Budapest Régiségei 24/3. (1977)

Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164

A királyi palota - a déli palota - I. Lajos-kori bővitő épitésének köszönhető az a Szűz Mária tiszteletére szentelt királyi házikápolna, amelyet 1366-ban szenteltek fel s amelynek altemploma (ill. annak XIV. század végi szentélye) máig megmaradt. A korai, XIII. századi városfal feltárásakor megtaláltuk a korai városfal megszüntetésének, kiiktatásának korhatározó leletanyagát. Ugyanez a leletanyag - a XV. század első fellének udvari leletanyaga, luxus-szemetje - jellemezte a déli városrész megszüntetésének korát is. 1974 februárjától fokozott figyelmet szenteltem annak a leletanyagnak, amely a 74/4..sz. lelőhelyen, szobraink lelőhelyén került felszinre. A szobortorzókat kisérő leletanyagnak huszonkét olyan elemét agnoszkáltuk, amelynek kiegészitő eleme a környék más lelőhelyén ugyancsak a XV. század első felében kivetett szemétanyaggal együtt - került elő. Ez világosan viszonyitja: az 1430/40-es években a királyi palotából a Zsigmond féle bontásoknak és Zsigmond féle építkezéseknek hulladékanyagát a királyi udvar napi szemetjével ide, e palotához csatolt, lebontott városrész területére hordták ki. Abból, hogy - mondjuk - egyazon kályhacsempének egyik darabja három különféle lelőhelyről (köztük a szobrok lelőhelyéről is)került elő, szinte nyomon követhettük azokat a szemétlerakó szekereknek útját, sőt azoknak a szemeteseknek lapát-vetését, akik ezt a törmelék és szemétanyagot idehordták. A szemétlerakáson kivül a szint-emelés is célja volt ennek a Zsigmond-kori térrendezésnek; a palota Zsigmond emelte uj falait jóval magasabbra vonták, mint amilyen magasak a IV. Béla-kori várfalak voltak. Maguk a szobrok is szemétként, selejtként kerültek a 74/4. sz. - és talán az azzal nyugatra szomszédos, de még fel nem tárt - lelőhelyre. S rekonstruálhattuk azt is: amig a.királyi udvar napi szemetjét mozgó szekérről akár csak egy szolga is lelapátolta, a szobortorzóknak leemeléséhez s ledobálásához már két ember kellett. A 74/4. sz. lelőhely steril rétegeinek lerajzolt, rögzitett dőlésszögei jól mutatták: szobrainkat dél - tehát a királyi palota - irányából lökték be a lelőhelyre. így eshetett meg az, hogy ugyanannak a szobornak - a '16.

sz.püspökalaknak -északabbra,mélyebben találtuk meg a fejét s délebbre, magasabb fekvésben a törzsét; a törzs és fej csak itt, a lelőhelyen vált ketté. IV. Béla király (1235-1270) városfalát és a városalapitás korából származó lakóházakat a XV. század első felében bontották le. A kép tiszta és egyértelmű: Luxemburgi Zsigmond (1387-1437), aki előbb (1372) Anjou Mária királynőnek jegyese, majd férje (1385), utóbb uralkodótársa (1387), s végül a királynő halála után szuverén (1395-től), a várpalota egész területét uj, akkor modern várfalakkal vette körül. Ezért lebonttatta - s magasabb szintre emelt ujakkal, erősebb várfalakkal pótolta - a IV. Béla-kori városfalakat. Ám a városfalak ekkor már valóban várfalakká lettek. Mivel Zsigmond Friss palotájával az Anjouk palotájának egész udvarát, várpiacát elépittette, s udvar, piac igy (az Anjou-palota területén) nem maradt, a várpalota határát - a város rovására - mintegy 200 méterrel északabbra tolta. Zsigmond a XIV. században épitett Anjou palotát - amely a Várhegy legdélibb csücskére ült - mélyebb szintekre alapozott épülettoldatokkal (un. Lovagterem, Tárnokház avagy "Mátyás-börtön") körülépittette. A három oldalán szabadon álló Istvántornyot is igy épittették be. Azonban még igy sem volt elég a hely a császári igények számára! Ezért uj palotájával, az 1410-26 között emelt Friss palotával elépitette az Anjou kor várpiacát. Hogy aztán uj, tágasabb, várpiacot teremtsen, Buda városától elvette a város déli lakónegyedét számitásom szerint körülbelül harminc házat. Ennek a XV. század első felében leszakitott polgári lakóház-negyednek házait tártuk fel, s ezek egyikének ciszternás udvarán találtuk meg a gótikus szoborgaléria eddigi torzóit. Az elmondottakból - s a megfogalmazás alapjául szolgáló régészeti leletek tanúságából - világos: mind a XIII. századi városfalat, mindpedig az uj - Zsigmond emelte - várfalakon belül lerombolt házakat Zsigmond palotabővitő épitkezéseivel kapcsolatban szüntették meg. És mivel az egyik ilyen lebontott ház udvarán talált szobrok részben az épitkezések miatt lebontott korábbi Anjou-épületek bontásanyagával (szökőkút, vizvezeték, padló fűtő berendezés) együtt, részben pedig a terepegyengetés napjainak szemetjével együtt kerülnek elő, a szobrokat kisérő kettős leletanyag meghatározó értékű. Az 1440-es évtizedre - mint legkésőbbi eltemetési időre - utaló ötven pénz vitathatatlanná teszi a torzók kidobásának, szemétre vetésének időpontját. Egyben pedig, mint immáron terminus post quem: vitathatatlan visszaszámlálási kiinduló pontot ad * homogén s közel-egykoru - budai szobor galériánk keletkezésének, s fennállásának időhatározásához is. 112