Budapest Régiségei 24/1. (1976)

ÓBUDA, RÓMAI KORI TÁBOROK, CANABAE ÉS KÖZÉPKORI VÁROS = ÓBUDA, ROMAN CAMPS, CANABAE AND THE MEDIEVAL TOWN = OBUDA, LAGERÂ I KANABE RIMSKOJ EPOHI I SREDNEVEKOVYJ GOROD - Pető Mária: A legújabb aquincumi fahordó-lelet 201-207

PETŐ MÁRIA A LEGÚJABB AQUINCUMI FAHORDÓ-LELET 1975. év nyarán az aquincumi rommező ÉK-i sarka és az Esztergomi vasútvonal között, a Sujtás és a Keled u. sarkán, a 3. sz. budai főnyomócső földmunkálatai során, 7 m mély aknát ásott a markológép. A feltörő talajvizben és az iszapban körben elhelyezkedő famaradványokat vettek észre a munkások, melyet jelentettek a múzeumnak.(206. kép) A helyszinen megállapítottuk, hogy földbeásott, másodlagosan kutbélésként felhasznált római kori fahordó került elő, melyhez hasonló darabokat találtak már a 30-as években a gázgyári két gazometer épitése során. *• Minthogy római kori famaradvány kiemelése alapos szakértelmet igényel, a leletet azonnal jelentettük a Múzeumi Módszertani Központnak. Munkatársuktól, Szalay Zoltántól útmutatásokat kaptunk a hordó kiemeléséhez, a továbbiakban ennek megfelelően végeztük a leletmentést. A hordót függőlegesen ásták a földbe, alját és tetejét kiütötték. A hordó felső peremének belső átmérője 60 cm. A dongák hossza 150 cm, szélessége 9-11 cm között van. * A dongákat faabroncsok tartották össze. A hordó mellett dörzstál töredékek(207.kép), egy ép agyagmécses(208.kép)és állatcsontok voltak. Az állatcsontanyagot Matolcsi János az alábbiakban határozta meg : "l. Szarvasmarha (Bos primigenius f. taurus L. 1758) jobb oldali szarvcsapja. A szarvcsap előre hajló, ovális alapú. Legnagyobb átmérője 74, 2 mm, legkisebb átmérője 53,8 mm, báziskörmérete 212,00 mm. Jól fejlett nagy testű állatból való, talán bika lehetett. (209. kép) 2. Szarvasmarha (Bos primigenius f. taurus L., 1758) bal oldali szarvcsapja. A szarvcsap kifejlett, aduitus korú állatból való, ovális alapú. Legnagyobb átmérője 48, 3 mm, legkisebb átmérője 40,1 mm, báziskörmérete 143, 00 mm. Kis testű állatra mutat. (210. kép) 3. Szarvasmarha (Bos primigenius f. taurus L. , 1758) jobb oldali szarvcsapja, a hullámos fejéi egy töredékével. Kifejlett állatból való, de az előbbi kettőnél jóval kisebb méretű. Legnagyobb átmérője 45,2 mm, legkisebb átmérője 36,4 mm, báziskörmérete 130, 00 mm. Hosszúsága becslés alapján 177 mm-nek látszik. Tőben határozott vágásnyom fedezhető fel. Viszonylag kis testű brachyceros tipusu állatra mutat. (211. kép) 4. Szarvasmarha (Bos primigenius f. taurus L., 1758) jobb oldali hátulsó lábközépcsontja (metatarsus). Hosszúsága 210, 3 mm, formája karcsú, rajta zöldes szinü fémtárgytól eredő oxidációs nyom, továbbá vágás és rágás nyomok láthatók, (212. kép) A csontarányok tehénnek megfelelőek. Ilyen alapon számitva, az állat 112 cm marmagasságu lehetett. Teljesen kifejlett aduitus korú állat volt, amely tényt az epiphysisek elcsontosodottságából és az izomtapadási felületek fejlettségéből állapitottuk meg. 5. Juh (Ovis ammon f. aries L. , 1758) jobb oldali hátulsó lábközépcsont (metatarsus) proximalis fele. Proximalis epiphysisének szélessége 25, 5 mm. (213, kép)" A hordó dongák lemosása után megállapítottuk, hogy azokon több helyen beégetett bélyegzések láthatók. A betűk igen jól olvashatók, kivéve azt a darabot, ahol a hordó dugója hiányzik, s ezáltal a felirat is csonka, értelmezése nehézséget okoz. 26. Budapest régiségei 201