Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

vagy dolgozóterem. De sok esetben ezen a helyen a konyha van, erre analógiát éppen cisztercita apácakolostorból ismerünk.

76 A szigeti apácakolostor konyháját 1923-ban Lux Kálmán tárta fel. A feltárt helyiségnek azért tulajdonította ezt a funkciót, mert a délkeleti sarokban átlyuggatott kó'lapok töredékeit találta, amelyekről feltételezte, hogy azok valamikor nyitott tűzhely áttört fedőlapjai voltak. Ezekről a kőlapokról a legújabb ásatások során

77 kiderült, hogy a később ismertetendő refektórium-légfűtés légnyílásos fedőlapjaival azonosak és csak véletlenül kerülhettek erre a helyre. A legújabb ásatások során ugyanis mélyebb, az 1923-as ásatás során érintetlenül hagyott rétegben megtaláltuk az igazi tűzhelyet a konyha délkeleti sarkában (1. kép 10.). Ez a tűzhely a középkori szokásoknak megfelelően, szabadtűzhely volt. Alaprajza negyedköríves, a körszegélyt élükre állított téglák alkotják. A tűzhely felső téglasíkja erős égésnyomokat árult el. A szegélyező téglák között XIII. századi cserépedény-töredékeket találtunk. Ez volt a kolostor XIII. századi konyhájának tűzhelye, melyet később, a XV. század folyamán használaton kívül helyeztek. A konyha téglapadlósíkját Lux Kálmán még megtalálta, mi már csak a téglapadló alapját képező habarcsréteget konstatálhattuk a jelenlegi szinttől 45 cm mélységben. A XIII. századi konyha déli, udvarra vezető kijáratát az új konyha építésekor a XV. században befalazták és előtte mély szemétgödröt ástak. A szemétgödörben talált cseréptöredékekből néhány edény restaurálható volt (12. kép). Az edények mindegyike a XV. század második felében Budán működő fazekasmesterek munkája.

78 13. kép. A refektórium padlója alá épített fűtőkamrához vezető lépcsőlejárat, délről nézve Escalier conduisant à la chambre de combustion aménagée sous le pavé du réfectoire, vu du Sud KONYHAI ÁTJÁRÓ ÉS FŰTŐKAMRA LEJÁRATA A déli épületszárnynak ezt a helyiségét, Lux Géza a cisztercita analógiák alapján, calefactoriumnak határozta meg. A calefactorium a klauzúrán belül a középkori kolostorok egyetlen olyan helyisége, amely mindenszentektől húsvétig fűthető volt. Ebben a helyiségben az újabb feltárások során semmifele kandalló, kályha vagy egyéb fűtőalkalmatosság nem került elő. A margitszigeti kolostorban ugyanis nem volt calefactorium, hanem a refektóriumot fűtötték, hogy milyen módon, azt a megfelelő helyen, lentebb mondanám el. Megfigyelhetjük, hogy a régebben calefactoriumnak tartott helyiséget középtájon egy É—D-i irányú, méteres fal osztja ketté. A fal keleti oldalának két végén pilléralapozás-szerű kiugrást láthatunk. Hogy ez a fal eredetileg csak mellvédmagasságban, vagy a helyiség teljes magasságáig állt-e, azt már nem tudjuk megállapítani. De mindkét esetben két különálló szakaszra bontja a helyiséget. A keleti oldal (1. kép 12.) minden 262