Budapest Régiségei 24/1. (1976)
ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - H. Kérdő Katalin: Előzetes jelentés az aquincumi II-III. századi legiostábor déli, valamint a IV. századi erőd nyugati frontján végzett kutatásokról 71-77
H. KÉRDŐ KATALIN ELŐZETES JELENTÉS AZ AQUINCUMI II-III. SZÁZADI LEGIOSTÁBOR DÉLI, VALAMINT A IV. SZÁZADI ERŐD NYUGATI FRONTJÁN VÉGZETT KUTATÁSOKRÓL I. A II-III. SZÁZADI LÉGIÓS TÁBOR DÉLI FRONTJÁN VÉGZETT KUTATÁS Az óbudai szanálásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások során 1975. szeptember-december folyamán lehetőség nyilt a II-III. századi legios tábor déli védmüveinek kutatására. *• A mai Szőlő. u. 70-74. számú ház előtt az úttesttől keletre mintegy 44 m hosszú, 5 m széles, megközelitőleg észak-déli irányú árkot húztunk. (15. ábra) Ebben északról dél felé haladva a következőket tártuk fel: egy római kutat, egy fossát, amelybe később egy vízvezetéket vágtak, egy 12 m széles római utat, majd ettől még délebbre kettős fossát. (16. ábra) A kutatóárok északi végében található 1, 5 m átmérőjű kutat (56.kép) a felszíntől 4, 6 m mélységig bontottuk ki. 4, 05 méteren bukkantunk a 0, 35 m széles terméskőből rakott kutgyürüre. (szint je:Atszf. 99, 53.)A káva fölötti sötétbarna agyagos rétegből római kerámia került elő, s mivel a betöltés természetes feltöltődésre utal a kut ennél csak régebbi lehet. A kuttól délre tártuk fel az 1. számú fossát (57.kép). Eredeti beásásának szintjét azonban a későbbi bolygatások miatt nem tudtuk megállapítani. Megfigyelhető szélessége 8 m volt, legmélyebb pontjának szintje Atszf. 99,14. A védőárok fenekén lassú beiszapolódás volt észlelhető. A betöltésből IV. századi kerámia is előkerült. Az 1. számú fossa déli részébe betöltődése után vízvezetéket vágtak. (58. kép) A vezeték lefektetése után a beásást földdel visszatöltötték. A 15 cm átmérőjű kerámia cső egy sor kőből rakott, 60 cm széles falba volt ágyazva. A kövek közé kevés habarcsos kötőanyagot raktak. A vízvezeték egy darabját kiemeltük, a pontosabb kormeghatározás a benne lévő betöltés átiszapolása után válik lehetségessé. A vízvezetéktől tovább haladva dél felé egy 12 m széles "bogárhátú úttest" került napvilágra (59. kép), amelyet azonban újkori közmüvek több helyen is átvágtak. A szabálytalan, nagyméretű kövekből álló utalapozás vastagsága 40-65 cm. Felette átlagosan 20 cm vastag világosbarna réteg húzódik, az efölött elhelyezkedő átlagosan 20 cm-es sóder réteg pedig az ut felújítására utal. (60. kép) Az utalapozás alatti 20-30 cm vastag világosbarna pernyés réteg ráhuzódik az úttól délre lévő 2. számú fossa betöltésére, megadva a kettő relativ kronológiáját. A pernyés réteg alatti sötétbarna bolygatatlan rétegbe vágták bele a 2. és 3. számú fossákat. (61. kép) A két fossa egyidős lehet, a 2. számú szélessége 1, 1 m, a 3. számúé 5 m. Mélységük 110 ill. 130 cm. (Atszf. 99,68 ill. 99,36). A betöltési rétegek alapján itt is folyamatos feltöltődésről beszélhetünk. A betöltésből zömében a II. sz. első feléből származó kerámia anyag került elő. Összefoglalva az árok relatív kronológiáját, a következőket mondhatjuk el. A legrégibbnek a déli kettős fossa tűnik, ennél későbbi az ut, mely alatti pernyés réteg ráhuzódik a sáncárok betöltésére. Valószínűleg ez az ut az 1. számú fossához tartozó külső ut, melynek egy másik szakasza már korábbról ismert.3 Uj eredmény a déli kettős árok, amelynek kapcsolatát a táborfallal, ill. annak különböző periódusaival a további kutatásnak kell tisz71