Budapest Régiségei 24/3. (1977)

FÜGGELÉK - Szakál Ernő: Megfigyelések, adatok és következtetések az 1974. évi szoborlelet értékeléséhez 199-210

A királyi kőfaragómühely jelenlétét kézzelfoghatóan akkor érzékeltük először, amikor még a töredékválogatásnál egy nehezebb fajsúlyú töredék megtisztítása után kiderült, hogy az egy fenőkő, egy lapos formájú pirites homokkő, melynek mindkét oldalán és szélein a vizes köszörüléstől keletkezett nyomokból megállapíthattuk, hogy azon kis szobrászvésőket éleztek, mely vésők éle rendszerint kissé domború, hold alakú. A szobrokkal együtt napfényre került egy még érdekesebb töredék, egy kisméretű, tömött mészkőből készült faragvány, egy nyolcszögü térzáródás sarokpontjának modellje, mely egy szentélyzáródás kompozíciójába szépen beilleszthető. A kis mintadarabon a külső választópárkány körülfut a felfelé mezőkkel tagolt támpilléren, mig a belső sarokban háromnegyed faloszlop áll, és az ablakok pálcatagos kávái az ablakrézsükbe futnak. (212. kép) A gondosan faragott kis minta, vagy kisléptékű modell egy kivitelezendő épületelemhez készülhetett, de az is lehetséges, hogy faragása csak gyakorlásul szolgált, vagy e kis faragvánnyal bizonyitotta be a faragója azt, hogy tisztában van annak konstrukciójával és formáinak arányaival. A fenőkő és az építészeti mintadarab inspiráló hatása ujabb adatok keresésére indított, uj nézőpontot adott a figurális plasztikák tanulmányozásához, hogy vájjon milyen adatok utalnak még a királyi kőfaragómühely jelenlétére. A szobortorzók egyes elemeinek vizsgálata, a hovatartozás keresése közben a prémkucsmás (75.1.42.Ltsz. ) (190. kép) fejről gyorsan kiderült, hogy nem egy szobor letört feje, hanem csak egy fej, melynek krétaszerüen puha, finomszerkezetü kőanyaga a szabadban való megtartásra alkalmatlan. A formaképzése is elgondolkoztató, mert fölé és alárendelt fontossággal hangsúlyozódnak egyes részletek. A megmaradt bal szem, a fülek, és az ezekre letekergőző hajcsigák gondosan kidolgozottak, mig a bajusz és szakáll szörzetének hullámvonalai szinte csak jelzésszerűen jelentkeznek a befoglaló forma felületében. A fejdisz prémes kucsmája a kor és személymeghatározásban figyelemre méltó lehet. A prémkucsma hajháló tömegének formáin három helyen, elölről mindkét, hátul a jobb oldalon a felületi forma mészgipszhabarccsal rámintázott, és felületében megdolgozott, ami csak a tisztítás után vált felismerhetővé, tehát egy javítás készült a helyes formaképzés érdekében. A legmeglepőbb azonban a nyak formai kiképzése, azaz kialakitatlansága, mert bizonyos, hogy e fej nem egy alakról tört le, hanem különállóan készült, csak fejként, feltehetően portréként, melyen a legjellemzőbb részek gondosan kimunkáltak, és az esetlegesebb részek, mint a bajusz és szakáll szőrzet, inkább jelzésszerűen jelentkezik. Itt tehát nem egy szobor fejéről van szó, hanem egy mintáról, "Musterbuch" -i értelmezésben "Vorlage", vagy "Vorarbeit"-ről, egy plasztikus tanulmányról, mely nem modell, vagy minta a mai értelemben, de nélkülözhetetlen a kivitelezés céljait biztosítandó iránytadásban. Uj megvilágítást kaptak a szobortorzókon és töredékeken fellelhető ráfaragások és a befejezetlenség jelei is. Az egész anyagtói a legszembetűnőbben elkülönülő szobor egy püspök kinagyolt alakja (Ltsz.75.1.6.) (139-140. kép), melynek befejezetlensége lehetetlenné és logikusan valószínűtlenné teszi azt a feltevést, hogy valaha szoborként a királyi palotában el lett volna helyezve. Egy kőszobrászati alkotás készülésének folyamatára a félig kész faragványok olyan adatokat szolgáltatnak, melyek egy befejezett műről már nem olvashatók le. Egy befejezetlen szoborról megtudhatjuk, hogy egyenest kőbe faragták-e, a kőben alakítva ki a végleges formákat. Ez esetekben a faragás nem egy gépies másolási müvelet, hanem uj és uj alkotás, melyben a szobrász egyéni képességei újra és újra megnyilvánulnak. Az egyenest kőbe, a "taille directe", az "alla prima" mindig a plasztika konvex burkából indul ki, ezért egyik ismertető jele már a nagyolásnál megmutatkozik, mert a tömegek és arányok egyenletes fejlesztése, a helyükre tett nagy formák egymáshoz való viszonyának rögzítése után kerülhet csak sor a részletekre. Következetesen igy faragtak az egyiptomiak és az archaikustgörögök, a románkor és gótika szobrászai, szemben a hellenizmus és a római császárkor és a reneszánsz alkotó és másoló szobrászaival, melyeknél egyes részletek már teljesen kidolgozottak a kinagyoltak mellett. A befejezetlen püspökszobor az egyenest kőbe faragás szép példája, mert egyenletesen kinagyolt tömegeiből a részletek is egységes értékrendben kibontottak, az arcban a szem nem részletezettebb, mint az alba és tunika laposfogas és laposvésővel kialakított befoglaló formái, és a mélyitések holdvésővel kifaragott árkai. A figura e kinagy olts ágából is kitűnik azonban a képfaragó szobrász közepes képessége, mert már a lényegnél, az alak mozgásának, a drapéria mögött megbúvó álló és játszó láb szerepének formai lényegét nem tudta 203