Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

ZOLNAY LÁSZLÓ ISTVÁN IFJABB KIRÁLY SZÁMADÁSA 1264-B Ö L 1. A VELENCEI SZÁMADÁS Giovanni Soranzo 1934-ben az Aevum című, Milánóban megjelenő évkönyvben Acquisti e debiti di Béla IV. Re d'Ungheria címen egy XIII. századi — egységes, XIII. századi kézírásra valló — költségjegyzéket tett közzé. Soranzo az addig publikálatlan kéziratot a velencei állami levéltárban fedezte fel.

1 A keltezetlen, hitelesítés nélküli, latinul írt számadásról — noha az sem az ott említett király (dominus Rex) személynevét, sem országa nevét nem tünteti fel — Soranzo megállapította, hogy magyarországi vonatkozású. Néhány adat alapján a keltezetlen számadás datálására is kísérletet tett s ezt a tatárjárást nyomban követő időszakra helyezte. Soranzo nyomán Huszti Dénes figyelt fel e páratlan értékű XIII. századi számadásra. Két jelentős monografikus tanulmányában

2 részletesen elemezte a velencei fragmentumot — kutatási irányába eső — gazdaságtörténeti céllal. Huszti Dénes 1938-ban, még első, ezzel foglalkozó művének megjelenése előtt két magyar művészettörténész figyelmét is felhívta a velencei számadásra.

3 Huszti már 1938-ban leszögezte: „minden magyar szakértő előtt, aki csak futólagosan is elolvasta a Soranzo által közzétett jegyzéket, első pillanatra is nyilvánvalóvá vált, hogy a jegyzék, minden hiánya, megoldhatatlan értelmetlensége és pongyolasága ellenére, a magyar gazdaságtörténetnek egyik legfontosabb emléke, mégpedig oly korból, amelyből egyáltalán nem maradt ránk hasonló jellegű emlék. A magyar kutatók még valószínűleg sok olyan problémát fognak találni a jegyzékkel kapcsolatban, amely megérdemli a további munkálkodást. Á magunk részéről csak azt jegyezzük meg, hogy a jegyzékkel elsősorban az időmeghatározás, a pénztörténeti kérdések és némileg az áruismeret szempontjából foglalkoztunk, de kénytelenek voltunk elhanyagolni a művészettörténeti és nyelvészeti kérdéseket. Ami az államháztartás szervezetére vonatkozóan levonható tanulságokat illeti, ezekre is csak futólag mutatunk rá." Huszti munkáinak megjelenése — 1938-1941 — óta történészeink ezzel az — úgy mondhatnánk — diplomatikai kincslelettel nem foglalkoztak. A velencei kézirat eredetijét sajnos nem tekinthettem meg. így elsősorban a fragmentum szövegét kívánom — Huszti Dénesnek Soranzoét helyesbítő olvasatában — a kutatás elé tárni. A XIII. századi kéziratot, Soranzo után Huszti Dénes újból megvizsgálta ; itt-ott Soranzo feloldásait helyesbítette is. Huszti megállapítása szerint a velencei állami levéltárban őrzött kézirat jelzete: Cancellaria inferiore Cassella I., cassa 1., Filza A., nr. 123. — Az iratot tartalmazó doboz jelzete: Notaria più antichi di Venezia uniti. Cominciano 1038., finiscono 1294. Maga az okirat 78x8 cm méretű, két oldalán egységes kézírással megírt pergamenlap. A fragmentumot tartalmazó doboz — Huszti megállapítása szerint — középkori velencei és néhány zárai nótárius által írt kéziratokat őriz. A velencei őrzéshelyről Soranzo azt gyanította^ hogy a számadás esetleg — az egykor magyar fennhatóság alatt állt — Zárából került át Velencébe. Huszti viszont (aki a száma1 Giovanni Soranzo : Acquisti e debiti di Béla IV. Re d'Ungheria. Aevum. Rassegna di scienze storiche, linguistiche e filologiche publicata per cura délia Facoltà di Lettere dell'Università Cattolica del Sacro Cuore, anno VIII. fasc. 2—3., 1934. Milano, 343—356. 2 Huszti D. : IV. Béla olaszországi vásárlásai. Különlenyomat a Közgazdasági Szemle 1938. évi 9—10. számából. Budapest, 1938. — Huszti D. : Olasz—magyar kereskedelmi kapcsolatok a középkorban. Budapest, 1941. 35—49. 3 Gerevich T. : Magyarország románkori emlékei. Budapest, 1938. 240., 242. — Hlatky M. : A magyar gyűrű. Budapest, 1938. 49—50. 79