Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
A mecénás Abból indulhatunk el: mindaz, ami szobraink viselettörténeti jegyeiből egyértelműen datálható, az 1360, inkább az 1370 és az 1390 közé eső korszakra keltezi azokat. Ebben az időszakban Anjou I. Lajos - Nagy Lajos - a magyar király. Majd őt követi a trónon 1382-től leánya Mária, s vele 1387-től - egészen 1437-ÍF - a vő: Luxemburgi Zsigmond.Következésképpen szobrainkat - amelyek magyarországi, Buda környéki kőből faragottak - ebben az időszakban s a budai király udvarban faragták meg. A szobrok kettős - egyházi és világi-udvari - rendeltetésűek. Létszámuk *' egy nagyobb udvari kőfaragó (szobrász) műhely hosszabb budai működését bizonyítja. A képfaragó műhelynek tartós budai működését 330 _ két-három vezető szobrász keze alatt dolgozó nyolc-tiz képfaragó munkáját - tiz esztendős időhatár, maximálisan két-három évtized közé szoritanám. B udai királyi műhelyünket csakis egy nagyobb, befejezett építkezéshez kapcsolhatjuk331, amint szobraink megsemmisítése, felessé válása is egy másik, későbbi 33 ^ nagy építési periódushoz kapcsolódik. Maga a budai király műhely nem a polgárvárosok céhes Bauhüttéinek valamelyike volt 3 - azoknak kezenyomát e korból legfeljebb a budavári Nagyboldogasszonytemplomon, a kassai dómon, gramszentbenedeki templomon, s szécsényi ferences refektóriumon, esetleg Szász> sebesen lehetne kimutatni. A budai - Nagy Lajos-kori - építkezésekre s azok függvényeként, vagy koronájaként szobrainkra ugyanaz vonatkozik, mint amit Szűcs Jenő, Zsigmondnak 1420-30 évi pozsonyi épitkezéseivel kapcsolatban szegezett le: "nálunk a királyi építkezések a franciaországiakéhoz állnak közelebb, ezeké az építkezések vezető szerepe, ellentétben a német fejlődéssel, ahol apoltikaiszétszabdaltság miatt e szerepet az épitőpáholyok veszik át." 334 Ha most már a fent jelzett Anjou-kori időpontokat - 1360, 1370-1390 - egy nagyobb és befejezett budavári palotaépitkezés posztulátumával egyeztetjük, nagy világossággal Nagy Lajos királynak - vagy legkésőbb: közvetlen utódainak - budai palotaépitkezései állnak elénk. 335 A Budán (és Zágrábban) rezideáló Anjou István herceg, régens (1332-1355), Lajos király öccse, a budai Istvánvár nagy István-^torony névadója, 1354-ben halt meg. Ez az időpont egybeesik - okkal - azzal, hogy Nagy Lajos király elhagyja Visegrádot és udvarát fokozatosan Budára helyezi át. Ez 1355 és 1370 közt megy végbe. Buda épitéstörténetének és gótikus leletanyagának ismeretében bízvást állithatjuk: annak a Nagy Lajosnak, aki Budáért Visegrádot hagyja el - s aki csak ugy mellesleg megépíti Diósgyőrt, Zólyomot, Véglest - nyilvánvalóan szűk az István herceg holta után elárvult budai Anjou-kastély. Arra már 1952-ben Balogh Jolán hivta fel a figyelmet: a budai palota keleti, dunai szárnyába alaprajzilag nem lehet annyi helyiséget beszorítani, mint amennyit a palotát leíró régi források - és modern interpretátoraik - emlegetnek. "Ezek a termek - irja Balogh Jolán -, két könyvtár, a királyné szobája, az arany-gyikos, valamint az arany-rózsás mennyezetű terem nem lehetett mind egyvonalban a keleti szárnyakon. Itt annyi hely nem volt, még akkor sem, ha átterjedtek az átlalkitott Anjou-kori épületekre. E termek egyrésze az udvar nyugati szárnyára húzódhatott át. . . " 336 Nagy Lajos építkezéseinek vélem a gótikus palota egész nyugati szárnyát s annak tizenegy méter széles belvilágu hatalmas teremsorát. Ez az a palotarész -, amelyet hypocaustummal fűtöttek és -, amely hordozója lehetett világi szobrainknak is. 33 ' Itt volt - és csak itt lehetett 338 - Nagy Lajos király palotájának fogadóterme, az anticamera. (Ezt már 1378ban emiitik. ) Ez volt az a nyugati szárny, amelyhez utóbb Zsigmond, észak felől a Csonkatornyot s annak egy délibb termét csatlakoztatta. Meglehet, hogy igaza volt Kumorovitz Lajosnak, aki - noha a feltételezésrendszere alapjául szolgáló oklevél színhelyet nem ad - az 1366-ban felszentelt királyi kápolnát a budai palota keleti oldalán állt házikápolnával azonosítja. Ebbe a körbe kapcsolható az a kőfaragói és képfaragó tevékenység is, amelynek emlékanyagát ama bizonyos János mesternek és műhelyének tulajdonítják. Persze egymagában ezzel a János mesternéwel sokra nem megyünk! Életrajzi adatai különben is bizonytalanok. Ha ugyanis már a század derekán - 1352-ben - István hercegnek relatora, akkor aligha valószínű, hogy 1370 körül, vagy még később, ennen kezével faragjon szobrokat. 33 ^ 105
