Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

valószínűség szerint átjáró volt, ami mind a régi, mind pedig az új konyhát kötötte össze a kerengővel, ahonnan a refektórium egyetlen bejárata nyílt. Az újabb feltárás pedig a helyiség nyugati felében egy lépcsőlejaratot tárt fel (1. kép 13.), ami a szomszédos refektórium padlója alá épített fűtőkamra tüzelőnyílásához vezetett (13. kép). Ez a lépcső tehát a tüzelő hordására épült. REFEKTÓRIUM (1, kép. 14.) A refektóriumok szabályszerű helye a kolostorokban mindig a templommal szemben fekvő épületszárnyban van. A margitszigeti refektórium is itt helyezkedik el, de nem követi fekvésében a tipikus cisztercita elrendezést (11. kép 12.), ahol a refektórium hosszú épülete általában keskenyebb oldalával simul a_kerengő déli szárnya mellé. A refektórium gyakran szerepel a Margit-legendában, leginkább Margit erényes cselekedeteinek leírásánál, ugyanis gyakran vitte a vizet az ebédlőbe, ahol a szabályok szerint kötelező volt az étkezések előtti kézmosás. A XIII.. században még nagy edényekben hordták a konyháról a refektóriumba a vizet, de a XV. század végén már szép, reneszánsz stílusú vörösmárvány falikúinál mostak kezet az apácák. Ennek nyomait a régebbi ásatások a refektórium keleti falán, a bejárattól balra tárták fel. A kútnak ma már csak a töredékei láthatók, de világosan kivehető, hogy fal mellé illesztett medencéből állt, amibe valószínűleg a fal vastagságában helyezett tartályból folyhatott a víz, ide pedig a Dunából vízvezetékcsövek szállíthatták. A medence alján levő lefolyónyílás csőbe torkollt, amely a refektórium padlója alá vezette a szennyvizet. Az újabb ásatás a refektórium falikútjának csatornáját is feltárta, a padlószint alatti 30 cm mélységben. A csatorna szögben törve a refektórium déli fala felé halad, hogy azt áttörve a Duna felé vegye útját. (1. kép) A csatornának a refektórium falán túli szakaszát már nem volt módunkban feltárni. A refektóriumi falikút csatornája hasonló a kerengőben levő kút csatornájához, tőle inkább csak anyagban különbözik, amennyiben kisebb mértékben épült kőből, a fedőlapok végig téglából készültek. Mint említettem, a refektórium fűthető volt. A fűtésnek itt egy olyan formáját alkalmazták, amivel Magyarországon eddig nem találkozhattunk, a római hypokaustumok késői utódját, a meleglevegő-fűtést, A refektórium padlója alá, annak keleti fala mellé a felső padlószinttől számított 1,40 m mélységben egy 3,46X2 m-es alapterületű fűtőkamrát építettek, azt átlyuggatott boltozattal fedték le. A refektórium padlóját ezen a területen ugyancsak átlyuggatott kőlapokkal fedték le (ezek a kőlapok voltak az 1923-as ásatáskor a konyha keleti sarkában). A kőfalú fűtőkamra padlója és bélésfalai kályhásagyaggal kötött téglából voltak (14. kép). A fűtőkamra tüzelőnyílása a refektórium 2,00 m mélyre alapozott keleti falában van. A tüzelőnyílást a szomszédos lépcsőlejárón közelítették meg. Amikor befűtötték (elsősorban faszénnel), a refektórium pad263 14. kép. A hypokaustum fűtőkamrájának belseje és a refektórium falikútjának csatornája (jobbra), keletről nézve Intérieur de la chambre de combustion de Thypocaüste, et canal d'égoût de la fontaine du réfectoire (à droite), vu del'Est