Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
léért külön köszönet illeti ekis csoport tagjai f Iyanics Andrásnét, Kovács Boros Ágnes, Ottományi Katalin, Lászay Judit - most már - egyetemi hallgatókat, Dévényi Edina és Kiss Tibor Zsigmond rajzolókat, Szebényi Judit restaurátor-gyakornokot, Tóth Attila segédrestaurátort, Fazakas Csongor, Nemeskéri Ernő szerződéses alkalmazottakat, akik a múzeum főfoglalkozású restaurátoraival s rajzolóival együtt működve az eddigiekben munkámat a magukéval tették lehetővé. 109. A Budapesti Történeti Múzeum által rendelkezésre bocsátott ásatási munkaerő 6-12 ember között váltakozott. A nehezebb földmunkákban, falak elbontásában, anyagmozgatásokban gépi erejével a Budavári Palota Beruházó Iroda kivitelezői kapcsolódtak be. A múzeum 1974 évi ráforditása 825. 000 forint, a Beruházóé mintegy 500. 000 forint volt» Munkámban néhányszor Csorba Csaba régész, majd rendszeresen Marosi Endre» né Soős Ágnes régész volt segítőtársam. Előkerült szobor anyagunknak restaurálására a Budapesti Történeti Múzeum Szakái Ernő szobrászművészt, egyetemi docenst kérte fel. Ásatásunk allâtes ont any agának megvizsgálására dr. Matolcsi János mezőgazdasági mérnököt, szobraink kőanyagának vizsgálatára dr, Boda Jenő egyetemi docenst, kőfaragás-anyagunk rajzolására, visszaszerkesztésére Czagány István műemléki mérnököt^ ásatásunk terepének geológiai-hidrológiai viszonyai vizsgálatára dr. Dénes György tud* kutatót, szobraink florisztikus motívumainak elemzésére dr. Gombos Zoltán kertészmérnököt, szobraink festékanyagának vizsgálatára Szalay Zoltán egyetemi docenst kértük fel. Szobraink modelljei embertani vizsgálatát-antropologiai leleteink analízisével egyetemben » dr. Kiszely István antropológus végzi. Éremtani leletanyagunk meghatározását dr. Bodor Imre kutatótársamnak köszönöm meg. Külön kell megemlékeznem ásatási munkámnak - kiváltképpen pedig a szoborfeltárásnak - elvégzőiről. Lelkiismeretes, gondos munkájuknak köszönhetjük, hogy ezt a páratlan kincset megtartási állapotában szállíthattuk be a múzeumi resteurátormühelyekbe, így nagy köszönet kell, hogy illesse Boldizsár Péter és Fazakas Csongor, valamint Tóth Attila leletmentő munkatársaimat. Boldizsár a leletanyag feldolgozásában, Tóth Attila - mint Szakái Ernő főrestaurátor segítőtársa - a későbbiekben is útitársa maradt szobraink felívelő pályájának. Mellettük az Óbuda TSZ kötelékében dolgozó Soós István brigádvezetőt, Bakó Pál, Gubis István, Farkas István, Nagy István, Csomó István és Szerencsés István - legelső szoborleletünk megtalálója- tette nevét emlékezetessé művészettörténetünk annaleszeiben. 110. Utóbb az vált világossá: a XV. századi szintekhez képest ez a pincének nézett épületrész a XIII, században még földszint volt. (Ugyanezt tapasztaltam és írtam le -XIII. századi földszintnek, betöltések, szintemelések következtében pincévé való süllyedését - a Tárnok utca 9-13. sz, alatt, 1961-1970 között végzett ásatásom során. (Kutatások a Tárnok utca 9-13. számú telkeken. Budapest Régiségei 23 (1973) 253-254, } Ugyanilyen jellegű átalakításokat emlit Lócsy E. : A budai Várnegyed XIV. századi városrendezése előtti topográfiájáról és a kutatás módszereiről c. munkájában (Régészeti Füzetek Ser. II, 14. sz. Budapest 1971. ) Ezeket a nagyarányú - néha 3-4 méteres szintemeléseket a XIV. század végére kibontakozó tüzérségi technika elhárítása, a várfalak megemelése, földbástyák alakítása tette szükségessé. (Meglehet azonban az is, hogy épületünk keleti homlokzatával - mint a hegyoldali házak - magasabb szinten helyezkedett el, mint megmaradt nyugati részei.) Ezeket a keleti, homlokzati részeket azonban megsemmisítették az 1960-as években, amikor minden régészeti ellenőrzés nélkül, az A épület nyugati toldatának építése miatt szétrombolták egy egész XIIIXIV. századi utcasor homlokzati maradványait. 111. L. 1973. évi ásatási beszámolómat és a Corvina Kiadónál 1975/76 évben megjelenő munkámat ezekről az ásatásokról. - Kisebb ismertetések: Zolnay L. : A budavári gótikus szoborleletről, Népszabadság, 1974. március 10, 7. lap, - u, 0. : A budavári gótikus szoborcsoport feltárásából. Kortárs, 18. évf. (1974) májusi szám, 776-785. - Kiss K. : A budavári szoborlelet. Magyar Nemzet, 1974. márc. 9. sz. 5. lap, Ez a 9. sz. lakőverem vagy pince, csakúgy mint a régebbi ásatás 12, 25, 32, 32b, 36, 37, 38, 39, 40, 43, 44, 51. sz. vèrme s 1972 óta újra kezdett munkám 4, 7, (lépcsős) sz. maradványa, a Nagyudvar kétsejtü alápincézett háza (az Anjou kor árkától északra), a hozzá csatlakozó lépcsővel, klasszikusan példázza Árpád-kori falusi parasztházaink prototipusát. ("Az Árpádkori falvakból általában egy helyiségből álló, lépcsős bejáratú, földbeásott házakat ismerünk.... Ágasfás, szelemenes nyeregtetejük 127
