Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Nagy Emese: A középkori Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései : 1. közlemény 133-190
17. kép. Fogas véső használat közben L'emploi du ciseau breite hasonló korú rétegben is találunk azonos típusokat. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy némelyikük nem származhat korábbi időből, azonban a XIV— XV. századi rétegek negatív eredményei mégis inkább arra vallanak, hogy szerszámanyagunk zömmel XVI. századi eredetű. Ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló szerszámanyagból kiválaszthassuk, melyik származhat a XVI. századnál korábbi időből, a kormeghatározó lelőkörülmények híján a korabeli ábrázolásokat kell segítségül hívnunk. A csúcsban végződő kéthegyű kalapács már a XII. századból való ábrázolásokon megjelenik (31. kép), de a későbbi időkben is sokszor megtaláljuk (33—34. kép). A budavári középkori királyi palota ún. „Újvilág" kapuján kőfaragó jelként is előfordul (25. kép). Az ábrázolások tanúsága szerint nagyolásra (32. kép) és felületmegmunkálásra (31. kép) egyaránt használják. Az egyik végén hegyes, a másikon négyszögű ütőtaggal rendelkező szerszám alkalmazására a sokszor sematikus ábrázolások nem adnak megfelelő támpontot, mivel profilban rajzolva lényegében azonos a középkor folyamán leggyakrabban használt, csúcsban és lapos élben végződő kalapáccsal. XV. századi pontosabb rajzú ábrázolásokon azonban megállapíthatóan előfordul. Ha a palotai szerszámanyagunk zömét képező csákánykalapácsot keressük a XI— XVI. századi ábrázolásokon, azt látjuk, hogy ezek igen ritkán fordulnak elő, s ha meg is találjuk a XV. századtól kezdve, korábban nem tűnik fel (34. kép). 20 A királyi palota ásatásaiból előkerült szerszámok között utolsó helyen a lapos vésőkkel foglalkozunk. Ábrázolásokon már a XII. században találkozunk vele: Herrad von Landsberg későbbi másolatban ránk maradt rajzán ugyanannak a kőnek megmunkálásához használják, amelynek faragásánál a kéthegyű kalapácsot is alkalmazták. Az, hogy itt milyen fajta faragási munkát végeznek vele, a rajzról nem tűnik ki, de a későbbiekből meglátjuk, hogy — sima kváderről lévén szó — csak szélezés lehet. Egyéb korai — XIII— XIV. századi — ábrázolásokon csak szobrok, profilait építészeti tagozatok és díszítő részletek faragásánál szerepel (30. kép). Kifejezetten sima felületek faragásánál csak a XV. század közepénél fiatalabb kőfaragó ábrázolásokon fordul elő. Budán egyetlen esetben, egy XIV. századi kőfaragó sírkövén látható címerpajzsban talál20 Az ábrázolásoknál azonban egy szempontot figyelembe kell vennünk : hogy a helyenként sematikus rajzok esetében, ahol a szerszámokat többnyire profilban rajzolják, az egyszerűség kedvéért a nyélre merőleges él elfordítva, a nyéllel párhuzamosan is jelentkezhet, vagy teljes profilban ábrázolva kéthegyű hegyes kalapácsnak is tűnhet. Az esetek nagyobb részében azonban érzékeltetik a vastagságot is, ilyenkor tévedés nem lehet. 10 Budapest régiségei 18. kép. Stokkoló kalapács használat közben L'emploi du marteau piqueur 145
