Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

egyszerű lateripar, téglavető volt, hanem terrakotta diszek készítője, mert a királyné levele különleges téglákat (tegulas in copie majore) emlit. ) S miért keritenének akkora feneket egy egyszerű téglavető munkafeltételeinek? Miért lovasfutárt meneszt a császár-királyné Székelyföldről, Sepsiszentgyörgyről a távol Véglesre, Zólyomba, ha csupán egy olyanfajta téglaégető mester érkezéséről van szó, mint amilyen ezidétt az országnak minden mezővárosában, de jóformán minden falujában is akadt. ) ^0. Czagány I. : A középkori grafikus stilus emlékei a buda Várnegyed területén. Budapest Régiségei 19 (1959) 42. : 9-10. kép, Datálás a 40 és 52. oldalon a 4. jegyzetben. 71. Itt emlitem meg: az a kettőskeresztes háromhalmos téglacimer töredék, amelyet XIII. századi felségjelvényként publikáltak, leltárkönyvi adat szerint a Télikert (TK) betöltéséből került elő. E terület betöltése a török kiűzése után ment végbe, tehát a lelet lelőhelye stratigráfiailag teljességgel semmitmondó. 72- Bertalan V-nét Budavári majolika padlótéglák, Arch. Ért. 79 (1952) LVH-LVIII. tábla Balogh J., i. m. I. 133-134. - Voit P. : Hunyadi Mátyás budavári majolika gyártó műhelye. Budapest Régiségei 17 (1956) 83-98. Voit elgondolkoztató tanulmánya -amely Garádynak egy a Tabánban talált padlótéglájával kapcsolatban Garády és Höllriegl József régi elméletét ujitja fel - abban talán nem téved, hogy a rontott példányok helyi készités bizonyitékai. Az a következtetés azonban, hogy a királyi palota Nagyudvarán - általam feltárt kemencék fajansz-égető kemencék lettek volna, tévedés. A gótikus palota nyugati szárnya padlófűtését szolgáló tüzesházak maradványai ezek. Az első ilyen kemencére 1950. március 14-én akadtam rá. Zolnay L. : I. ker., Budai várpalota,Ásatási napló, 1949-1950. BTM Adattár, 1/3. jelz. 52. 73. Utóbb ez bizonyult az "area amplissima" kiaalakitása valószínű időpontjának. 74. Egyébiránt az természetes, hogy a "régi fal" lebontott koronájának magassága egyezett az - ugyancsak megsemmisitett - későközépkori (Zsigmond-kori) szinttel! Hiszen evidens: a régi, felmeredő, feleslegessé vált várfalat az újonnan kialakitott, Zsigmondkori járószintig bontották le. Különben elbotlottak volna benne. 75. Az északi kortina 2, 5 m vastag Zsigmond-kori falazatát lépcsősen alapozták rá a márgás altalajra. Ezt 1. sz. gödrünk feltárásakor láttuk. 76. E sorokat - ásatás közben - 1975 tavaszán irom. 77. A tervezőnek - Jánossy Györgynek - e kisbástya megőrzését, bemutatását javasoltuk, a hozzá csatlakozó várfalakkal egyetemben. 78. Mint megoldatlan fejtörőim egyikét emlitem ehelyt:.mivel 1390-ben, a Nagyboldogaszszony- s a Mária Magdolna-egyház körletének határjárásában a Fehérvári kapu helyén állt un. Zsidó kaput újnak mondják, elképzelhető az is, hogy a várfal felső nyugati szakaszának bővitését, nyugatabbra tolását már Nagy Lajos, vagy a királynők idején megkezdték. A visegrádi monumentális alkotások, a késő-Anjou udvar budai építkezései, az ujabban talált leletek alapján ezt a feltevést megerősíteni látszanak. Tán ezzel a várfal építkezéssel az is összefügg, hogy Nagy Lajos innen távolitotta el - egy időre - a budai zsidókat. 79. Már amennyiben nem csupán odabiggyesztett dekórumok, mint a keleti oldalon lévő várfalnak az altemplomtól délre eső szakaszán látható, hamis illúziókat keltő konzol-kirakat. Ezt ugyanis csak a második világháború után helyezték el ezen a kései belső várfalon. " 80. Apró I. : Ambrogio Traversari Magyarországon, 1435-36. Szeged 1935. - Balogh J. : A művészet Mátyás király udvarában. I. Budapest 1966, 85. 81. Várnai D. : A budai várpalota középkori kőfaragó jelei. Budapest Régiségei 16 (1955) 330-334. lap, a jelek száma: 3, 23, 29, 34, 46, 52, 79. 82

' Várnai B., i. m. 328. 83. E lelőhelyeknek régészeti leletanyag-elemzését e fejezet függelékeként közöljük. 124