Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Gáboriné Csánk Vera: Az érdi középső-paleolit telep 9-50

adhatjuk. A technológiai jellemzés után —- amely a tipológiai meghatározásnak, osztályozásnak is egyik fontos alapja — felvetődik a kérdés, hogy az adott nyersanyag — görgetett kavics, túlnyomó kvarcit, gyenge hasadóképesség, kötött méret — mennyiben befolyásolta az eszközök, ezt megelőzően a szilánkok készítését, mennyiben lehetett tudatos és előre tervezett. A válasz nem lehet érvényes az egész iparra, minden egyes eszközre. Úgy látjuk, hogy az eszközkészítésben itt bizonyos „kétlépcsős" tudatosság állt fenn. Tudatos volt a nyersanyag méret szerinti kiválasztása — a feldolgozás gyakorlata mellett ebben szerepet játszhatott a szállíthatóság—, míg az, hogy a nyersanyag kvarcit vagy jobb kőzet-e, másodrendű volt. Azon észrevétel ellenére, mely az „idegen" retus kvarciton való alkalmazására vonatkozott, nem látszik törekvés jobb kőzetfajták gyűjtésére, vagy annak természetes előfordulása arányban állt a szerszámkészlet igényével. Teljesen gyakorlott, sematizált volt az anyag feldolgozása, a kavicsszeletelési technika. A szilánkok alakja azonban csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem volt előre tervezett. Ez egyébként még egy „klasszikus" moustéri esetében sem nagyon valószínű. Az sem valószínű, hogy a település lakói időben előre készítettek volna különféle eszközfajtákat, anélkül, hogy azokra közvetlenül szükség lett volna. Egyébként is jellemző erre a technikára az anyaggal, helyesebben az idővel való takarékosság — a minimális eszközkészítési-idő —, amit egy teljesen elméleti „hasznossági index" útján lehetne kifejezni. Viszont határozottan tudatos és tervszerű volt a lehasított szilánkok kiválasztása bizonyos előre meghatározott, ismert eszköz céljára és ezeknek ilyen irányú további továbbalakítása, kidolgozása. Ezt egy-egy eszközfajta technológiai osztályozása, belsőstatisztikai összetétele igazolja. A szilánkok (egyben eszközök) előre-tervezettségének kérdésében bizonyos kivételnek helyet hagytunk. Feltevésünk szerint a szögletes kaparok (racloirs déjetées) egy része és a fiatal-paleolitikus eszközfajták lehetnek kivételek, azaz előretervezettek. Az előbbieknél bizonyos jellegzetes szilánkformákat találunk, az utóbbiak pedig — ha arányuk alacsony is, mint minden moustiériben — specializáltabbak, mint a középső-paleolitikus eszközfajták. Általában azonban úgy látszik, hogy a szilánkok tervszerű hasítására nem is volt szükség, csupán a kavicsfeldolgozás módjának és a kőzetanyagnak az ismeretére, egy kultúra meghatározásában pedig végül nem ez, hanem az eszközfajták és mennyiségi arányuk, az ipar összetétele a döntő. Hogy erre a kérdésre mégis kitértünk, annak oka az eddigi „kvarcit-moustérien" iparok, máshol valóban gyengébb kivitelű leletanyagok megítélése. Az érdi ipar technológiai indexeit az értékelésnél, meghatározásnál adjuk, de a technológia alapján ennek értékei már előre várhatók. Levallois jellegű megmunkálás nincs, facettait eszközbázis gyakorlatilag nincs. A levallois jellegű kidolgozás teljes hiányát technikai szempontból azonban nem a nyersanyag fajtája, a kéreggel borított kavics okozza, hanem a kvarcit, másrészt pedig — s úgy látszik elsősorban — ez a kultúra belső technológiai sajátsága. Az egész ipar karakterére nézve szükséges hangsúlyozni, hogy a nyersanyag ellenére a leletanyag nem dérivât jellegű, hanem kiforrt, határozott és jól osztályozható típusokat tartalmazó kultúra, moustéri vagy mondhatjuk „kvarcit-moustérien". Egyik különlegessége más, hasonló nyersanyagot használó kultúrával, ill. leletanyaggal szemben éppen a kvarcit feltűnően jó megmunkálása; a moustiéri kultúra rendkívüli kitűnő alkalmazkodása a helyi nyersanyaghoz. Áttérve Érd iparának tipológiájára, a leletanyag 808 eszközből áll. Az eszközök 75%-a kvarcitból készült, ez adja egyben a fő eszközfajtákat, tehát döntően kvarcitipar, ami az egész anyag összhabitusát erősen meghatározza. Mint fentebb láttuk, a szerszámokat általában másként munkálták meg, mint a tömb-nyersanyagot és jobb kőzetfajtákat használó moustiéri lelőhelyeken, ezért a leletegyüttes —, amely természetesen nagyobb mennyiségű szilánkanyagot, hulladékot is tartalmaz — a szokottnál erősebb szelekciót kívánt meg. Ismerve a kvarcitiparok eszközmeghatározásának nehézségeit, szándékosan csökkentettük az eszközök számát, s így végül 180 olyan tárgy maradt, melyen megmunkálás, retus van, s amelyet esetleg az eszközök közé lehetne sorolni. A 808 eszközből 788 a felső, vastagabb kultúrrétegből származik. Minthogy az alsó, rétegtanilag különálló kultúrréteg eszközeinek száma kevés, és a felsőével teljesen azonos jellegű, a felső komplexum anyagát tekintjük a tipológiai és statisztikai vizsgálat alapjának. Az eszközfajták alaposabb vizsgálatát, összehasonlítását, belső megoszlásuk ismertetését ennek a dolgozatnak a keretei nem engedik meg, ezért csupán összesítve adjuk az ipar tipológiáját. A levallois jellegű megmunkálás az iparban ismeretlen, így csak csekély számú, atipikus, véletlen adta levallois-szilánk fordul elő. Alakjuk szabálytalan, az ipar összetétele szempontjából jelentőségük 27