Budapest Régiségei 22. (1971)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Kőfaragás és szobrászat Aquincumban 103-160
44. kép. Pia Clerina szarkofágjának keskeny oldala Plat de côté du sarcophage de Pia Celerina 45. kép. Márványszarkofág fülkés része Léda alakjával Partie avec niche du sarcophage en marbre, contenant la figure de Léda L. Valerius szarkofágja előlapján mindössze a profilált keretbe foglalt felirat található. Pia Celerina sírládáját viszont mind a négy oldalon lapos faragású dombormű díszíti (43—44. kép). Az előlapon, a feliratos mező két oldalán, kantharosból kinövő szőlővenyige fölött rozettákra aggatott girlandokat látunk. Kettős borostyánlevél füzért faragtak ki a láda hátoldalán. A két keskeny oldalt pedig íves lezárású kazettás ajtókkal, a Hades-kapu jelképével töltötték ki. A mitológiai jelenetes szarkofágoknál az előlapot és két keskeny oldalt díszítették. A Filatori temetőből származó egyik töredékes darab 110 előoldalán két alakos fülke, valószínűleg a Dioskurok alakjaival, fogta közre a csavart vonalú dísszel kereteit feliratos mezőt. A kőláda egyik keskeny oldalán Iphigenia, Orestes és Pylades, míg a másikon Apollón jelenlétében Marsyast megnyúzni készülő szkíta háromalakos jelenetét faragták ki. Egy másik, pontosabb lelőhelyet nélkülöző márványszarkofágon, melynek darabjait szétfűrészelték, 111 felül ún. noricumi volutával lezárt fülkében, Ganymedes, illetve Léda alakjai kereteitek a feliratos mezőt (45— 46. kép). A keskeny oldalakon Iphigenia menekülését Taurisból, illetve PalJas Athéné jelenlétében Medusát lefejező Perseus mítoszát örökítették meg (47—48. kép). E mitologikus szarkofágok felvetik a készítő műhelyek kérdését. A II. sz. közepe táján a szomszédos Noricum egyik jelentős kulturális központjából, Virunumból kőfaragók, egy vagy több mester települt Aquincumba, ahol műhelyt alapítottak. Az Antoninusok korának nagy aquincumi építkezései, az arnphitheatrumok, forumok stb. szobrászati díszítése komoly munkalehetőséget nyújtott számukra. A virunumi műhely alkotásának korábban már felismert Apollón-szerű szobor (49. kép), 112 amely a 154—161 közt felépült katonai körszínházat díszíthette, arányaiban és felépítésében édes testvére az említett 164. évi nádorkerti oltár 113 , valamint a mitologikus szarkofágok isten- és héroszalakjainak (47., 50. kép). Az Apollon szobor lehet, hogy még az anyaműhelyben készült ; a többi említett darabot azonban már az idetelepült virunumi műhelyrészleg faragta. Ez az utóbbi ugyancsak klasszicizáló stílusban dolgozott és nemcsak az i. e. V— IV. századi szobrászati előképeket felújító álló alakokat honosította meg Aquincumban, hanem a noricumi környezetből magával hozta az alakos fülkék jellegzetes volutás lezárását, amelyet nem véletlen, hogy az idézett szarkofágokon és oltáron találunk meg legkorábban. 114 Ugyanakkor újat is alkotott, a feliratokat keretelő csavart vonalú díszt, amely nem egyéb, mint a nori-