Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

tői délre fekvő hatalmas, eddig igen kis részben feltárt épületkomplexus. Mindezek funkcióját csak akkor lehet megbízhatóan meghatározni, ha valamennyi épület hiteles régészeti feltárása megtörténik. Az újabb ásatások során pl. nagyon értékes részletet tártunk fel a „gazdasági épületszárny" keleti felében. A feltárt helyiségrész egy terembelső, amelynek téglapadlója teljesen épen megmaradt, sőt a helyiség egy XV—XVI. századi szemeskályhája jelentős részében in situ maradt (15. kép). A feltárás részletesebb ismertetésének időpontját azonban kénytelen vagyok addig elhalasztani, amíg a szóban forgó épületszárnyat teljes egészében feltártuk. A templom és a kolostornégyszögön kívül fekvő épületek közül a nyugati oldal kápolnájáról szeretném csupán az újabb ásatások eredményeit közölni, mert erre a Margit-sírhely meghatározásának ténye is kötelez. KÁPOLNA A kolostornégyszögtől nyugatra fekvő kápolnát Lux Géza tárta fel 1938-ban. Ő határozta meg a kápolna építéstörténetét, amit az újabb kutatások után kisebb változtatással elfogadhatunk. A fennmaradt falak és műrészletek alapján a XIII. század második felére datálható a kisméretű nyolcszög öt oldalával záródó szentéllyel bíró egyhajós épület, amelyet a XIV. század végén láttak el támpillérekkel és boltoztak be. A támpillérek építésekor a kápolna északról nyíló bejáratát megszüntették.

81 (1. kép. 18.). Annál kevésbé állja meg a helyét az, amit Lux Géza a kápolna rendeltetéséről mond. Ugyanis a kápolna sohasem volt Árpád-házi Margit sírkápolnája. A templomszentély leírásánál részletesen ismertettem azokat a bizonyítékokat, amelyek azt igazolják, hogy Margit sírja a XVI. század elejéig a templom szentélyében volt, az újabban a kápolnában végzett kutatások pedig meggyőztek arról, hogy a királyleány sírja valóban nem lehetett az állítólag az ő tiszteletére épült kápolnában. Ugyanis a kritikus helyen a kápolna oltára alatt egy korábbi építkezés vastag kőfala bukkant elő, nem sokkal mélyebben a szentély mai padlószintjénél, amelynek irányát kutatóárokkal követve, megállapíthattuk, hogy az említett fal egy, a kápolnánál korábban emelt épület tartozéka (16. kép). A szűk anyagi keretek miatt nem volt mód ennek az épületnek a teljes feltárására, így csak egy kelet-nyugati irányú 8 m hosszú és egy erre merőleges kisebb falszakasz feltárása volt lehetséges (1. kép). Az újabban előkerült falak datálását a körülmények hallatlanul megnehezítették, ugyanis kísérőleletet nem találtunk, felmenő fal nem maradt, a legtöbb helyen csak az alapfal néhány kősornyi alsó lepénye látott napvilágot. Minden jel arra mutat, hogy a kolostornégyszögtől délre levő építményt akkor bontották le, amikor a kápolna építését erre a helyre tervezték. Ugyanis seholsem találtunk egykori felszín fölé emelkedő falakra, így az látszik valószínűnek, hogy ugyanazon a talajnívón állt, mint a kápolna, tehát a XIII. század közepénél nem épülhetett előbb. Rendeltetésének meghatározása csak további ásatás, teljes feltárás után lehetséges. Visszatérve a Margit-sír problémához, világosan megállapíthattuk, hogy az oltár alatt semmiféle sírgödör nem található, csak egy korábbi építkezésből származó lebontott kőfal. A kápolna hajócskájában három, lelet nélküli férficsontvázat találtunk. (1. kép 18.). A sírokat a kápolna téglapadlójának szintjéről ásták le. Datálásukra nem találtunk semmiféle támpontot. Általában igen nagy nehézséget jelentett az ásatásnál talált újabb objektumok meghatározása tekintetében az, hogy a talaj a legtöbb esetben az előző ásatásoktól bolygatott volt és tiszta in situ réteget csak a datálás szempontjából jelentéktelen mélységekben találtunk. A kápolna rendeltetésének meghatározását illetően két lehetőség kínálkozik. Az egyik szerint az utasok, vagy zarándokok kápolnájának épült. A középkori kolostorokban szokásos volt ilyen célra a bejárat közelében kápolnát építeni. A másik feltevés szerint ez a kápolna az apácák mellé, az egyházi szolgáltatásra rendelt domonkos szerzetesek kápolnája lenne. Ennek a kérdésnek az eldöntésére azonban csak akkor lehet vállalkozni, ha — mint említettem — a kolostornégyszög körüli épületek alaprajza egy teljes feltárás után tisztázódik. Ez a nagy feltárás megérné az anyagi áldozatot. Európa-szerte kevés olyan középkori kolostor ismeretes, ahol az összes épületek alaprajza tisztán, középkori állapotában, átépítés nélkül mutatkozik meg. A kolostortól délre levő, Lux Géza vezetésével már részben kiásott gazdasági épületek teljes feltárása után pedig egy nagy feudális birtokrendszer igazgatási központjának képe tárulna elénk. Ha az értékes romokat kulturált formában konzerválnák és parkosítanák, Budapest jelentős idegenforgalmi látványossággal is gazdagodna. 266