Budapest Régiségei 24/1. (1976)
ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Kumorovitz L. Bernát: Óbuda 1355. évi felosztása : I. Lajos király és Erzsébet anyakirályné 1355. augusztus 17-i és 1356. október 17-i oklevele 279-302
emberemlékezetet meghaladó idő óta bizonyíthatóan nem voltak ezeknek a tényleges birtokában. Hogy pedig a további viszálykodásnak elejét vegyék, és megfontolván azt is, hogy a várral való szomszédsága folytán az egyháznak még azok a jogai is, amelyeknek a tényleges birtokában volt, idővel elveszhetnének vagy legalábbis hasznavehetetlenekké válhatnának, alapos megfontolás után ugy határoztak, hogy a fentebb jelzett jogokat, melyekről a prépost és a káptalan azt állitották, hogy a városnak elválasztandó részében mind a vásárvám, mind pedig a hajóvám vonatkozásában őket illetik meg, beleértve a polgárai fölötti birói joghatóságot is - a csöböradó kivételével - királyi s királynéi kezükbe visszaveszik, s a prépostot és a káptalant az egyház részére nagyobb jövedelmet biztositó birtokcsere utján kártalanítják - nekik adván Komár, Galambok, Szentpéter és Karos Somogy- és Zalamegyei birtokokat, melyeknek évi jövedelme meghaladja a 200 budai márkát - azzal, hogy ezen ujabb birtokaikat a prépost és a káptalan mindazokkal a jogokkal és mentességekkel birtokolják, melyekkel korábban a várost birták, " nevezetesen hogy e falvaknak a népei senki másnak, hanem egyedül csak a budai prépostnak és káptalanjának a birőí joghatósága alá tartozzanak, ' - s őket ezeknek a birtokába az esztergomi káptalan emberének a tanúsága mellett Szentgróti Fülöp fia László segesdi ispán által ellentmondás nélkül bevezettették. Ezzel szemben a prépost és a káptalan - a csöböradó kivételével, melyet továbbra is megtarthattak, mindazokról a jogaikról és dominiumukről, valamint a birói joghatóságukról, s a vásár- és hajóvámról, melyekről azt állitották, hogy a királynak és anyjának jutott városrészben őket illetik meg - lemondottak, és örök királyi és királynéi jogon való birtoklásra a királyi felségekre ruházták át - Péter fia Tamás királyi ajtónálló-mester csókakői és budai várnagy által az esztergomi káptalan bizonyságának jelenlétében.azok birtokába bevezettetvén őket, A továbbiakban a prépost és a káptalan hozzájárultak ahhoz, hogy a király és anyja az így nekik jutott városrészben plébániatemplomot építhessenek, illetőleg az ott lévő Szent Margit-egyházat plébánia rangjára emeljék. Az uj plébánost a király és az anyakirályné prezentálja, s a prépost erősiti meg, jogai azonosak lesznek a budavári plébános jogaival, felette pedig a prépost olyan joghatóságot fog gyakorolni, mint amilyent a budavári plébános felett az esztergomi érsek gyakorol. A városnak másik, továbbra is egyházi kézben maradt része feletti anyagi és lelki joghatóság változatlanul a préposté és káptalané. Arra az esetre, ha a két városrész lakói között a jövőben viszálykodás támadna, ugy határoztak, hogy lecsillapításában a Fehérvárt követett szokás szerint fognak eljárni. Mivel pedig a civitas, illetőleg az oppidum oldalán lévő várat hajdan a budai egyház territóriumán rakták és építették fel, ezért a várnagy a vár cimén évi egy arany márkát tartozott fizetni a prépostnak és a káptalannak, - most, hogy a vár a királyi, illetőleg királynéi részhez került, a prépost és a káptalan örök időkre mentesítették és felszabadították az egy arany márka fizetésétői. Végül pedig az igy nekik jutott városrészt királynéi városnak nyilvánították,( s az oklevélben részletesen leirt) határait pedig az emiitett Tamás mesterrel, az esztergomi káptalan testimoniumának a jelenlétében, állapíttatták meg. x Az 1355. augusztus 17-i oklevéllel Óbuda felosztása még nem jutott nyugvópontra. Két felől is sérelmesnek tekintették, mégpedig a király és anyja által nem régen alapított óbudai klarissza-kolostor apácái és a IV, Béla által alapított komári Szent Erzsébetről nevezett ágostonrendi kolostor szerzetesei. A nehézséget ugy oldották meg, hogy 1356. október 17-én - két bővítmény közbeiktatásával - újból és változatlanul kiadták az 1355. augusztus 17-i oklevél protocollumát és contextusát. Az első bővítmény a komári ágostonosok részére a budai káptalannal szemben biztosítja terragiumukat, censusaikat és általában mindazokat a jogaikat, melyeket az alapító királytól és utódaitól kaptak, és az 1355. évi birtokcseréig háborítatlanul birtokoltak. Az óbudai klarisszákra vonatkozó (második) bővítmény kötelességévé teszi a budai prépostnak és káptalannak, hogy az apácák birtok jogainak a védelmében, főleg pedig a jövőben részükre kiállítandó hiteleshelyi oklevelekkel kapcsolatban a communis iustitia követelményei és az enemü országos gyakorlat szerint járjanak el, s megtiltja, hogy a királyi felségeknek jutott területen lévő birtokaikban és birtokjogaikban őket háborgatni merészeljék. 280
