Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

de la peinture - La peinture gothique. Genf-Paris 1954, 118. - Lovagunk viseletének tehát itáliai előzményei is megvannak. 147. Ez a buggyos kézelő felbukkan egyik atlaszunkon, továbbá a 29. sz. herold ruhaujján s egy - egyelőre még azonosítatlan, "úszó" - kartöredékünkön is. A XV. század első felében vált divattá ez a kézelőtipus. 148. "Vêtement de dessous, commun aux hommes et aux femmes. Elle avait des manches", - írja a "cotte"-ról Douët d'Arcq. "La cotte masculine partie des robes de plusieurs garnements et a disparu au XV siècle" - teszi hozzá F. Piponnier: (Costume et vie sociale - La cour d* Anjou, XIV-XV. siècle. Paris 1970, "3857) 149. 20. sz. nőalakunkat - amelyet viselettörténeti vonásai által is jól datálható 1370 körüli szobraink egyikének tartok - érdemes egybevetni az esztergomi Madonna torzóval. (Zolnay L. : Az esztergomi Madonna torzó. Művészettörténeti Értesítő 6 (1957) 21-23.) Leletcsoportunknak másik két nőalakjával együtt ahhoz a stiluskörhöz tartozónak látszik, amelynek egy régebbi budai leletét, a szép, Leányka fejjel ékes gyámkövet a XIV. sz. végére datálták. Datálását reálisabbnak érzem, mint a magyarországi Szép Madonnákról irt dolgozatában Radocsay későbbi időre tett meghatározását. E körnek XIV. sz-i francia világát 1. M. Aubert: La sculpture française au MoyenAge. Paris 1946, 325-334. -; a valamivel későbbi németalföldiekről W„ Pincier, i. m. 184-197. ^-——•"""150. A 21. es 22. sz. torzót - kérésemre - Szemenyei Tivadar akkor együtt fényképezte le, amikor a 22. sz. szobrot még nem illesztették össze. 151. A két töredékből álló vértezett karrész egyik darabja az 1. sz. ciszternából került elő. A másik - a parazsas, kormos, hamvas rétegben feküdt - feketére színezett darab való a 74/4. lelőhelyről. Lelt. sz. : 75.1. 12. 152. A szobor Wien, I. a Dioecesanmuseumban áll. 153. A Trónoló Mária s a Trónoló József szobrocskát -, amelyet a lengyelek 1370/75 körül faragott felsőrajnai munkának vélnek - Piaszt Erzsébet "E" betűs monogramja kapcsolja a királyné személyéhez. A krakkói klarissza kolostorban őrzik őket. Emi, : A magyar-lengyel kapcsolatok ezer éve. Kiállítás a budai várpalotában, 1970« Budapest (katalógus) 26. lap, 39. sz. 154. Ennek a budai pillangós térdvasnak édestestvérei: Ulrich, elszászi őrgróf alakján 1344-ből (Strassbourg, Wilhelmskirche) és Gottfried Graf von Arensberg sirfedlapjának lovagalakján (+1370) a kölni dómban. Ugyanez a viseletdarab 1370-ből Jean de Châtillon sírkövén. (Az előbbi kettő: W.Boeheim: Waffenkunde, Leipzig, 11. 120. kép) A Châtillon sírkő: M. Beaulieu - J. Baylé. , i. m. 160-161. 155. Hasonló, lamelláit, lemezes vassarut visel Gerhardt von Querfurt lovag (+1383)querfurti s irfe dl apjának lovagalakja. (Más viseleti jellegzetességei: takaros sisak a mellén, szakállas koronás fő, páncél, fegyverkabát, dupsing, lábvért, térdvas. W. Finder: Die deutsche Plastik vom " ausgehenden Mittelalter bis zum Ende der Renaissance. Wildpark-Pots dam 1924, 110. 156. Kezét alighanem ugyanaz a mester faragta meg, aki a 25. és 36. sz, szoborét. 157. Hasonló babérkoszorus lovagi alak Simone Martini (+1344) Szent Márton legendaciklusának a szent lovaggá ütését-ábrázoló jelenetén: G. Contini: L'opéra compléta di Simone Martini. Milano 1970. XXIV. tábla, 3. sz. - Lanton játszó babérkoszorus alak GiOttónak 1304-1306 között festett freskóján; két muzsikus fején is, a Mária menyegzőjét ábrázoló képen. Scrovegni kápolna, Padova. 158. 1976 évi bemutatására Madarassy Walter restaurálta heroldunk sisakját. A mértéktartó kiegészítést érdemes összevetni Nagy Lajos aacheni cimertárcsájával. Kivált a heraldikai takarók e^bevetése elgondolkoztató. V. ö. Márki S. : Mária, Magyarország királynéja, Budapest 1885, 10» 159. A már említett Háromkirályok csoportozatnak ez a szobra a bécsi Dioecesanmnseiamban (Wien, I» Roterturmstrasse 2. ) 131