Budapest Régiségei 24/1. (1976)
ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Noéh Ferenc: Az óbudai ásatások felmérése és térképezése 303-309
rendezési tervei is, de ezt a koordinátarendszert használják a közműnyilvántartásoknál is, azaz minden olyan munkaterületen, amellyel a régészek munkájuk során kapcsolatba kerülhetnek. Ezek figyelembe vételével született a döntés, hogy felméréseink és a térképezés során a sztereografikus vetületű önálló budapesti koordinátarendszert és annak térképlapjait fogjuk alapként használni (74/b. ábra). Nem volt ennyire egyértelmű a helyzet a magassági adatok megadásával kapcsolatosan. Az bizonyos volt, hogy a nagy kiterjedésű ásatási területen egységes viszonyitási alapot kell választani, de ez épp ugy lehetett valamilyen helyi magassági rendszer, mint az általánosan használatos, a Balti tenger középvizszintjéhez viszonyitott úgynevezett balti magasság, vagy az ezt megelőzően használt Adria feletti magasság. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy a korábbi régészeti felmérések többsége is adriai (nadapi) magasságokat használt, s a közvetlen kapcsolatot ezekkel a mérésekkel mindenképpen fenn kell tartani, végül is ugy döntöttünk, hogy az ujabb mérések magassági adatait is az adriai szintre vonatkoztatva adjuk meg. Ez a követelmény fokozott figyelmet és gondosságot igényel a tervezőkkel és épitőkkel fennálló munkakapcsolatokban, ők ugyanis már az ujabban bevezetett balti magasságokkal dolgoznak, s a két magassági rendszer különbsége közel 70 cm. A felméréseket ezex után a választott rendszerek úgynevezett alappontjaira támaszkodva végeztük. Ezek az alappontok a helyszinen valamilyen jellel ellátott helyek, amelyek koordinátái a koordinátarendszerben meghatározottak. Minthogy az épitkezések során ezeknek a geodéziai alappontoknak igen nagy része elpusztult, a régészeti objektumok felmérése előtt gyakran volt szükséges uj alappontok létesitése. A vízszintes értelmű részletes felméréshez a geodéziai gyakorlatban szokásos eljárások közül a helyi adottságoknak éppen legmegfelelőbbet választottuk. Helyenként alkalmaztuk az előmetszés módszerét, amely hosszméréssel megközelíthetetlen, vagy nehezen megközelíthető részletek esetében különösen alkalmas, mivel a részletpontok - például az ásatási szelvények vagy a falak sarokpontjainak - meghatározása kizárólag szögek (üt, ß ) mérésével történik(74/c. ábra).Valamivel gyakrabban került sor a derékszögű koordinátamérésre, amelynek során a részletpontok helyzetét egy helyi derékszögű koordinátarendszerben pusztán hosszméretekkel határozzuk meg, éspedig ugy, hogy a felmérendő részletek közelében lévő két ismert pontot összekötő egyenesen, a mérési vonalon megkeressük sorra az egyes részletpontok talppontját (TJ, és megmérjük az egyik ismert ponttól eddig a pontig terjedő abszcisszát (a), valamint a talpponttól a részletpontig terjedő ordinátát(b)(74/d.ábra). Az esetek túlnyomó többségében azonban a poláris koordinátamérést alkalmaztuk, amelynek segitségével a részletpontok helyzete egy szöggel és egy hosszúsággal (</>, t) adható meg (74/e.ábra).Ez a módszer a régészet és a városmérés szabta követelmények valamint gyorsaság és gazdaságosság szempontjából egyaránt megfelelőnek bizonyult. A magassági részletmérést szintezéssel végeztük. A részletmérés megkezdése előtt a kérdéses területről mérési jegyzetet, manuálét készitettünk. Ez nem csak a felmérendő hely alakhelyes rajzát tartalmazta, hanem a magasságilag meghatározandó pontokat is. Ez a munkarész mindig az illetékes régésszel egyetértésben készült. Korábbi régészeti felméréseket tanulmányozva s egybevetve azokat az óbudai körülményekkel arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a mérési eredmények alapján készítendő rajzainkat leghelyesebb először 1:50 méretarányban megszerkeszteni; kisebb egységek áttekintésére legalkalmasabb az 1:200, nagyobb terület áttekintésére pedig az 1*. 1000 méretarány. Az utóbbiak az 1:50 méretarányú lapok fényképezése utján, szabatos fotogrammetriai kicsinyítéssel készültek. A kicsinyitéssel járó mérettorzulás vizsgálataink szerint az 1:50 méretarányú lapon általában ábrázolt 25 x 25 m kiterjedésű terület oldalai mentén az 1:1000 méretarányú kicsinyítésen is csak maximálisan 0,15 mm-t tett ki, ami - az illesztésből adódó kiegyenlítési lehetőséget is figyelembe véve és visszaszámítva a természetbeni méretekre - a terepen 7-8 cm-t jelent. Ez tökéletesen összhangban van a részletpontok felkeresésében és mérésében elérhető pontossággal. Itt kell megemlítenünk,hogy amig az 1:200 méretarányú, tehát az eredeti lapnak negyedére kicsinyített rajzokon ábrázolt elemek és felirások - az alkalmazott jelölési módból következőleg - részleteikben is tökéletesen szemlélhetők és esztétikusak maradnak, addig az 304
