Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

160. A dijoni Szent Györgyről 1. e munkám III. részében, az 5. sz. vértes lovaggal kapcsolatban elmondottakat. 161. Ugyanezek a réce és fátyolszélek - mint már a 20. sz. szobrunknál emiitettem isegyik törzs nélküli női fejünkön s a 20-as torzón is jelentkeztek. De ugyanez a recés diszü fátyolszél disziti annak a kicsiny gyámkőnek Leányka-fejét is, amely még 19491951. évi ásatásaink során került felszinre. {Ez a gyámkő jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum alagsorában, az un. gótikus altemplom előcsarnokában van. ) 162. A régebbi gyámkövet - recésszegélyü fátyollal boritott Leányka-főt - 1952-ben Gerevich László Zsigmond korára (1387-1437), a XIV. sz. végére, illetve a XIV-XV. század fordulójára datálta. (Arch, Ért. 79 (1952). XXXVII. tábla és 151 lap). -Utóbb ugyanő (A budai vár feltárása. Budapest, 1966. 329. lap, IX. tábla bizonyos János mester müveként mutatta be. (Ez a János mester utoljára 1374-ben szerepel: igy ez a datálás a XIV-XV. századfordulóról negyedszázaddal hátrébb tolja az óramutatót. ) Pár évvel később ugyané szerző (Budapest Története, II. kötet, Budapest 1970, 255., 257.; 63-64. kép) mint a "a XIV. század végi későgótikus... naturalizmus... legkésőbbi tagjával" ismertet meg e gyámkő által. Ezúttal ama János mesterről, mint e szép kis gyámkő-fejecske alkotójáról már nem esik szó. - Én magam ezt a kis gyámkövet - nemcsak viselettörténeti okon, de stiluskritikailag is - ahhoz az anyaghoz kapcsolom, amelyet 1974-ben hoztunk napvilágra. S ezzel e gyámkövet is legvalószínűbben a budai Anjou-kor végére, az 1370-1390-es évekre datálom. 163. Esetleg néhány kisebb, vele együtt tartott töredék tartozik hozzá. 164. A "Kék Mária" nevezet (egy régi könyveim nyomán) csupán ráragadt szobrunkra. Semmi olyan attribútuma nincs, ami e szent nő alakjában a Madonnát sejtetné. 165. Kékpalástos szent nőnknek haj-kiképzése, de egész kompozíciója is emlékeztet arra az Esztergomi Madonna torzóra, amelyet 1955-ben kotortam ki az esztergomi Bibliothéka lépcsőházának lomtárából. Azt a szobrot azidétt francia ihletésű, XIV. század második feléből való alkotásnak véltem, s feltételeztem, hogy esetleg Nagy Lajos ajándéka lehetett az esztergomi ferences zárda számára. 166. A későbbiekben fontosnak tartanám az egyes talapzatok összehasonlító vizsgálatát. Ezeknek egymástól eltérő s egymással helyenkint egyező volta, feltűnő. Élesen elkülönülnek a nyolcszegletes, felső lemezükön elszedett plintoszok azoktól az amorf - vánkos-, vagy felhőszerü - talapzatoktól, amelyeken a szentek, apostolok zöme áll. (Persze ez a különités nem egységesíthető: a 30. sz. Fehér Madonna ellentétben a méretben hozzá hasonlatos - apostol-alakokkal nem puha, vánkosszerü alapon, valamiféle égi felhőn áll, hanem geometrikus merevségű nyolcszegletes plintoszon). 167. Hasonló, csuklyás köté.sü könyvet vivő szent zarándok faszobra a hajdani thorni (Torun) Szent Wolfgang templomban: Zbiory gotyckiej rzezby i malarstwa Múzeum okregowego w Torunin. Torun, 1968. 11. -A könyvek ilyetén beburkolása a középkor végéig dívott. - Hasonló ábrázolás az Esztergomi Keresztény Múzeumban. - A new york; Metropolitan Museum a valóságban is őriz egy ilyen csuklyáskötésü könyvet. 168. Ezek a hajak és szakáilak erősen eltérnek a másik - csigás csimbókokba kunkorodó haj- és szakáll-kezelési típustól. E haj-megmunkálási összehasonlításokba - amely tán megmutatja: hány kéz dolgozott szobraink szőrzetének arci ápolásán, s esetleg csakis azon -, csupán e kézírat lezártakor kezdhettem bele. Rajzi és fénykép-anyaga e pillanatban még nem készült el. Ezért - képtenül - részleteredmények közlése is korai lenne. 169. Alakunknak szakállát a mester vastag, szinte hengeres keresztmetszetű kigyókban faragta meg. Ez a tömör, csőtésztára vagy vastag zsinórzatra emlékeztető haj- és szakállkezelés több alakunknál megjelenik. Azonos kézre és azonos véső-szerszámra vall. 170. Mint eddig publikálatlan hasonló heraldikus emléket említem meg azt a Budapesti Történeti Múzeum kőtárában fellelt herold-tartottá Anjou kőcímert, amelyet Virág Antalnak, a múzeum régi dolgozójának állitása szerint a Rudas fürdő falazó kőanyagából hoztak be a múzeumba. Letört fejű magános herold tartja ezt a szép, nagyméretű, kétosztásu - pólyás, ill. liliomos mezejü - Anjou-cimert. 132