Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Feuerné Tóth Rózsa: A margitszigeti domonkos kolostor 245-269

nem bizonyítható maradéktalanul, mivel a XIV—

XV. század fordulójára jellemző boltozattartó elem, vagy borda nem került elő. A templom második építési periódusában a szentély kibővítése mellett megtörtént a hajó külső és belső támrendszerének kiépítése, amely lehetővé tette egyrészt az apácakórus emeletre helyezését, másrészt a hajó boltozását (2. kép. B.) A legvilágosabban az utolsó, XV—

XVI. századi építési periódus képe tárult elénk az első támpillérpárnál nyitott kütatóblokkban. (1. kép) Mint már említettem, a XV—

XVI. század folyamán a karzat alatti két keresztirányú dongaboltozatos szakasszal fedett csarnok közül a keleti dongát megszüntették, lebontották és helyére hat gracilis nyolcszögletű keresztmetszetű oszlopon nyugvó 8 boltszakaszos hálóboltozatos oszlopcsarnokot emeltek, valószínűleg azért, hogy az apácakarzat hajó felé néző zárófalát és annak nyitott, földszinti részét díszesebben kiképezzék. A nyolcszögletű tartóoszlopok közül 1838-ban három a helyén került elő. A tőlük keletre elhelyezett másik három oszlop alapjait pedig a legutóbbi ásatásnál tártuk fel. A pilléralapozások a korábbi XIII—XIV. századi keresztfalra, a Szent Kereszt oltár alapozására és mellé épültek, tehát a padlószintet is emelték, és a kórusalja boltozat építésekor már nem használták fel az első keleti belső támpillérpart sem. (Lényegében a korábbi, XV. század elején épült belső támrendszer részbeni mellőzésének ténye indokolta, hogy az apácakóruson belül három építési periódust különítettem el.) A kórus alatti régi dongaboltozatos csarnok nyugati szakaszát meghagyták, és az utolsó építési periódusban a hajó felé keresztfallal zárták el. A keresztfal azért épült ebben az időszakban, mert szervesen hozzáillesztették azokat a félpilléreket, amelyek a késői, nyolcszögletű oszlopoknak megfelelő kiosztásban állnak. Az új keresztfalba egy későgótikus ajtókeretet is ülesztettek.

45 (5. kép) A margitszigeti későgótikus apácakórüs alatti földszinti térelrendezés szó szerinti analógiája a salzburgi Nonnbergen levő cisztercita apácakolostor templomában levőnek. Ez az analógia azonban csak a középhajó emeletén levő apácakórus alaprajza (10. kép) tekintetében állja meg a helyét, mivel a salzburgi kolostortemplom hatalmas, háromhajós építmény, a konventépületek pedig teljesen egyedülálló, speciális elrendezést mutatnak. A nonnbergi zárda sokkal régebbi épület, mint a margitszigeti,

46 a kolostort a VIII. század elején alapították. Építéstörténete összefüggően a XI. századtól kezdve ismeretes. Kezdetben a nonnbergi templom hajójában is a földszinten volt az apácakórus, az emeletre 1418 körül helyezték át. A karzat jelenlegi állapota 1484—1505 között lezajlott átépítés eredménye. A karzat alatti korábbi csarnok nyugati részét — éppen úgy, mint a margitszigetin — ez az átépítés érintetlenül hagyta régebbi (XII. sz.-i) állapotában, és egy fallal választották el a hajóhoz közelebb eső keleti szakasztól, amelyet hat nyolcszögletű pillér és három félpillérrel nyolc boltszakaszra osztott oszlopcsarnok-formára alakítottak át. Ez a karzat alatti oszlopcsarnok teljesen azonos a margitszigeti domonkos kolostorban feltart kórusaljaelrendezéssel. A salzburgi apácakórus megbízható fogalmat ad arról, hogy milyen lehetett a karzat felépítése Ráskay Lea idejében, a XVI. század elején. (10. kép) Néhány külföldi apácakórusban a középkori berendezés is megmaradt. Lüne

47 bencés apácakolostor templomában a karzat 1481—1504 között épült a hajó nyugati végében. A kórus keleti (templomhajó felé néző) zárófala előtt a középtengelyben oltár van, ezzel szemben, a kar nyugati végében van az apátnő helye, az apácák stallumai az északi és déli fal mellett állnak. Hasonló elrendezés maradt fenn a maigraug-i,

48 weinhauseni és medingeni apácakolostorok apácakórusain.

49 A XV. század elejétől kezdve az első emeleten levő apácakórust azon a lépcsőn keresztül közelítették meg az apácák, amely a templom déli fala melletti helyiség (1. kép. 17.) déli oldalán mutatkozik. A XV—

XVI. század fordulója körüli építési periódusban az apácakórus és a templomszentély közötti hajószakaszt is átboltozták. Ennek emlékét egy falpillérpár és három sarokkonzol őrzi a mai napig is.

50 Ugyanebben az időszakban faraghatták azt a szentségházat is, melynek lépcsős alapozása a hajó északkeleti sarkában maradt fenn. A margitszigeti apácakolostor templomáról összefoglalóan a következőket mondhatjuk el: A templom a XIII. század közepén, a domonkos rend egyszerűségre intő szabályainak megfelelően épült, egyenes zárású, cisztercita típusú boltozott szentéllyel, famennyezetes hajóval. A hajó nyugati részét ebben az időszakban földszinti apácakórus foglalta el. A templom nyugati homlokzata előtt alul négy-, felül nyolcszögletes, valószínűleg háromemeletes, díszes párkányú tornyot emeltek. Az 1381—1409 táján bekövetkezett első újjáépítés lényegében a gótikus építészet statikai vívmányainak általános bevezetését jelenti. Ekkor hosszabbítják meg a szentélyt, a nyolcszög öt oldalával záródó támpilléres apszissal, ugyanekkor 17 257