Budapest Régiségei 24/1. (1976)
PESTI ÁSATÁSOK = EXCAVATIONS CONDUCTED IN PEST = RASKOPKI V PEST - Csorba Csaba: Pest városfalának vázlatos története 349-368
A középkor végi városfal részleteinek ásatása és falkutatása eddig - a munka nagyságához és a városfal szakaszok hosszához mérten - minimális eredményekkel járt (erről legkevésbé a régészek tehetnek). Pest városfala - a dunaparti részt is beleértve - megközelitően 3 km hosszú lehetett. Ha kihagyjuk a kevésbé lényeges dunaparti szakaszt, akkor is több mint 2 km-es rész marad. Ebből elszórtan 10-20 m-es szakaszok kutatására került sor. Ez még önmagában nem okozna gondot, hiszen az egyenes falrészek, az un. kötőgátak minden egyes szakaszának vizsgálata nem szükségszerű. Különösen akkor nem, ha két-három egymástól viszonylag távoleső helyet megásva egybevágó és keltezhető régészeti rétegsorok bizonyitják a fal épitésének (esetleges átépitéseinek) idejét. A tornyok és bástyák esetében viszont szinte mindegyik feltárása fontos lenne, mert ezek formái az igazán korhatározók és igy dönthetjük el, hogy az eddigi alaprajzok és régi látképek egymásnak ellentmondó darabjaiból melyik áll legközelebb a valósághoz. Jelen pillanatban az a helyzet, hogy keltező régészeti anyag sehol sem került elő, sem a falaknál, sem a kapuknál, sem a megásott bástyarésznél (utóbbinál a külső falsik sokszögű vagy félkörös volta sem eldönthető). A kapuknál döntő lenne a rondellák épitésének tisztázása: egyidejüek-e a négyszögű kaputornyokkal, vagy későbbiek. A váci kapunál egyelőre nem került elő a rondella, mert a csatornaárok, amelyben a leletmentés történt, addig nem terjedt. A hatvani kapunál előkerült ugyan a rondella 20 m-es falszakasza, itt viszont a kaputoronynak csak egy sarokkövét sikerült kiásni, igy az összetartozás tekintetében nem jutottunk előbbre. A kecskeméti kapunál a rondellából csak egy amorf falcsonk került elő (ugy tűnik, teljesen elbontották a XVIII-XIX. században), viszont sokat jelent az, hogy a négyszögletes kaputorony Calvin tér felé eső oldalán az ásató régész, dr. Irásné Melis Katalin vizesárok nyomára bukkant. Ezt azt jelentené, hogy a vizesárokkal (és farkasveremmel) ellátott kaputorony elé csak később épült a rondella, hiszen egy rondellán belül aligha képzelhető el vizesárok. Természetesen ez az adat nem oldja meg automatikusan valamennyi kapu rondellájának épitéstörténetét, bármilyen tetszetős lenne az általánosítás, amire magunk is hajlunk (valószínűségét a továbbiakban még kifejtjük). A régészeti kutatás megerősítette a XVIII. századi adatokat, melyek szerint a városfal (kötőgátak) vastagsága egy öl (1,9 m) volt. A pártázat méreteit is régészeti kutatásnak köszönhetjük. A pártázat egy-egy foka 1..35 m magas és 2, 55 m hosszú volt. A fokok közötti hézag 0,67 cm. 0,65 m magas és 8-10 cm széles a befelé tölcséresen táguló lőrés, (94. ábra). A lőrés alakja arra mutat, hogy a fal pártázata nem a lőfegyverek tömeges használata idején épült s később sem korszerűsítették. Természetesen nem biztos, hogy végig ez a pártázat futott a falakon. Egy 1835-ös ábrázolás a Hatvani kapu me Heti falszakaszon kulcslyuk alakú lőréseket ábrázol, l 3 Az előbbiek alapján mindenesetre a fő kérdésre, hogy pontosan mikor épült a fal, milyen mértékűek voltak későbbi javításai, átépitései, nem tudunk válaszolni. Azt sem tudjuk, hogy a XVIII. században is meglévő védőmüvek a fallal egyidőben épültek-e. A Madách téren várható épitkezések során talán mód nyilik arra, hogy néhány kérdést tisztázni lehessen. A pesti városfal kutatásának másik fő forrása a régészeti adatok mellett az ábrázolások (alaprajzok, látképek) tömege. Ezek a legcsábitóbb, de egyben a legtöbb veszélyt rejtő források. Pest ugyanis a forráskritika tekintetében iskolapélda lehet. A XVI-XVIII. századi Pestről - a variánsokkal együtt - többszáz ábrázolás készült. Ez a látszólag hihetetlenül bő forrásanyag azonban - forrásértékét tekintve - minimális valós elemet tartalmaz. Jelen pillanatban bátran állithatjuk, hogy Pest egyetlen XVI-XVIII. századi ábrázolását sem fogadhatjuk el a városfalak lényeges részleteiben hitelesnek. Elegendő, ha az ábrázolásokon csak a bástyák számát nézzük: a szám még azonos időszakokban sőt egy szerzőtől készült többfajta képen sem azonos (pl. Hallá rtnál).*"* Ez pedig lényeges adat. S ugyan mi biztosit bennünket arról, hogy az olyan adatok, amelyeket nem tudunk ellenőrizni, mennyiben hitelesek. A városfalon belüli terület ábrázolásai szinte semmire nem használhatók, mert nem a valós utcasorok ábrázolásai, hanem csak térkitöltő elemek a házak. Még a rajzoló számára szembetűnő tornyok tekintetében is nagyon óvatosnak keU lennünk (templomtornyok, minaretek). 350
