Budapest Régiségei 24/1. (1976)

A BUDAI VÁRHEGY TERÜLETÉN VÉGZETT ÁSATÁSOK = INVESTIGATIONS IN THE AREA OF THE BUDA CASTLE = ISSLEDOVANIÂ NA ZAMKOVOJ GORE - H. Gyürky Katalin: A domonkosok középkori kolostorának feltárása Budán 371-379

A XIII.századi templomban egyetlen sir volt csupán. Ez a lettner alatt, pontosan középtengelyben helyezkedett el. Jelentős személyiség lehetett az itt eltemetett személy. Bolognában magának az alapitó Szent Domonkosnak volt itt a sirja. Vájjon a magyar rendtartomány főkolostorává fejlődött budai kolostorban nem kereshetnők-e például a magyar tartomány alapitójának, Magyar Pálnak tetemét? Sajnos bizonyosat mondani ez esetben sem tudunk. A kolostortemplomban világiak temetkezése csak a XIV. század elején kezdődött. Az elsők közül való egy Regensburgi Jánosnak, - feltehetően egy külföldi kereskedőnek sirköve. A templom ujjáépitése elpusztította az addig temetkezők sirjait. Az ujjáépités utáni időszakból (1373-tól) viszont ismét sok sirkő maradt meg. Nagy részüket még 1902-ben megtalálták. Az uj leletek között két szép sirkő érdemel figyelmet: az egyik egy Modenából származó ifjúnak, Joannis Furno-nak sirköve, a másik ismeretlen nevű timáré. Mindkettő jeles darabja lett műkincseinknek. (312, 311 kép) Az utóbbi ipartörténeti vonatkozásai is érdekesek, mivel munka közben ábrázolja a timárt. A sirkőleletek ép és olvasható darabjainak tanulmányozása arra az eredményre vezetett, hogy a domonkosok templomában eltemetett személyek nagyobbrésze magyar, vagy olasz eredetű. A két német sem mint Buda polgára temetkezett ide. Az egyik idegen kereskedő volt, a másik (Henricus Paucher) a királyasszony szolgáltatában állott. A templom ujjáépitését ugyanis a királyi család, sőt az anyakirálynénak tulajdoníthatjuk, aki a koldulórendeknek nagy pártfogója volt. Az olaszok és a magyarok (a Mária Magdolna plébánia hi vei) voltak tehát a domonkosok adományozói, pártfogói. Buda történetében egészen Anjou Károly királyságáig, sőt inkább Nagy Lajos uralkodásáig csupa olyan eseményt ismerünk, melyek Buda német lakosait a domonkosokkal szembeállitották. Az eretnekségre hajló budai polgárság még a trónutódlás kérdésében is ellentétben állott a domonkosokkal. Nem lehet csodálni hogy temetkezési helyükül nem választották. Talán plébániájuk sem engedte meg, hiszen ez csökkentette volna a Nagyboldogasszony plébánia jövedelmét. Nincs is annak semmi nyoma, hogy budai német polgár telekadománnyal hozzájárult volna a kolostor növekedéséhez. A kolostor mindvégig csak északi irányban tudott terjeszkedni.Templomukat sem tudták mindvégig kibővíteni, pedig a keskeny XIII. századi templom a hosszú és magas gótikus épitmény számára már túlságosan szűk volt. A domonkosok iskolája a maga nemében a páratlan régészeti lelet. Egy pince és egy természetes mély sziklapince fölött helyezkedett el két nagyobb és egy kisebb földszinti helyisége. Az egyik helyiség fűthető volt, mert alatta, a pincében pompás kis kemence épült. A kemencéhez nyugat felől az udvarról vezetett lejárás. Az előteréből fűtötték. Rendszere a XIII. századi kemencénél fejlettebb volt. Itt a tüzteret átivelő téglahevederek tetején vastag kavicsréteg tartotta a meleget és szűrte meg a füstöt. Az iskola helyiségeit freskók diszitették.A figurális ábrázolásokra mutató falfestéstöredékek valószinüvé teszik azt, hogy a szokás szerint oktató célzattal Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Petrus martyr történetét beszélték el. Esetleg Szent Miklósét is, ki e kolostornak védszentje is volt és aki szintén gyakran szerepel domonkos falfestményeken. A XIV. század végén, kevéssel azután, hogy a kolostor első ujjáépitése befejeződött, ujabb változás történt a kolostor életében. Ezt a változást a város falainak ujjáépitése okozhatta, mely a kolostor területét sem kimélte meg. A város "kinőtte" első falait. Azok nyilván korszerűtlenek is voltak, ezért 1390-1437 között a város falai ugyanúgy, mint a királyi palotáé-, újjáépültek. Tulajdonképpen a XIV. század végére tűntek csak el utolsó épületei a kolostor északi oldala melletti korai településnek. Nagy terület már egy idő óta a szemét lerakására szolgált és az egykori lejtős hegyoldal felszine kezdett a hegy sziklafelszinével azonos szintre feltöltődni. Ezt a beépitetlen területet a domonkosok ekkor megkapták és rajta a XIV. század végén felépitették második nagy épületüket ("C" épület). Alighanem a városfalak újjáépítésében részt vállalhattak, viszonzásképen lehetőségüknyilott arra, hogy a keleti kolostorszárny folytatásában az uj városfalra egy uj épületszárnyat épitsenek. Ez az épület átivelt a korábbi lépcsőlejárat felett, mely a majorságukhoz vezetett. Lezárta a mély sziklapincéből korábban a szabad hegyoldalra nyiló bejáratot és uj emeletes pincerendszert alakitott ki a városfal mellett. Végül még egy épület ('B") épült fel az iskola háta mögött. 373