Budapest Régiségei 23. (1973)

ANYAGKÖZLÉSEK - Wellner István: Az aquincumi katonaváros nyugat-keleti irányú vízvezetékrendszere 179-185

WELLNER ISTVÁN AZ AQUINCUMI KATONAVÁROS NYUGATKELETI IRÁNYÚ VÍZVEZETÉKRENDSZERE* „Nulla enim ex omnibus rebus tantas videtur habere ad usum necessitatis quantas aqua." Minden dolog közül egynek a használata sem látszik olyan szükségesnek, mint a vízé — írta Vitruvius.

1 Ez az elv gyakorlatban is érvényesült minden római városnál és így Aquincum területén is. Az aquincumi polgárváros vízvezetékrendszeréből egyelőre csak a mai római fürdői úgynevezett Erdei strand területéről kiinduló, észak-déli irányú aquaeductus ismeretes, mely Garády Sándor feltételezése szerint

2 a polgárvároson és az egész katonavaroson keresztülhaladva dél felé egészen a Nagyszombat utcai katonai amphiteatrumig haladt. Tehát ez az aquaeductus táplálta a katonai tábor és a canabae fürdőit is. — Mivel azonban 21—23 fokos thermálvizet szállított, ivóvíz céljaira más vízvezetéknek kellett lennie. A polgárváros területén ennek idáig még nem sikerült nyomára bukkanni, a katonaváros területéről viszont több ilyen is ismeretes. Ezek nagyjából nyugat-keleti irányban a Hármashatár-hegy nyúlványainak lábánál fakadó források vizét vezették a Duna felé. Valószínűleg a Bécsi úti Árpád malom forrásának vizét szállította az az aquaeductus, melynek maradványait megtalálták a Vörösvári út 44. sz. ház pincéjében, valamint a Szőlőkert utcában is.

3 Ez a vízvezeték egy körülbelül 1 m széles és 1,5 m magas tömör falból állott, melynek felső részében, meszes habarcsba ágyazva, egymás mellett két, agyagból készült vízvezetéki cső futott. Ennek a vízvezetéknek esése a számítások szerint 8 ezrelék. Egyébként a Vörösvári út páros oldalán levő házak közül, a Szőlőkert utcai oldalon, többnek alapozásánál is felhasználták ennek az aquaeductusnak maradványait. Sajnos azonban a Vihar utcai új csatornaárok ásásakor — 1969-ben — nem sikerült nyomára akadni. Hasonló ikercsöves vízvezeték került napfényre a Vihar utca 22. számú ház előtt.

4 Az egymás mellett futó két agyagcső egyméteres magasságú habarcsos falazatba volt ágyazva. Irányából következtetve, talán a Tábor hegy valamelyik forrásának vizét vezette a castrumba. 1956—57-ben, a Vörösvári út északi oldalán végzett csőfektetéskor további három római kori vízvezeték maradványai kerültek napvilágra.

5 A Fővárosi Csatornázási Művek által húzott árok 1,5 m széles és a mai felszíntől számítva 3,5—4 m mély volt. Mivel az árok falától kb. 1 m-re húzódtak a villamossínek, kiásás után azonnal zsaluztak. Ezért, és a több helyen feltörő talajvíz miatt, a régészeti megfigyelés nehézkes és sokszor hiányos volt. (1. kép) A Vörösvári út 73—75. számú házak előtt, 27 m hosszúságban hét pillércsonk került elő, melyek minden valószínűség szerint a Szentendrei út mentén levőhöz hasonló szerkezetű aquaeductushoz tartoztak. Sajnos, csak alapozásuk maradt meg és a külső, burkoló kváderköveket is kitermelték. így méretüket és egymástól való távolságukat nem lehetett pontosan megállapítani. Nagyjából másfél méter hosszúak lehettek a pillérek, az ívek fesztávolsága körülbelül 2,60—2,80 m, tehát valamivel kisebb, mint a Szentendrei úti vízvezetéknél. A pillérek alapozása agyagba rakott fal volt; ezen— a legépebbnél — 80 cm magasságig maradt meg az erős, terrazzós habarcsba rakott kőfal. Az aquaeductus felépítményére — tehát ahol maga a víz folyt — csak külföldi analógiák alapján lehet következtetni. A valószínűség itt is a két-három sorban egymás mellé * Ez az 1969-ben, a Budapesti Történeti Múzeum dokumentációjába leadott cikk a Régészeti Társulatban 1959-ben elmondott beszámolóm alapján készült. Azóta a leletmentések — ásatások, elsősorban Zolnay Lászlónak, majd Nagy Tibornak a Gyűrű utcában és Pacsirta utcában végzett feltárásai döntő eredményt hoztak az aquincumi táborkutatás terén. Ennek ellenére, cikkemnek az anyagközlésen túlmenő következtetéseit sem érzem feltétlenül és mindenben túlhaladottnak; mivel pedig a tábor kutatása 1972-ben is újabb jelentős eredményeket hozott, a cikk szövegének kellő módosítására technikai okokból már nem volt mód. Az ásatás felmérését és a rajzok elkészítését Schauschek János és Malik Éva végezte. Szíves közreműködésüket ez úton is köszönöm. 179