Budapest Régiségei 24/3. (1977)
Zolnay László: Az 1967-75. évi budavári ásatásokról s az itt talált gótikus szoborcsoportról 3-164
A művészettörténeti kutatás jó helyen tapintja ki a prágai Szent Vencel szobornak, a nürnbergi diszkut szobrainak s a Stefanskirche donátorszobrainak a formai hasonlóság mélyén nyugvó, azt magyarázó oksági kapcsolatát. 322 A prágai Vencel szobor, a Stefanskirche donátor szobrai s a nürnbergi mestermüvek -, ha alkotóik tán nem is azonosak, de - nagyon közel állnak egymáshoz. (- A budaiaktól mindenesetre távolabb állnak, mint egymástól. -) Ezen a kapcsolaton kivül azonban van egy másik - kompozicionális - kiindulási lehetőségünk is ahhoz, hogy ráközelitsük a XIV. századi európai szobrászat és Prága, Bécs és immár Buda képfaragásának forrásaihoz. Ez a kiindulás pedig a következő: a Stefanskirchének már emiitett donátorszobrai kis baldachinok alatt k'3fülkékben állnak. S - ami az egész német-földi szobrászatban unikum - mindegyik herceg s mindegyik fejedelmi asszony mellett ott áll heroldja. Ezek a "sergents d' armes"kisebb léptékűek gazdáiknál. Ok uraik fegyvereit, sisakját, cimerét hordozzák s a kezükben tartott attribútumokkal együtt magasodnak annyira fel, mint uraik. Azokból a leirásokböl, amelyeket a középkori Louvre-ról ismerünk, tudjuk, hogy a Bölcsnek mondott V. Károly (1364-1380) király e palotája homlokzatának lépcsőjén tiz királyszobrot helyezett el, alkalmasint Raymond du Temple és Jean de Saint Romain alkotásait. A "Vis de Louvre" emlékezik meg arról, hogy ezeket aiejedelmi, ill. királyszobrokat - amelyek baldachinok alatt, gyámköveken álltak - kis fülkék foglalták magukba. Az első emeleten pedig az ajtószárnyaktól balra és jobbra két "sergents d' armes"állt,két címertartó apród. Ezek a munkák 1365 és 1370 között meritek végbe. Régi művészettörténeti meggondolás: a francia őseredetü cseh király - Luxemburgi Károly - egyben német-római császár volt az, aki elmélyült francia kapcsolatai révén, a Louvre galériáját látva, valami hasonlót kivánt Prágában is felállitani. Prágából pedig egyenes az ut Bécs felé. Ezt mindennél jobban aláhúzzák a már emiitett stílusjegyek és a Luxemburgi-, meg a Habsburg-háznak vázlatosan már emiitett házassági szálai. A fejedelmi prezentációnak immáron - mind Párizsban, mind Prágában, mind Bécsben -, múlhatatlan kelléke a király galéria! (Nürnbergben - amely szinte városállam - valami hasonló lojalitás faragtatja meg a Szép-kut égi s földi alakjait. ) Prágában és Bécsben még egy momentum van, ahol majesztétikus attribútumként csillan fel valami közös: az egyetemek alapítása. (Prága 1348-ban Párizst imitálja. Bécs 1365-ben Prágát. Sőt még Krakkót is, ahol Nagy Kázmér 1364-ben alapítja meg a krakkói Jagelló egyetemet.) Igen ám, azonban hol kapcsolódnak, hol fűződnek ezek a szálak a budai - ma már valamennyi együttesnél csonkán is épebb - masszív, nagy galériához? Más helyütt fejtettem ki: miért merem az 1370-es évtizedre datálni budai anyagunk kezdeteit. Ez a datálási kísérlet szorosan összevág, és meg is fele^af>imént felvetett kérdésre. A budai szoboranyag régiesebb, gracilis csoportja érettebb mind a prágai Szent Vencelnél, mind a nürnbergi kutszobroknál, a bécsi donátor és donatrix, meg herold szobroknál. De a budai anyag nemcsak érettebba most felsoroltaknál, hanem művészi felfogásban, stílusában is eltér azoktól. Egyszerűen: szebb, magasabb kvalitású, élettelibb, latinabb azoknál. Azokat a drámai és lirai finomságokat, amelyeket egyik-másik budai fejünkön látunk például a nyitott szájú, kiáltó alak mimikáját, a püspökfő merengését - a velük egykorú prágai, bécsi szobrokon hiába keresnők. És ezzel esetleg elesik az a - magyar művészettörténetben felettébb kedvelt - feltevés amely szerint az Itáliából, főként Firenzéből a pápák Avignonába, onnan Dijonba és Párizsba vezető ut, a protoreneszánsz útja Buda felé csak a rajnamenti, majd délnémet, valamint osztrák vagy cseh tájon vezetett volna keresztül. A budai udvarnak most feltárt XIV. századvégi művészetét nem Prága és nem Bécs ihlette. Buda szobrainak kevés a köze a parieri műhöz . Valószínűbb, hogy a párizsi előkép, V. Károly francia király Louvrejának királygalériája volt az inspirátor. (Ezt a kézenfekvő feltevést utóbb magáévá tette Louis Grodecki is,a Paris-Sorbonne egyetem művészettörténet professzora. Hozzátéve: hasonló királygaléria állt - V.Károly király (+1380) Louvrebéli homlokzatán kivül - Orléansi Lajos Pierrefond-i és Ferté-Milon-i palotáján is.) Hiszen éppen a párizsi királyszobrok elkészültének évtizedei- 1360-70 - az az időszak, amikor a francia Valoisk s a magyar Anjouk házasságkötésein ügyködő francia és magyar diplomaták szinte egymás kezébe adták a kilincset. 102
