Budapest Régiségei 22. (1971)
ANYAGKÖZLÉSEK - Czagány István: Egy budavári középkori épülettömb története : 1., Az I. ker. Úri-utca 13. sz., Tárnok-utca 14. sz., és Tárnok-utca 16. sz. épületeken végzett műemléki kutatások, tudományos rekonstrukciók és építészeti helyreállítások eredményei : C., A Tárnok-utca 16. sz. épület 329-350
Egy 1786—1794 közötti időből származó helyszínrajz tanúsága szerint, ebben az időben mindkét ingatlan a „80"-as házszámot viselte. Ezt követően 1836-ban Pénz György gazdász és neje, Schüller Teréz szerezte meg az épületet, 1846-ban viszont árverési vétel folytán raszkiniai dr. Rédl Imre lett a tulajdonosa, aki egy évvel később kilenc négyzetölnyi terület megvásárlásával bővítette az Úri utca 13.-ból és Tárnok utca Í4.-ből álló ingatlankomplexust. Ezzel a két épület telekkiterjedése elérte mai térületét. Az így kialakult ingatlan 1872-ben a Rédl család kezéből Wagner János tulajdonába került, akinek örökösei az ingatlanok államosításáig birtokukban tartották. Az 1873-ból származó térkép 7 szerint ebben az időben az ingatlanok a „75"-ös számot viselték ; helyrajzi számuk a XX. században 6505 volt. 1944—45-ben az Úri utca 13. sz. épület jelentős sérüléseket szenvedett, tetőzete elpusztult. Lehullott vakolata alól előkerültek középkori homlokzatainak maradványai. Majd 1950-ben először a tetőzetét állították teljesen helyre, 1953-ban pedig módszeres műemléki kutatások segítségével, az összes építészeti periódusok maradványait feltárták. Ezt követően előbb Hell Géza, majd Csemegi József tervei alapján megindult a helyreállítás. Az 1960—62-ben történt kivitelezési munkák művezetője Budai Aurél építészmérnök volt. Az építkezés során, több fontos részletkérdésben eltértek a műemléki jóváhagyással elfogadott kiviteli tervtől. Több jelentős faragott kő leletet bevakoltak, ezért a jelenlegi, helyreállított homlokzatok nem nyújtanak hű képet a feltárt, igen gazdag leletegyüttesről. A különleges értékű homlokzatrendszerek helyszíni dokumentációja érzékeny veszteséget szenvedett. Ezért az alábbiakban a tudomány számára a kutatások összeredményét kívánjuk rögzíteni. 8 A helyszíni feltárások eredményeképpen megállapítottuk, hogy az épület (1—2. kép) két üzletházból, egy korábbi eredetű és egy későbbi időben ehhez hozzáépített középkori épületből áll. A korábbi időre datálható épületrész a mai ingatlan Úri utcai szárnyát alkotja; középkori törtkőfalazataiban fennmaradt faragott kő maradványai alapján ítélve, a XV. század első felében épülhetett. A datálás alapjául az Úri utcai kapu felett előkerült, emeleti, későgótikus ablakkeretkő szolgált, amelynek „tiszta hengeres stílusú" profilja (5. kép) jellegzetesen Zsigmond-kori tagozatkapcsolást mutat. 9 Pozitív és negatív hengerekből áll, de még nincs benne sem „parleri-pálca" sem a hengertagok nem fordulnak át egymásba, hanem lemeztag választja el őket. Utóbbi formajelenségek Budán 1412—1450 között jelentkeznek, ezért ez a profil 1412 előtti eredetűnek minősül. Egytraktusos, középtengelyében elhelyezett kapualja két oldalán, egy-egy nagyméretű helyiséggel — az eddig ismert budavári középkori lakóháztípus alaprajzi elrendezésétől némileg eltérő módon — épült emeletes építmény volt. A későbbi időre datálható épületrész, amely a mai ingatlan Anna utcai szárnyát alkotja, falazataiban fennmaradt posztgótikus nyíláskeretei alapján ítélve a XV. sz. második felében keletkezett 10 és toldaléképítményként csatlakozott az előbbi épület északi helységének keleti falához. 11 A korábbi eredetű épületrész — a mai Úri utcai szárny — eredeti kiterjedését három sarkán fennmaradt, nagyméretű kövekből épített sarokarmírozások jelölik. Az ezen belül fekvő három földszinti helyiség összes körítőfala kavicsos mészhabarccsal épült középkori törtkőfalazat. Az északi helyiség északi falában, a földszinten, egy 45 X157 cm-es nyílásméretü, Anna utcáról nyíló ajtó (4. kép) élszedéses keretkövét tárták fel. Befalazott fülkéje a helyiségbe nyílik, ami a szokatlanul keskeny nyílásméret ellenére is ajtó szerepét bizonyítja. Valószínűleg nem közlekedés céljára szolgált — ehhez túl szűk —-, hanem az üzlet árubevételi funkcióját bonyolíthatta le, 12 de ezt is csak utcáról történő kézi beadogatás formájában. Ettől keletre, mintegy 2,50 m magasságban, a homlokzat síkjához viszonyítva ferde síkban elhelyezett, kb. 45X55 cm nyílásméretű felülvilágító, ill. szellőzőablak (4. kép) középkori keretköve látható. 13 Hogy a helyiséget eredetileg üzlet céljaira használták fel, bizonyítja a nyugati falában feltárt (5—6. kép) szegmentíves záradékú középkori üzletablak két keretkőmaradványa is, amely a jelenlegi északi irányból számított első földszinti ablak két oldalán maradt meg az újkori vakolatréteg alatt. 14 Ezek a maradványok egyszersmind megvilágítják az üzlethelyiség funkcióját is. Az északi falban fennmaradt ajtó az áru beszállítására szolgált, a nyugati falban levő ablakon keresztül történt a kiszolgálás. Az ajtó melletti szellőzőablak az áru tárolásának helyét mutatja. 15 . A mai lépcsőház területén feküdt a középkori kapualj. Ennek bizonyítékát a homlokzatban, a kapubejárat felett feltárt két darab félköríves, nagyon erősen sérült középkori kapukeretkő maradvány szolgáltatja (5., 7. kép). 16 Az alacsonyabban fekvő kő alsó szélén 60°-os középkori élsarkítás faragott felülete látható, ami más épségben maradt budavári analógiák figyelembevételével, 17 szintén a félköríves kapukeretkőhöz tartozást bizonyítja. 18 A kapualjtól délre fekvő földszinti helyiséget nem lehetett feltárni, ezért erről csak annyit sikerült 330
