Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

Î35. A Nagy Lajos építtette Maria Zell templomán (1371), a régebbiek közül a zólyommegyei Badin és a turóci Béla templomán XIII. századi koronás fők jelennek meg. Kőfaragó- és építész-portrék: a brassói Szent Bertalan templomon, Kolozsvárt, Iglón, Sopronban, Késmárkon* Szászsebesen, Beregszászon, Kisvárdán, Lőcsén, etc. 136. Uszálya utal arra, hogy nőalak, A XIV. század erkölcs prédikátorai már korholják a hölgyek uszályait, mondván: az ördögöt utaztatják rajta. Szoborgalériánkban viszont akadnak lovag alakok is, akiknek köpönye a földig ér s nem egyszer megesik - statikai okokból -, hogy lovagjaink saját köpenyükön állnak. 137. A leeresztett, csipő-övet nevezzük igy. Ez a "cingulum militare", a "dupsing". 138. Kesztyűt egyébiránt - a későbbi kor szobraival és sirszobraival ellentétben - egyik szobrunk modeílje sem* viselt, Vaskesztyüt sem. -Mivel az alkar s a jobb kézfej összekötő része hiányzik, 1976 évi bemutatásakor a jobb kézfejet (amely valamely gömbölyű tárgyat tart), nem ragasztották vissza. 139. A ruhaszegélyként jelentkező paszománt vonalkázása azonos a 13. sz.herold-torzó mellének - fűzést - szegélyező motívumával. Azonban all. sz. lovagnak ez a díszítés melle két oldalán, amannak melle közepén vonul végig. 140. Mivel több lovagunknál tapasztaljuk a földigérő s a térdigérő - tehát a hosszú s a rövid - ruházat változatait, érdemesnek tartom idézni francia divattörténészek megállapításait: a kihajtott nyakú fűzött vagy gombolt, rövid és diszes ruházat az 1340-es években jött divatba. Megkülönböztették a "gens de robe longue"-ot, a hosszú ruhát a rövidtől, a "gens de robe courte"-tói. Az előbbit, a hosszú ruházatot a törvény, az irodalom (írástudás) és a klérus emberei viselték, A rövidet az "elegáns" emberek: udvaroncok, apródok. Ez a XIV. sz. végétől a XV. sz-ig Burgundban kötelező ruházati megkülönböztetés volt. - M. Beaulieu - J. Baylé: Le costume en Bourgogne. Paris 1956. 129-135. 141. Ennek a 22. sz. lovagnak részlet-méretei: fej 22, 5 cm törzs, térdig 78 cm lábazat 33 cm teljes magasság: 133,5 cm 142. Idézem Vajay Szabolcs kiváló heraldikusunk megjegyzését (1974 május 24. ): "Az országcimer töredék (kettőskereszt) faragási kezelése - gerincbarázda és szártalpak villás nyitása - hasonlóságot mutat a visegrádi Anjou kut belső kasán levő országcimerrel. A két munkának, vagy fényképünknek egymás mellé tétele talán megengedhet egy közelebbi korszakmeghatározást. " 143. A stóla eleinte ujjas, hosszú papi ruházat volt. Elől-hátul leért a lábfőkig. Külsejét prémezet vagy szala'g díszítette. Utóbb a stóla egészen megrövidült s a nyakról lecsüngő széles szalaggá vált. 144. Szoboralakunk hajkezelésével kapcsolatban Tóth Attila hivta fel figyelmem arra, hogy 59. sz. kis-töredékünk hajkezelése rokon a 16. sz. püspökalak hajkiképzésével. 145. Az emiitett budai püspöksüveghez hasonló főpapi süveget látunk - sok-sok egyéb között - a reimsi székesegyház ujabban előkerült pátriárka főinek egyikén. Ezek a szobrok - e süvegen kívül - azért is figyelemreméltóak, mert - noha budai anyagunknál régebbiek - ugyanazt az antik hatást érezzük rajtuk, mint a budai torzók több alakján, köztük a most tárgyalt 16. sz. püspökfőn is. A reimsi dómplasztikának ezekről a nemrég előkerült remekeiről: J. . L. . H. Müller

. : Joyaux de sculpture Reims. PaKs 1954, a 4-6, 7-8 fő és 26-27. (Figyelemreméltóak - szempontunkból - a reimsi fejek haj- és szakáll-megmunkálásai is. A szerző Pierre de Romain és Pierre de Saiint Maximin körét idézi» ) 146. Fűzött, térdig érő férfi ruhát látunk, a vállra visszahajló gallérral és kapucnival Tomasro da Modena 1345-1375 közt festett, pontosabban 1352-re datált Szent Orsorya freskó ciklusa egyik alakján. Az ottani dominikánus kolostorból a trevisoii múzeumba került töredék. J. Dupont- C

. Gnudi: (Rosabianca Skira fordítása): Les grandes siècles 130