Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50
típusok megjelenése összefügg egymással. A természetes hátú kések (couteaux à dos naturel) az egyszerű gerezd alakú kapar ókhoz állnak legközelebb, élretusuk azonban gyengébb. Arányuk az iparban viszonylag alacsony; meg kell azonban említeni, hogy a szilánkanyagban viszonylag gyakran fordulnak elő hasonló, de megmunkálatlan darabok, a típus aránya könnyen kétszeresére, háromszorosára is emelhető volna. Ä"„raclettek" közé különféle típusváltozatokat sorolunk. Sokkal fontosabb az iparban a csonkított sziiänk. Vizsgálatuk során úgy látjuk, hogy ez az eszköz egy-egy esetben többet jelent, tipológiai-funkcionális érteke nagyobb, mint amelyet a nomenklatúra (éclat tronqué) fed. Az érdi leletanyagban ez nagyon jól osztályozható, erősen standardizálódott típus, a kultúra egyik, helyi jellegzetessége. Sorozatszerűségük azt mutatja, hogy egyes szilánkokat tudatosan, rendszeresen erre a célra használtak fel. Nagy részük szabálytalanul párhuzamos élű, talonján kéreggel fedett szilánk, a 15—30'mm széles él azonban nem csonkított, hanem gyakran magas élsíkon retusált. Az él gyakran a hátlap felől is megmunkált. Másik változat a gerezd alakú szilánk. Alakjuk megnyúlt, keskeny, az eszköz csúcsa 10—20 mm széles, a tengelyre ferdén álló élt képez. Az él erőteljes, gyakran hátlap felől is retusált. A harmadik változat egyszerű külső kavicsszelet, megmunkálásuk azonban szintén több, mint amit „csonkításnak" nevezhetnénk. A völgyeit szilánkeszköz (outils à encoches) az érdi anyagban nem jellegzetes, ami egyrészt már a nyersanyag miatt érthető, másrészt a kultúra a lehető legtávolabb esik a „moustérien denticulé" jellegű iparoktól. A valódi encoche kevés, néhány eszköz, ill. szilánk megmunkálása clactoni jellegű. Hasonlóan alacsony a száma és gyenge, atipikus a megmunkálása a fogazott eszközöknek is. Funkciójukat tekintve atipikus, egyszerű, egyenes élű, hátlapon retusált stb. kaparok, élük retusálás közben véletlenül lett fogazott. Ugyancsak elenyésző a hátlapon retusált szilánk, a vaskos, meredek retusú szilánkok, stb. aránya is. Az iparban feltűnik 3 Tayac típusú hegy, típusuk, megmunkálásuk, nyersanyaguk azonossága éppolyan feltűnő, mint megjelenésük egy „kvarcitiparban". Az ipar további típusai: törpe-véső, csúcsán völgyeit szilánk, retusált magkő (hachoir) és gyalu (rabot) ; jellegzetes, de kisszámú eszközfajták. A DNy-európai kultúrában gyakoribb nyeles-eszköz egyetlen példányban szintén előfordul, s kulturális értékelés szempontjából tovább színezi a leletegyüttes képét. A chopperek és chopping-toolok aránya viszonylag magas — több változatuk fordul elő. Az ismert alapformáknál rendszerint jobban megmunkáltak, a két eszközfajta és változatainak éle rendszerint külön retusált. A jellegzetes kavicseszközök előfordulása érthető egy kavicsot használó iparban, de éppen a jellegzetes hasítástechnika révén jól megkülönböztethetők a többi szerszámfajtától. À felső kultúrrétegben a kőeszközökön kívül egy jól megmunkált csonteszköz, néhány mesterségesen csiszolt csontszilánk került elő. Az anyagot kiegészíti 4 erőteljesen megmunkált agancs, végül egy lapos, két párhuzamos vonallal mesterségesen bereszelt kavics, ''""Az eszközkészlet a típusok arányát tekintve egységes kultúrát mutat, s ezt igazolja az 5 szintre tagolt leletanyag vizsgálata is. A kísérő leletanyagot a magkövek, ütőkövek, retusőrök, és a hulladékanyag képezi, amely állandó tartózkodásra, a műhelyek az eszközök helyben való készítésére mutatnak. A leletanyag feldolgozása során, kísérletképpen külön figyelmet szenteltünk a szilánkanyag vizsgálatára, ami az ipar technológiájáról, az eszközkészítés szabványosultságáról szolgáltat új adatokat. b) Az érdi telep kultúrája a moustiériek egyik számos, lokális jelleggel rendelkező, bizonyos értelemben speciális megjelenési formája, amely — mint jeleztük — egyelőre csak bizonytalan kapcsolatokat mutat más lelőhelyek, moustiéri csoportok felé. '''''"'''.'Mielőtt a. kultúra, à kőipar összetételét előzetes értékelésben vázolnánk, azokra a vonásaira utalunk, melyek jobban köthetők a moustiéri valamely fácieséhez, az általánoshoz vagy ismerthez, földrajzi értelemben vett csoportoktól elvonatkoztatott formáihoz. A leletanyagban, kis mennyisége ellenére is jelentősége van a Quina és demi-Quina jellegű eszközökhöz hasonló típusoknak, egy szinte „importként" ható példányon kívül ez azt mutatja, hogy ezek a helyi kvarcit nyersanyagból is előfordulnak. Alig lehetséges ebben nem tipológiai tendenciát érezni, anélkül, hogy valamely származási vagy evolúciós feltevésre gondolnánk. Az iparban, ha csupán nyomokként is, feltűnik a tipikus Tayac-hegy —, Magyarországon eddig még nem fordult elő' — s egy-egy eszköz clactoni jellegű megmunkálása. Kis számban megtaláljuk a tipikus moustiéri kaparófajtákat-formákat is, ugyanakkor az ipar többi eszközfajtája eltér az általános formáktól. Ërd kultúrája olyan benyomást kelt, mint amely másutt jellegzetes és általános eszközök tradícióját és 31
