nagyon megkoptatott, az már feltűnő volt, mint ahogyan az egyik herold-szobor bokában eltört lábcsonkjaina törésfelület lekopottsága kétségtelenül bizonyítja egy intervallum létét, mely a készülés-eltörés és az eltemetődés között volt. E törésfelület kopások mellett az egyes töredékeken lévő égésnyomok, a kövek hőhatásra bekövetkezett elszineződései - amelyek egy ép darabhoz teljesen egyértelműen hozzátartoznak - azt jelezték, hogy az a hő, tüz vagy parázs okozta elváltozás, amelyet észlelünk, az nem a teljes szobrot érte, hanem csak a már széttört plasztika egyik-másik töredékét. Ezért az égésnyomok azt bizonyítják, hogy vagy a feltárás helyén, vagy azt megelőzően, a szoborfaragványok széttörése után egyes töredékek megégtek, mig a legtöbbje égetetlen, ép maradt. Ilyen biztosan azonosítható összetartozásokat találtunk a (75.1. 35.Ltsz.)(176177. kép) egyházi szobornál, a rendkivül nivósan faragott, betétezett jobb kézfejnél, a (75. 1.13. Ltsz.) (147. kép) lovagtorzó bal kézfejcsonkjánál, a (75.1.47. Ltsz.) (192. kép)Madonnafej jobboldalt lecsüngő fej kendőjénél,. és egy az arcrész és koponyatöredék közé ékelődő töredéknél láthatunk. Az egyik konzolfigura frigiai sapkás feje is megégett, csakúgy, mint a (75.1. 3. Ltsz. ) figura bal félkartöredéke. A kisméretű egyházi szobrok sorozatához tartozó remete töredék két összetartozó darabja közül az egyik megégett, és ilyen léptékű égett talplemeztöredékek is vannak. (A (75.1.23.Ltsz.) (159. kép)sodronyinges lovag bal lábfejcsucsa, és alkarjának egyik töredéke és egy nagyobb méretű talplemez betétdarabja egészen elfeketedett. Ezeken kivül számos kis töredékből összeépített drapériarészlet van, melyek egyik-másik tőré s felülettel illeszkedő darabja az ép mellett megégett,mint azt egy kis építészeti faragványnál, baldachin-töredéknél, egy sarokfiatornyos, oromzatinditásos faragvány két összeillő darabjánál láthatunk. Több olyan töredék is van, melyeken égésnyomokat észleltünk, de ép darabokhoz nem csatlakoznak, és csak a tűzről tanúskodnak, mint az olyan töredékek, melyeknél nem a külső, hanem a törésfelület égett meg. Az égések és kopások mellett a szándékos pusztítás nyomai, a vésővel történt ráfaragások, baltacsapások, és hegyescsákány okozta sérülések is szép számúak. Ezek is csak a szobrok eltemetődése előtt keletkezhettek, azt tanúsítva, hogy e faragványokat nagy tiszteletben nem tartották. Bizonyos, hogy a szobrok egy része valaha funkciót kapott a királyi udvar politikai reprezentációjában és az egyház vallási kultuszában, de sok jel azt mutatja, hogy ezt a célt egyes szobrok nem érték el az elkészületlenségük miatt; ezért különleges figyelmet forditottunk a befejezetlenség különböző adataira, melyek perdöntők egyes plasztikák szerepének értelmezésében. Másrészt pedig egyes faragványok nem azzal a céllal készültek, hogy a királyi palotát diszitsék, mert műhelymunkák. A szoboranyag rendkivüli művészeti és művelődéstörténeti értékét nem csorbitja az, hogy a királyi kőfaragó műhely életére, művészi képességeire, és a műhelyben folyt képzésre oly adatokát szolgáltat, amire ezideig hazai ásatási anyag lehetőséget nem adott. A szerző szerint ez a jelentős szoboranyag ritkasági értékét felfokozza, mert hasonlóról nem tudunk. Ugyanakkor kétségtelen az, hogy számos kérdésre egyértelmű választ adni nem tudunk, mert a budai középkori királyi kőfaragómühely sajátos életéből, az ott folyt munkamódszerekről és szakképzésről, a megbizók és kivitelezők kapcsolatairól vajmi keveset lehet teljes határozottsággal bizonyitani, de minden részadat kiértékelése irányt adhat a további kutatásoknak. 202