Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

kaparok lényegében hasonló változatától nemcsak az különbözteti meg, hogy két élük retusált, hanem az is, hogy alakjuk rendszerint szélesebb, rövidebb s a kisméretűeket is nagyon jól dolgozták ki. A kortextalonú eszközök mellett ismét találunk egy sorozatot, mely kéregtől mentes belső kavicsszilánkból készült, a harmadik változatba vegyes formák, de gyakran kitűnően megmunkált típusok tartoznak. A szögletes kaparok nagy része az érdi iparban jellegzetes, szinte speciálisnak nevezhető, de tipológiai szempontból teljesen eltér a szabályos moustiéri „racloir déjeté"-től. A kavicsfelhasználásból teljesen más formák adódnak, mint a tömb nyersanyagból. Általában jellemző, hogy az eszköz két éle ritkán egyenes, már a nyersanyag következtében is gyakran nem csúcsban találkoznak, s a csúcs nem esik olyan erősen oldalra, mint a tipikus szögletes kaparókon. A legtöbb forma az egyszerű kaparókéra vezethető vissza, így pl. a gerezd alakúakra, melynek azonban a tengely tol oldalt eső kettős éle van. Az egyik változat szabálytalan alakú párhuzamos oldalú szilánkból készült, mely néha disztális része felé szélesedik, egyik oldala és a bázissal szembeeső része retusált. A másik változat jóval karakterisztikusabb. Közelesik a háromszögletű szilánkból készült eszközökhöz, a formát azonban egy jellegzetes leütési mód, a szilánktípus adja. A forma háromszögletű, talonja kortex-mentes, egyik oldalát kortex fedi, vele szemben a két él, egyik rendszerint ívelt, másik völgyeit —erősen oldalt esik. A retus minden esetben jó minőségű. A harmadik változat a gerezd-kaparónak szögletesen megmunkált fajtája. A típuscsoportban előfordul egy „pseudo pointe à cran" jellegű eszköz, az egyéb változatok közt pedig egy Jabrud-kaparó is. Fenti eszközfajta nem téveszthető össze a keresztélű kaparókkal. Utóbbiak egyenes élű fajtája a kavicsfelhasználásból adódó technológiai, ill. szilánksémákra vezethető vissza. Ismét feltűnik az eszközök típuson belüli azonossága és a jó kidolgozás. A legtöbb gerezd alakú, tájolását tekintve keresztélű kaparó. Alapjuk erősen ívelt, kortex fedi ; előfordulnak félkör alakú eszközök és kisméretű, trapéz alakú szilánkból készültek is. Érdekes, hogy a keresztélű kaparok formailag nem mindig követik az előbbiek típusát. Ennek kevesebb változata fordul elő, ugyanakkor az eszközök jobban megoszlanak a változatok között, azaz a típus differenciáltabb. Csak a gerezd alakú változat azonos az egyszerű és keresztélű kaparok egy részével. Méretük általában nagyobb, mint az előbbieké, a retus minősége, erőssége az egyszerű, ívelt kaparókéhoz hasonló, tehát az egész ipart tekintve jó. Ezek között ismét előfordul néhány Quina vagy fél-Quina jellegű eszköz; egyéb, szabályos moustiéri típus, figyelmet érdemel, hogy bár a legszebbek jobb kőzetfajtákból készültek, ugyanezek előfordulnak kvarcitból, azonos minőségű kidolgozással is. Néhány eszköz szabálytalan trapéz alakú, a belső kavicsszeletből származó gerezd alakú példányok között gyakori a vaskos, meredek élű, s egy-egy példány közel áll a fél-Quina típusokhoz. A keresztélű völgyeit kaparok száma kevés, összevetve ezt gyenge megmunkálásukkal az iparban alig lehetett szerepük. A hátlapon retusált kaparok száma elég nagy (41 db), a ventrális retus azonban inkább technológiai, mint tipológiai elkülönítést jelent. A felhasznált kavics gyakran adott olyan szilánkot, melynek élét előnyösebb volt a hátlap felől megmunkálni. Tipológiai értelemben azonban legnagyobb részük ívelt kaparó. Az eszközfajta részletesebb belső osztályozását —, ami egyben az egész érdi ipar jellegét is mutatja — a kortex elhelyezkedése, a szilánktípus adja. Többségük külső kavicsszelet, kisebb részük belső gerezd, legkevesebb itt az atipikus háromszögletű, talonján kéreggel fedett forma, ill. változat. Meredek retusú kaparó, váltakozó retusú kaparó (racloir à retouche abrupte és racloir à retouche alterne) az érdi iparban alig fordul elő. A fiatal-paleolitikus jellegű eszközök közül elsősorban a vakarókat kell megemlítenünk. A fentiektől eltérő funkciójú eszközök —, szintenkénti gyakoriságuk más hasonló típussal együtt fontos következtetéseket enged meg — alig emlékeztetnek a fenti szilánksémákra, megmunkálásuk azonban határozottan moustiéri jellegű. A változatok között orros vakaró, egyszerű „grattoir sur éclat", szögletes vakaró, vakarópengeszerű eszköz, sőt egyetlen szabályos, ún. köröm alakú vakaró (grattoir unguiforme) is előfordul. Az utóbbi késői paleolitikumra emlékeztető típus előfordulása meglepő ugyan, de megtalálható a nyugat-európai moustiériben is.

33 Az árvésők száma kevés és változataik úgy látszik véletlenszerűek. Kétségtelen, hogy tudatosan alakítottak, az eszközök csúcsa külön retusált. A fúrók aránya szintén alacsony, köztük ugyanolyan differenciáltságot tapasztalunk, mint az előbbi fiatal-paleolitikus jellegű eszközöknél, meg kell azonban említenünk, hogy egy-egy példány feltűnően jól retusált. Az iparon belül is unikális jellegű három fúró, mely kovásodott fából készült. Általában megfigyelhető, hogy a fiatal jellegű eszköztípusok közül jóval több készült a kvarcittól eltérő, jobb minőségű kőzetekből, mint a „moustiéri eszközcsoportban". Hasonló megfigyelésünk van a vaskos hátú kések esetében is ; tehát a nyersanyag és szilánkforma és a fiatal eszköz30