Budapest Régiségei 22. (1971)

ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 1., Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 329-350

CZAGÁNY ISTVÁN EGY BUDAVÁRI KÖZÉPKORI ÉPÜLETTÖMB TÖRTÉNETE I, Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok utca 14. sz. és Tárnok utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei Tanulmányunk a budavári gótika 1959-ben megkezdett épület-homlokzatrendszeri vizsgálatának folytatása. E sorok írója a Budapest Régiségei XIX. kötetében

1 publikálta az Űri utca 31. sz. gótikus palota homlokzatának kimerítő analízisét. Most két másik, elméletileg teljesen rekonstruálható középkori homlokzat ismertetésére vállalkozik. Az a cél vezeti, hogy tíz gótikus homlokzatarchitektúra komplex visszaszerkesztése révén feleletet adjon a magyar művészettörténeti tudomány egyik máig is megválaszolatlan, fontos kérdésére: milyenek voltak a budavári gótikus homlokzatrendszerek? Á homlokzatkompozíciós vizsgálatokat kiegészítő másfajta tanulmányok a formatani tipológia

2 és a profilmorfológia

3 eredményeivel segítik középkori fővárosunk építészetének sokrétű összképét megrajzolni. Megítélésünk szerint, ez a háromfajta módszer csak együttesen képes speciális gótikánk valódi értékének meghatározására. A profilmorfológia és a tipológia részeredményei csak a homlokzatrendszerek egészében találják meg értelmüket ; az utóbbiak datálása viszont az előbbiek adatai nélkül lehetetlen. A vizsgálati módszerek dialektikus egymásra hatása teszi szükségessé a három síkon folytatott megfigyeléseknek, lehetőleg párhuzamosan történő publikálását. Ehhez kell járulnia a maximális történeti adatszolgáltatásnak, amely nélkül a reálrégészeti leletanyag megbízható kiértékelése lehetetlen. Budán a II. világháború után nyílt először alkalom a lehullott homlokzati vakolatrétegek alól több gótikus stílusú homlokzat feltárására. Később, ezen túlmenően sor került egy összefüggő homlokzatsor, teljes és viszonylag jó állapotban levő középkori épülettömb, egy három utca által határolt gótikus „szomszédsági egység" tudományos vizsgálatára is. Ebből immár az említett épületeken túlmenő következtetéseket vonhatunk le a középkori homlokzatrendszerekre, utca- és városképre vonatkozóan. Ez a középkori épülettömb— a budai Várnegyed egyetlen gótikus utcaképi egysége—az Úri utca 13. — Tárnok utca 14. — Tárnok utca 16. sz. épületből áll. Jelen tanulmány a gótikus épülettömb egyik házának kutatási eredményeit és tudományos rekonstrukcióját ismerteti. A következő közlemény a helyreállított Tárnok utca 14. számú épület anyagát ismerteti majd. Az utoljára maradó Tárnok utca 16. számú ház itt szereplő periodizálását ma még nem tekinthetjük véglegesnek, mert az épület vizsgálata jelenleg kezdeténél tart. A) AZ ŰRI UTCA 13. SZ. ÉPÜLET Az Úri utca 13. számú épület 1686 előtti állapotáról írásos adat ez idő szerint nem ismeretes. Csupán azt tudjuk róla, hogy a Rabatta-hagyatékban fennmaradt Joseph de Haüy-féle helyszínrajz

4 tanúsága szerint, 1687-ben még a „101 "-es régi házszámot viselte. 1698-ban kamarai adományként Wähler Ferenc hadi élelmezési intéző és neje, Mária-Erzsébet (valószínűleg özv. Legier Antalné, a Tárnok utca 14. számú szomszédos ingatlan tulajdonosa) kapta meg. Az 1696-os telekösszeírás

5 adatai szerint pincéje és helyiségei elég jó állapotban voltak. Ezért is nem adták ei egyhamar — ellentétben a kamarai adományképpen elajándékozott romos, pénz híján jobbára használhatatlan ingatlanok legnagyobb részével —, mert 1722-ig a Wähler utódok kezében maradt. Ekkor adásvétel folytán, a Tárnok utca 14. sz. ingatlannal együtt, Fischer Antalné, született Prossz Teréz, katonai seborvos neje kezébe került, aki két évvel később, második férjével, Rosier János Vilmos uradalmi jószágigazgatóval osztotta meg az ingatlanok tulajdonjogát.

6 Mindkét ingatlan 1808-ig a Rosier család birtokában maradt. Ebben az évben vette meg azokat Schützengerder Vendel budai polgár és neje, Mőszner Anna Mária. 329