Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Kutatások a Tárnok utca 9-13. számú telkeken 245-254

oldalkápolnájának magasságában egy hosszú, görbe zsákutca hatolt be a telekkomplexusba. A Tárnok u., illetve a Dísz tér felől pedig nem kevesebb, mint három K—Ny-i irányú sikátor hatolt be a várfal, a mai Szentháromság tér, Tárnok utca, Dísz tér határolta városrészbe. A vizsgált terület legdélebbi ingatlana a Tárnok utca 9. sz. telek s annak romja volt. Az 1687. évi Haüy-féle felmérés szerint a 316. és 317. számmal jelzett két középkori házmaradvány állt ezen a ma 6528. helyrajzi számot viselő területen (2. kép). 1696-ban a „Zaiger" is említi. A telek D-i részét 238 számmal, az É-it 237. számmal jelöli. A 238. számnál megjegyzi: „sok jó fala és pincéje van". A 237-nél: „régi falaiból van valami". A telek dunai oldalán Nicolaus Marcus de la Vigne 1687 évi budavári helyszínrajza egy — nem keletéit — gótikus kápolnaromot jelez. Ezt magam — mint régebbi munkámban kifejtettem, a gótikus Szent László-kápolnával azonosítottam. A telek legészakibb, all. számú egykori épülethez simuló szakaszán, — mint azt az 1730-ban készült Rosenfeld-féle felmérés, az 1749. évi Langer- és az 1763. évi Salgari-féle helyszínrajz éppen úgy igazolja, mint az 1687. évi Haüy-féle felmérés — egy keskeny, K—Ny-i irányú sikátor — a Dísztér, Tárnok utca legészakibb sikátora—jelentkezik. Ez a Tárnok utca tengelyére merőleges sikátor a várfal felé eső házak megközelítését célozta (3—6. kép). Ez, a még 1805-ben is útként használt „vicus strictus" a XVIII. sz. első felétől fogva a telek K-i oldalán emelt Szent Borbála lőportár megközelítését szolgálta. Eszerint a telek K-i oldala az 1686-os visszavívástól fogva a katonai kincstár tulajdona volt. A telek Ny-i, a mai Tárnok utcára néző épületeinek viszont polgárok vagy — mint az Esterházyak — arisztokraták voltak a gazdái. Ennek az ingatlannak Ny-i részét 1785-ben Esterházy Miklós vásárolta meg s csatolta azt családjának régebbi, ettől É-ra állott épületeihez. 1805-ben az Esterházy grófok megszerezték a Szent Borbála lőportár telkét is. Majd pedig, amikor 1817-ben megépítették az 1944/45-ben megrongálódott, majd 1966-ban végleg lebontott klasszicista palotát, megszüntették, beépítették az említett sikátort is. A Tárnok utca 9. sz. telken csak 1965-ben végezhettem kisebb, főként e sikátor tisztázására irányuló munkát. (Egyébként tevékenységem csupán a bontási, épületalapozási munkák megfigyelésére, alkalmankinti leletmentésekre szorítkozott.) A romos ház bontása és az iskolaépület alapozásakor számos közép- és török kori háztartási kerámia töredék került felszínre. A terület déli részén, a Tárnok utca 7. sz. épület tűzfala mellett leásott épületalapozási árokból került elő egy — kardmarkolat-gombra emlékeztető — bronztárgy, tárcsáján keleties jellegű vésett jelekkel.

8 Már az épület (9. sz.) bontásakor egyértelműen megállapítható volt, hogy egyetlen felmenő fala sem középkori. 1817-ben, amikor az Esterházyak ezt a klasszicista palotát házaik füzéréhez ízítették, építőmestereik sem az itt-ott még meglevő régi falakat, sem a régi bontási anyagokat nem használták fel. Megtartották viszont az itt állt középkori házak pincerendszerét. Az utcatengellyel párhuzamos pincék altalajából, azoknak legészakibb 6. kép. Az ásatási alaprajz H—

H metszete Querschnitt H—

H des Grundrisses der Ausgrabung 248