Budapest Régiségei 22. (1971)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban 103-160

záló stílusirányt képviseli, míg a durvább faragású hidegkúti oldalfal helyi felfogású Iuppiter ábrázolása, a mell előtt átvetett köpeny merev párhuzamos redőivel, a III. századi Rajna-vidéki négyoldalas domborműves pillérek (Viergöttersteine) hasonló ábrázolásaival tart rokonságot.

105 3. KŐKOPORSÓK A korai sírkövekkel egyidőben, elvétve, hamvasztásos sírmellékletet tartalmazó, durván faragott kisebb hossznégyszögű kőládákkal (Aschenkisten) is találkozunk. Az Aranyhegyi árokmenti temetőből ismert példányok,

106 Nyugat-Pannónia és Itália hengeres falú ossuariumáival szemben lehetséges, hogy már a keleti kőkoporsós temetkezés ösztönzéséről tanúskodnak. Szervesen azonban nem függnek Össze az Aquincum területén pannóniai viszonylatban aránylag korán, a II. sz. közepe táján, a korhasztásos temetkezéssel együtt fellépő díszesebb és nagyobb kőkoporsókkal, szarkofágokkal. Az utóbbiak lapos, kőbe faragott kerevetet, klinét vagy háztető formát utánzó lefedésükkel kétségtelen, hogy végső fokon a görög-kisázsiai szarkofágokra vezethetők vissza. A II. sz. közepe táján Aquincumban meghonosodott kőkoporsók formái és főként a díszítése azonban — mint látni fogjuk — nem vezethető le közvetlenül keletről Itália közvetítő szerepének figyelmen kívül hagyásával. A

II. sz. második felében az aquincumi szarkofágok még kisszámú csoportot alkotnak a hamvasztásos rítust követő sírkőállítás akkor még általánosnak mondható gyakorlatával szemben. A korhasztásos, csontvázas temetkezést kísérő szarkofágok használata szélesebb körben csak a II. sz. végétől kezdve terjedt el Aquincum és a Közép-Duna vidékén. Azonban rövid idő alatt, a III. sz. első felében a szarkofágtemetkezés már háttérbe szorította a sírkőállítás gyakorlatát. A legkorábbi aquincumi szarkofágok közé sorolható L. Valerius sima, díszítés nélküli sírládája, amelynek felirata még az ,,itt nyugszik" (hie situs) formulát használja.

107 A korai csoportba tartoznak a Filatori temető mitológiai jelenetes szarkofágjai, melyek faragását a 164. évi nádorkerti oltár domborművei alapján a II. sz. harmadik negyedére tehetjük. Valamivel későbbi ezeknél Pia Celerina szép girlandos sírládája

108 és egy másik, kőből faragott párnás kerevettel, klinével fedett szarkofág töredéke.

109 Italikusok vagy legalábbis a birodalom nyugati tartományaiból származó katonák, asszonyok a legkorábbi aquincumi szarkofágok halottai. Az elhunytak sorában keleti elemek eddig teljesen hiányoznak. A legio Kisázsiából, Balkánról sorozott katonáinak a II. sz.-ban még sírkövet állítottak. Hasonlóképp a különböző társadalmi állású balkáni, orientális telepesek. Aquincumban a szarkofágtemetkezés már a II. sz. középső évtizedeiben az egyszerű kőláda formát használta. Ennek nincs profilált vagy sima talapzati része, lábakon sem áll, mint a görög-kisázsiai kőkoporsók, hanem közvetlenül az alsó lapjával feküdt a földön. Az ekkor már sablonszerű egyszerű ládaformával szemben a láda külső oldalainak díszítése viszont a II. sz.-ban még igen változatos, széles skálájú. 43. kép. Pia Celerina kőkoporsójának előoldala Plat de façade du sarcophage de Pia Celerina 9 129