Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
A szobrokról szóló részben összesen 64 egységként - szobrászi monaszk ént - soroltam fel torzóinkat. Ezt a 64 -es számot eleve csökkenti két más, korábban talált s nem a gótikus galériához tartozó szobormű. A 64 egység nem annyit jelent, mintha 62- illetve 64 - egykori szoborból állt volna a hajdani galéria. Előfordulhat, hogy egy fej s egy - jelenleg még külön álló egységként kezelt - lábazat egyazon torzó elemének bizonyult. Én magam - aki a legelső torzó megtalálása pillanatától (1974 február 16) a galéria első, nagyjából egységes bemutatásáig (1976 március 26) torzóinknak útját, kiemelését, restaurálását, felállítását végigkísértem - ugy gondolom: az egykori galéria szobrainak száma 45-48 lehetett. Szobortorzóink, amelyeket egy alig 80 m^ tömegű betöltésben, egy a XV. század első felében lebontott kőháznak ciszternás udvarán találtunk meg, két tematikus csoportra oszlanak: egyik részük a királyi palota (anticamera), másrészük a királyi házikápolna ékessége volt. A szobrok keletkezését - a középkor szokásához képest - egy nagy építési periódus magyarázza. Pusztulásukat ugyancsak egy másik, nagy építési periódusnak köszönhetik. Visszautalok a korábban mondottakra, s igy - a feltárások első óráitól fogva - ugy vélem: a szobrok elpusztításának, leemelésének, megsemmisülésének okai a Zsigmond-kori - 1410 és 1426 közé tehető nagy budai építkezések. Elképzelhető, hogy 1410 és 1426 között az Anjou palota - a nyugati szárny - fogadótermeiben állott világi szobrokat esetleg a viszszahelyezés, a repozíció szándékával emelték le. Leemelésük oka: az Anjou szárnyat a földszintig menően lebonttatja s újjáépítteti Zsigmond, (E földszintig menő visszabontásnak biztos jele a nyugati szárny padlófütésrendszere elemeinek szobrainkkal együttes kivetése.) (Ha ekkor - 1410-1426 ~ meg is volt a visszahelyezés szándéka, arra nem került sor: Zsigmond Friss palotáját ezek a szobrok már sohat sem ékesítették. A Friss palota befejezésének idejére torzóink már benne nyugodtak az uj nagy várpiac földjében, felettük egy homogén, sztratigráfiailag megfellebbezhetetlenül az 1440-es évtizedre datált bontási réteggel. Ugyanez a Zsigmond-kori bontás kiterjedt az Anjouk 1366-ban emelt házikápolnájára is. (Ennek az építménynek csupán altemploma maradt meg. Az altemplom bordái megfelelnek a hiposztazált 1366-os építési kor stílusának; szentélykialakitása és kapuzata azonban nem korábbi a XV. század harmincas, ha ugyan nem negyven-ötvenes éveinél.) A lovagi és szent szobrok együttes és egykorú kivetése azt árulja el: mind az Anjou palota, mind az Anjou kápolna - átépítést megelőző - lebontására egyidőben, mégpedig az 1440-es évek előtt került sor. A budai palota történetének ismeretében felmerülhet az is: vajon ezeket a késő-Anjou kori szobrokat nem valamelyik budai palotaforradalom során sértették-e meg? (Hiszen ilyen bőven akad. 1386-ban e falak közt ölik meg Kis Károly királyt. A következő évben Zsigmond - mint ifjú férj - felesége segítségével kötélen szökik ki az egyik vártoronyból, összeesküvők elől, 1401-ben ugyanitt tartóztatják le Zsigmondot az ujabb összeesküvők -, ugyancsak fegyveres kézzel. S ugy látszik: 1440-ben I. Ulászló király budai bevonulása sem volt mentes a fegyveres incidensektől). A már álló szobrok sérüléseinek ezekhez a palotaforradalmakhoz való kapcsolása -. mint feltevés - azonban sántít. Mert, ha a királyi fogadótérinek diszei sérülnek is ily alkalmakkor, nehéz elgondolni azt, hogy egy-egy - főpapok és főurak vezette - összeesküvő csoport a palota kápolnájának kegyszobrait is feldúlja. Az elmondottakból már adódik is az a - szobrok megfaragására vonatkozó - datálásom, amelyet mindaddig fenntartok, amíg egy annál egyértelműbb, logikusabb felismerés tévedésemről meg nem győz. A budai palota történetének vázolt periodizációja, a 74/4. sz. lelőhelynek - torzóim lelőhelyének - igen alapos elemzése és a szobrok viselettörténeti, stiluskritikai információja - egymással egybeesőén - arról győzött meg: szobrainkat - igen erős francia-itáliai iskolázottsága latin világ-ihlette, kitűnő mesterek az Anjou Nagy Lajos (1342-1382) féle budai építkezéseknek záróakkordjaként az 1370/90-es években alkották meg. Stiláris rokonságot vélek felfedezni szoborgalériáknak torzói és a korábbi - 1948/62 között végzett - budai ásatások Leánykafejes gyámköve s koronás nőalakjának torzója között. Ezeket - csakúgy, mint publikátoruk, Gerevich László - a fenti időszakra joggal vélem datálhatónak. (Anélkül azonban, hogy akár a Gerevich-idézte János mester képfaragói mivoltát, akár szobrainknak a prágai Parler műhellyel való kapcsolatát egy pillanatig is elfogadnám). 113
