Budapest Régiségei 22. (1971)

ANYAGKÖZLÉSEK - Nagy Lajos: Adatok a budai városháza építésének történetéhez 351-364

bizonyítékunk lenne arra, hogy a Szentháromság utcai épületrész a mögötte levő épülethez kapcsolódott már a középkorban is. Erre vonatkozó bizonyítékot az 1702. évi helyreállítással, átépítéssel kapcsolatos feljegyzésekből levonható következtetések szolgáltatnak. A felszabadítás után városházának elfoglalt épület kapuja az átépítéskor, de nyilvánvalóan már a felszabadítás előtt is, a Szentháromság utcában volt. Ennek a kapubejáratnak a középkori létezését bizonyítják az 1945 utáni helyreállítás során előkerült szegmentíves ülőfülkék. Szegmentíves ülőfülkék kerültek elő azonban ugyanekkor az udvarra néző falban is, sőt ennek a falnak a mai Tárnok utcai szárny udvari részével való találkozásánál egy faragott kő kapukeret töredéke is napvilágot látott. Ezek alapján feltételezhető, hogy a Tárnok utcai épület eredeti kapubejárata itt volt. Hogy ezt a kapubejáratot a felszabadulás előtt szüntették-e meg, vagy csak utána, a Ceresola által végzett helyreállítás során falazták-e be, arra pontos, bizonyító adatok nincsenek. Nyilvánvaló az, hogy a felszabadítás után a telkek kimérésénél, az épületmaradványok számbavételénél elsősorban nem a hagyományok fenntartásával, a régi telekrendszer megőrzésével törődtek, hanem igyekeztek a város területét úgy felosztani — a várható telekkönyvi jövedelem biztosítása érdekében —, hogy a kimért és igénylendő telkeken hasznos és használható épületek, épületmaradványok legyenek. Ily módon sor kerülhetett a korábban egységes épületek kettéosztására. Az Ungerés Stettner-ház is így keletkezett, a középkori egységes épületet a Tárnok utcai kapu déli fala mellett elvágva. A megmaradó rész viszont ekkor a Szentháromság utcai épülettel egységet képezett. A Szentháromság utca és a Tárnok utca sarkán a két épület találkozásánál eredetileg üresen maradt derékszögű területet a felszabadítás idején már falak zárták le, melyeken belül két üzlethelyiség — a mészárosé és a szappanfőzőé — volt, és a Szentháromság utcai szárnynak az épület két udvari szárnyával összefüggő emeleti része is volt. A lépcsőház (1702-ben főlépcsőháznak nevezik) a mainak a helyén az épület nyugati udvari szárnyában vezetett fel az emeletre, tehát a Szentháromság utcai kapubejárathoz kapcsolódott. A két épület összekapcsolása tehát már a felszabadítás előtt — a középkorban — megtörtént. 3. kép. A városháza pincéjének alaprajza Grundrisszeichnung des Rathauskeüers Û 10 m i 1 ——l 356