Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Zolnay László: Kutatások a Tárnok utca 9-13. számú telkeken 245-254

szakaszán, vagyis a hajdani sikátorhoz ízülő Haüy-féle 316. számú egykori ház alatt a szokványos középés török kori kerámia töredékek garmadán kívül — meglepően sok XV—

XVI. sz-i fémöntő cseréptégely töredék került felszínre. A pince É-i szakaszán egy, mészkő sziklába vágott, 1,5 m átmérőjű régebben kiiktatott akna a mély pincék barlangrendszerébe, egy abban elhelyezkedő betömött, középkori kút fölé vezet. Nem tartozott az újkori házhoz az a két—K—Ny-i irányú —, téglaboltozatú középkori pince sem, amelyeknek maradványait 1967-ben a földmarkoló gép szétrombolta. így azután e pincéknek már feltárására, de még feltérképezésére sem nyílt mód. Az ingatlan ÉNy-i, a Tárnok utca 11. sz. ház egykori tűzfalával határos szakaszán, s attól K-re 15 m távolságig egy — a vároldal felé enyhén lejtő — középkori építésű, 4 m széles kőlap-burkolású útra akadtam, a már említett sikátor maradványára. E sikátor É-i oldalát kőből vájt, XV. sz-i leletekkel datált — vízvezető csatorna szegélyezte. Mind a sikátornak kövezete, mind a kőcsatornának alja középkori kultúrrétegeken nyugodott. A kövezet legalsó rétegének korát, a járószintje alatt 0,5 m-re talált XIII. sz-i cserépedény töredékek határozták meg. Ez a sikátor, mint azt J. Matthey hadmérnök 1730. évi helyszínrajza még jól mutatja, a várfalnak egy kisebb kapuján át, a mélyebb szinten fekvő — már régen eltűnt — Szent Borbála lőportár egyetlen kocsiútja volt. A11—13. sz. ingatlanok homlokzati szakasza helyén a középkorban, megállapítható módon több lakóház állt. (Régi házszám: 314. és 315.) Az Esterházyak XVIII. sz-i építkezéseik során annyira egybeépítették azokat, hogy 1743. évi egységes alaprajzukat jóformán csak romba dőltük s részleges elbontásuk után lehetett rekonstruálni.

9 A 11. sz. épület („M" épület) homlokzati szakaszán megállapítható volt, hogy az itt állt régi épület a XIV. században nyerte el végleges alakját. Az 1944/45-ben rommá lett épületnek É-ról számított második helyiségsora eredetileg középkori bejárat — kapualj — volt (3. kép). E barokk lakótérré alakított gótikus kapualjnak D-i falában XIV. sz-i ülőfülkéknek maradványai bontakoztak ki. így vált világossá az, hogy eredetileg két ház állt e telek helyén ! Az északabbra fekvő gótikus lakóháznak D felé nem volt ajtónyílása, csupán É felé nyíltak belőle helyiségek. Ez alatt az É-i szobasor alatt a homlokzati szakaszon kettős, a Vár barlangrendszeréhez kapcsolódó, XIV. sz-i építésű pince van. így itt is a pincealaprajz segít hozzá a középkori állapot rekonstrukciójához. A teleknek D-i felén viszont egy kaputengelyes gótikus ház állott. 1965-ben homlokzati szakaszán kisebb leletmentést végezhettem. Itt, a régi kapualjtól D-re két, habarcsba rakott kőfalazatú szoba maradványa bontakozott ki, alapozási rétegeiben félre nem érthető, bőséges XIII. sz-i kerámia és más leletanyaggal. (Csont csalisíp, szerencsekocka, üvegedénytöredékek.) Ennek a kőháznak Ny-i, a mai Tárnok utcára tekintő homlokzati fala párhuzamos az utcatengellyel. Alatta pince nincs ; a mai járószint alatt 1,3 m-nél már — vékonyka humusz alatt — a sziklás őstalaj jelentkezik. Ezen a ponton — bár azt teljesen tisztázni végül is nem sikerült — érdekes periodizálásra nyílt alkalom. Az — egyelőre—két helyiségből állónak tűnő, XIII. sz-i kőház K-i és É-i falában ajtónyílás nyoma jelentkezett az alapfalakon. E háztól É-ra — ugyancsak XIII. sz-i leletekkel datált rétegen — kapualj nyugszik. Ettől még északabbra, egy XIV. sz-ra datálható fal alatt a talaj felszíne megtört; vagyis a XIII. sz-ban az említett egysejtű kőház sziklapadon ült, mellette pedig, É-ról természet adta sziklamélyedés helyezkedett el. Látnivalóvá lett az is, hogy a XIII. sz-ban a sziklapadkára épített ház emelésekor a mellette levő — utóbb kapualjjá alakított — sziklanyelvet gondosan lefaragták. A „háztól" É-ra eső „kapualj" így eredetileg, a XIII. sz-ban még nem kapualj volt. Vékony, lekövezett teleknyél volt az csupán, házacskához tartozó, attól a várfal irányába eső kertecske felé. E teleknyéltől, vagy sziklapadkától északabbra akkor — a XIII. sz-ban —- még egy 4—5 m mély sziklahorpasz helyezkedett el. Vagyis — amennyire ezt — párnapos, alig pár emberrel végzett leletmentés során megállapíthattam : a XIII. sz-ban egy — hossztengelyével Ny—K irányban elhelyezkedő kétszobás kőház állt itt. Észak felé egy keskeny — a házikó kertjéhez vezető — kövezett kis földnyelv határolta s választotta el a szomszédos sziklagödörtől. A XIII. sz-i házikóval É-ról szomszédos sziklatöbröt a XIV. sz-ban előbb cölöplyukakba illesztett gerendákra fektetett födémmel, majd súly hárító kőívekre helyezett téglaboltozással befedték. De nem csupán befedték, hanem annak természetes horpaszát, hatalmas munkával szabályos alaprajzú pincévé alakították. A kitermelt kőanyagot itt is a ház falazókövének használták.

10 így azután a XIV. sz-ra az említett korábbi kőházacska É-i megfelelőjeként a hajdani horpaszt pincévé alakították s föléje egy — a tőle D-re álló, régebbi — háznak megfelelő kétosztású házat építettek. így a régi 249