Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Virág Lajosné: Bőr- és faleletek konzerválása és restaurálása 211-218

cipőket egy darabból szabták, később a XIV—

XV. szban már külön varrták a két fő részt de ezt még tovább tökéletesítve a felsőrészt is gyakran több részből állították össze. Leíetegyüttesünkben is az utóbbi megoldás szerepel. A felsőrészeket puhább, a talprészeket pedig funkciójuknak megfelelően vastagabb bőrökből készítették. Ár. Ezzel a szerszámmal készítették el előre a lyukakat, az öltések nyomait, főként az apróbb finom lyukakat, amelyekhez rendkívül éles hegyes szerszám szükséges. A középkori lábbelikészítő vasból készült árt használt, de ritkán előfordultak csont árak is. Többféle típus létezett, de leggyakoribbak azok, amelyeknek az egyik vége hegyes, másik vége fogantyúba foglalt. Tű. A lengyelországi Opole cipész sírjának leletei között találtak tűt is. Még nem eldöntött kérdés, hogy a tűt az egyes részek összevarrására is, vagy csak a cipők díszítési munkáihoz használták. Fonal. Csaknem minden esetben len- vagy kenderfonalat használtak. Ezt varrás előtt szuroktömbön áthúzták, így biztosították egyenletességét. A fonalakból elenyészően Die Leder- und Holzfundsammlung des Burgmuseums des Historischen Museums der Stadt Budapest stammt aus den Brunnen der mittelalterlichen Wohngebäude der Burg Buda. — Zur Rekonstruktion haben wir zwei aus dem 13—14. Jahrhundert stammende Schuhreste des im Kellerbrunnen des Hauses Disz-Platz Nr. 10 gefundenen Fundkomplexes ausgewählt. — Die Konservierung der Lederstücke wurde mit Hilfe des vom Hauptrestaurator Z. Szalay ausgearbeiteten Verfahren durchkevés maradt fenn világszerte, mert a talajban lejátszódó fizikai-kémiai folyamatok csaknem teljesen tönkretették, megsemmisítették. A lengyel régészek megállapították a rendelkezésükre álló leletekből, hogy a cipő egyes részeinek egymáshoz erősítéséhez használták még a vad vagy házi sertés szőrét is, amelyet az árral előre elkészített lyukakba fűztek. Kaptafa. Formáját tekintve többféle, a kor divatjának megfelelően. A gdanski leletegyüttes feldolgozása során megállapították, hogy a gondosan elkészített kaptafák a X—

XI. sz-iak, míg készítésükre a XII—XIII. sz-ban kevesebb gondot fordítottak. 7 Irásné Melis K. : Középkori budai lábbeliviselet. Kézirat. 8 Holl L: i. m. 52—53. 53—54. kép. 9 Holl L: i. m. 47. 49. kép. 55. 56. kép. 10 Részletes ismertetése: Virág L.-né; Faanyagú leletek konzerválása és restaurálása. Technika Történeti Szemle (sajtó alatt). 11 HollL: i. m. 59. 60. kép, 5., 6. ábra. geführt. Nach der Anwendung dieses Verfahrens haben die Stücke ihre ursprüngliche Textur und Farbe zurückgewonnen. Die Stücke wurden durch Anwendung der mittelalterlichen Nahtspuren zusammengenäht und die fehlenden Teile mit Kunststoff ersetzt. — Von den hölzernen Funden wurden mehrere Teller und Schalen konserviert und ergänzt, — sowie ein Blasebalg aus dem 14. Jahrhundert rekonstruiert. FRAU KLARA VIRÁG KONSERVIERUNG UND RESTAURIERUNG VON LEDERUND HOLZFUNDEN 218