Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269
épülnek a hajó külső támpillérei és az emeletre áthelyezett apácakarzatot tartó belső támpillérek is. A harmadik, és utolsó, a XV— XVI. század fordulója táján lezajlott átépítést a későgótikus díszítőkedv jellemzi. Ennek jegyében történt meg a szentély és a hajó hálóboltozatának kialakítása és az apácakórus keleti részének gazdagabb, díszesebb formájú kiképzése is. KOLOSTORÉPÜLETEK A margitszigeti domonkos kolostor konventépülete a középkori kolostorok általános képébe otthonosan illeszkedő szabályos alaprajzot mutat. (1. kép) Ez az elrendezés a legkorábbi, bencés kolostorokban alakult ki és a később alapított rendek is hagyományosan követik az ősi példát, kisebb-nagyobb módosításokkal, eltérésekkel. 51 A XIII. századi, tehát korai domonkos kolostorok alapelrendezésben Európa-szerte premontrei és cisztercita analógiára épültek. A domonkosépítési szabályzat a kolostorépítészetben is egyszerűséget követel, ami az egyes helyiségek limitált magasságában, a boltozat ritka alkalmazásában mutatkozik meg. 52 A szigeti konventépületek terembeosztása azonban mégsem számítható a jellege len alaprajzú kolostorok közé. Szoros analógiáit a XII— XIII. századi cisztercita kolostorok között találjuk meg. Ha egy pillantást vetünk a szabályok szerint épített jellegzetesen cisztercita kolostorok alaprajza sémájára (11. kép), rögtön feltűnik pl., hogy a keleti épületszárny, a „szerzetesek háza" (bâtiment des moines) alaprajzi beosztása szó szerint megismétlődik a margitszigeti domonkos apácakolostorban. Ez a jelenség, éppen úgy, mint a templomnál a cisztercita típusú alaprajz, megerősíti azt a feltételezést, hogy cisztercita tanultságú építőműhely dolgozott a szigeti kolostorban. A szigeti apácakolostor középkori forrásai Margit életének elbeszélése során gyakran említik a szigeti klastrom egyes helyiségeit. Név szerint említik a káptalantermet 53 , a dormitóriumot (hálóterem) 54 ; a loquutoriumot (beszélgetőszoba) 55 , a refektóriumot (ebédlőterem) 56 , a konyhát 57 , a dolgozótermet 58 , tehát majdnem minden klauzúrán belüli helyiséget. A kolostornégyszögön kívül fekvő épületek közül szerepel az infirmária (kórház) 59 , curia servitialium (szolgálólányok udvara) 60 , vendégház stb. A felsorolt helyiségek a történetek elbeszélése során kerülnek szóba, egy-egy esemény színterét adják meg. Azonban a források adósak maradnak az említett helyiségek egymáshoz való viszonyának meghatározásával. Ebben a kérdésben a cisztercita analógiához fordulunk segítségért akkor, amikor az egyes helyiségek ismertetésére kerül sor. 61 Ezzel párhuzamosan az újabb régészeti kutatás eredményeit is ismertetem. A kolostornegyszögön belüli újabb, hitelesítő feltárásról bevezetésként annak néhány szempontját és általános eredményét mondanám el. Az 1958-as helyreállítási munkák előtt, a kolostornégyszög összes helyiségén belül nyitottunk egy-egy kutatóárkot. Ennek célja elsősorban az eredeti padlónívók és küszöbmagasságok megállapítása volt. Ugyanekkor az egyes helyiségek fennálló válasz- és határfalainak alapozási mélységét is megvizsgáltuk. A falak alapozási mélysége a mai átlagos talajszinttől számítva (103,15) 70— 120 cm. Mélyebbre alapozott fal egyetlenegy volt, a refektórium keleti fala, melynek mélyebb alapozását a padló alatti fűtőberendezés elhelyezése indokolta. A korábbi ásatások a talajt 30—40 cm mélységig bolygatták meg, ez alatt már a 40—60 cm vastagságú erdei humusz, ez alatt pedig a szűz agyag mutatkozott. A kolostornegyszögön belül sehol sem találtunk pincéket, és — az 1250 körüli építkezésnél korábbra datált — falmaradványokat. KERENGŐ A templo m déli oldala mellett elterülő kolostorépület középpontjában mindenütt épületektől körülvett udvar van. A latin nyelvű legendák ezt a kis belső kertet „viridarium" 62 néven emlegetik, a magyar nyelvű legenda mez°csének nevezi, „kit mastan hivónk klastrom közepinek" 63 . Ezt északi oldalról a templom hajója, a há r om másik égtáj felől pedig kolostorépületek határolják. A kolostorépületek és a templom belső oldala mellett épített kerengő 64 (1. kép 2.) vagy németesen keresztfolyosó, a zárda közlekedési központja; innen közelíthetők meg a kolostornégyszög földszinti helyiségei, az emeletre vezető lépcsőházak és az apácakórus. A latin nyelvű legendákban „lebium" 65 , ill. „deambulatorium" 66 , „porticus", „ambitus" 67 néven említik. A középkert igen gyakran a szerzetesek temetője. A régészeti kutatás alkalmával a középkerten és a kerengőn keresztül húzott kutatóárok ezt csak annyiban bizonyította, hogy a kútház belsejének feltárásakor egy női csontvázra bukkantunk, 65 cm mélységben. A csontváz mellett lelet nem volt, valószínűleg a XV. századi kútház építése előtt temették el ide. A kerengőt a középkerttől mellvédfal választja el. A koldulórendek XIII. századi kerengői fából 258
