Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
Ez a reláció Nagy Lajos halálával sem hanyatlott, sőt Nagy Lajos halála után újra felélénkült. Zsigmond házasságkötése Máriával, majd társkirályként való megkoronázása a francia diplomácia vonalát egyelőre megszakította. Ám 1395 körül - a török elleni keresztes hadjárat előzményeként - újra megerősödtek a francia-magyar relációk. Ebben a Párizsból Közép- és Keleteurópa felé áramló kulturális hullámban - budai szobrainknak megjelenésén kivül - két másik művelődéstörténeti emlékünk is emlékezetes: Nagy Lajos 1367-ben alapítja meg a pécsi egyetemet. Mária 1389-ben az óbudait. És egy fontos művészettörténeti tanúság - eme francia-magyar relációkról -: az 1360as évek azok, amikor Budán - éppen V. Károly francia király, és fia, a Nagy Lajos veiéül kiszemelt Lajos, orléansi herceg számára - megirják s miniálják a Képes Krónikát. 3 ^ q Párizs megsemmisült király- és herold-szobrai nem használható művészettörténeti analógiák. Talán nem célszerűtlen, ha a jövendő kutatás V. Károly (+1380) részben megsemmisült szobrászati emlékei helyett Merész Fülöp burgundi hercegnek, Flandria őrgrófjának (+1404) művészettörténeti hagyatékát is megvizsgálja. Hiszen volt idő, - jóval azelőtt, hogy Merész Fülöp Flandriai Margit kezével Flandriát elnyerte volna, - amikor kishiján Budáról, az Anjou házból nősült. S valami talán megmarad Dijonban abból, ami Párizsban megsemmisült. 324 így, féllábbal még mindig a kutatógödrökben állva, nehéz megépiteni szobraink kozmoszának rekonstrukcióját. Amennyire kizártnak érzem azt, hogy a budai galéria Nürnberg, Prága és Bécs emiitett galériái után, azoknál később keletkezett volna, ugy azt sem'gondolom: budai galériánk hatott volna ezekre az alkotásokra! Itt csakis egy közös -, részben itáliai ihletésű, déli és északi francia - művészi előképről lehet szó, amelyet ki-ki a maga külön utján követett. A délnémet-cseh mestereknek nem egyértelmű a kezenyoma a budai torzókon. De megfordítva; a budai királyszobrok mesterei között sem kereshetjük a felidézett prágai, bécsi, nürnbergi szobrok alkotóit. Valamiképpen ez a budai gótikus hullám mintha művészettörténetünknek egy ismeretlen, nem remélt fejezetére vetne fényt. Noha egyes részanalogiákat a lengyel földtől Itáliáig, a Felső Rajna vidék : mesteriskoláiig, Flandriáig és Dijonig, meg Szlovéniáig találunk, egyik iskolához sem kapcsolhatjuk e budai gótikát maradék - nélkül! Viszont szobor anyagunknak még egymástól látszólag távoleső alkotásai között is szoros az összefüggés. így tehát bátran kimondhatjuk: galériánk egy autochton, egy vagy több évtizedig működő budai iskolát bizonyít. Ez az iskola számos hatást fogadott magába. S további feladat annak vizsgálata: mi volt, hatása, kisugárzása a XV. század első felének magyar - esetleg lengyel - országi művészetére. Ez a munka nem lesz könnyű! Mert, ha felidézzük a budavári Nagyboldog, asszony templomot, Szászsebest, a körmöcbányai Curia Civitatis gyönyörű férfifejeit, ^25 a p OZSon yj, - régebb óta ismert és ujabban előkerült - szobrokat, Nagyváradnak, Visegrádnak töredékeit, a Kolozsvári testvérek prágai Szent György szobrát -, jóformán annyi rokonság nincsen ezeknek plasztikája és a budai galéria remekei között, mint a budai galéria és a bécsi, nürnbergi, prágai, krakkói, s a Louvreban őrzött, V. Károly-kori francia töredékek között. Talán csak az esztergomi Madonna, meg a körmöcbányai Curia Civitatis királyfejei hajaznak valamelyest a budai szobrokra. És ugyanakkor az imént felsorolt egyéb Anjou-kori és XV. századele ji alkotásainkon - gondolok Kassára, Garamszentbenedekre, Szászsebesre, a körmöci fejekre, a budavári főtemplom Mária kapujának s pillérfőinek figurálisaira - jól kimutathatók a - latinos izü királyi galériánknál hiányolt - délnémet-frank vésők nyomai! És itt hadd idézzem Entz Gézának - e dolgozatom lektori véleményében irt - néhány mondatát: "A Nagy Lajos által készittetett szászsebes! csarnokszentélyt kívülről és belülről díszítő nagyszámú szobrok programjukban összefüggeni látszanak a budai szobrokkal, annak ellenére, hogy kivitelük jóval provinciálisabb. Szászsebes pedig kiinduló pontja a segesvári és brassói plébániatemplomok szobrászati díszítésének. Elképzelhető tehát, hogy a budai szobrászat bizonyos szálakkal Összefügg az említett erdélyi szobrokkal és az ottani fejlődés kezdeményezőjének tartható." Természetes azonban, hogy a programszerű, a tematikus hasonlóság - a külföldi a régi magyarországi analógiák - még mindig semmitmondóak a budai király műhely alkotótevékenységének definiálása szempontjából. 103
