Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54

valamint az ezekkel hasonló korú óbudai együttesek

146 világosan mutatják a két díszítő elem későbbi alkalmazását az I. század végéig. Azonban mind a LT D-horizont helyi anyagában, mindpedig ennek koracsászárkori utánvirágzásában a kétféle díszítés párhuzamosan fut egymás mellett, és nem keveredik vagy társul, mint már nagyon korán Gleisdorfban, Gurinán és másutt tőlünk nyugatabbra. Az aquincumi körzetben az I. század utolsó harmadában megjelenő hullámvonalas-befésült fazekak és urnák díszítésében, a föntebbiek szem előtt tartásával, újabb anyag előkerüléséig Nyugat-Pannónia felől érkezett ösztönzést látnánk. A korai darabokon, mint a Basilica ép példányán, még csak az edény alsó részén jelentkezik a függőleges és vízszintes fésüléssel gyékényfonat-mintához hasonló díszítés, amely a II. században különösen a nagyobb gabonatároló edényeken, a hullámvonal alatt már az egész felületet elborítja. A tabáni 77. számú verem hombáredényei,

147 Albertfalváról a 43/4. képen bemutatott töredék és még nagyon sok publikálatlan darab meggyőzően illusztrálja, hogy a II. században Budapest körzetében már ez a gyékényfonat-mintás díszítés vált uralkodóvá. A minta La Tène D-előzményeit szépen mutatja a Vindobona területén, a mai Engelsberg- és Riesgasse sarkán előkerült fésűsdíszű urna díszítése.

147a A 10. blokk 7. számú rétegének a föntebbiekben áttekintett edényanyaga időben nem lépi túl az I. század végét, amikorra a tímárműhely felhagyását, illetve elplanírozását tehetjük. A következő, 8. réteg leletanyaga már nem betöltésből származik, hanem a még funkcionáló műhely nyitvalevő árkába behullott vagy bedobott leletekből. Ebből az iszapos rétegből aránylag kevés anyag került ki. v^íomokkőből faragott kisebb kőgolyó. Átmérője: 67 mm. Téglaszínű amphora alsó részének darabjai. Fehér anyagú korsó oldaltöredékei. Néhány állatcsont; két dunai Unió-kagyló. Külön említést érdemel a szájrész kivételével összeállítható márványozott agyagkorsó (9. kép 8., 10. ( kép).

148 Az edény felületét sávokba rendezett barnásvörös festés borítja, amely márványozást utánoz. Márványozott korsónk megfelelői főként Emonából, Poetovióból ismertek ; egy példányt Győrből tartunk számon.

149 A korsó Emonában olyan ívelt falú szürke bögrével társul, amely a Rajna-vidéken Claudius-Nerokori

150 és használatuk nálunk sem lépi túl a korai Flavius-kort.

151 A sávosan márványozott korsók divatja az említett szürke bögréknél valamivel tovább tartott. Az I. sz. végével záródó óbudai és albertfalvai együttesekben még megtalálhatók (43. kép 5, 7) és egyes példányok használata Albertfalván, Adonyban

152 és másutt a II. századba is átnyúlik. Az aquincumi Basilica területén a 100 körül záródó 7. réteg alól, a huzamosabb időn keresztül használt műhelyrész még be nem töltött, iszapos rétegből (8. réteg) kikerült márványozott korsó legalább Vespasianus éveire keltezhető. A 10. szelvény régészeti jelenségei és apró leletei alapján a Basilica délkeleti sávjának a terület nagyobb részére érvényes periodizációját a következőkben vázolhatjuk fel: Az I. periódusban tímárműhely működött a Vespasianustól-Domitianusig terjedő időben. A műhely felhagyása, illetve betöltése, az i. sz. I. század végén, 100 körül történhetett. A betöltött és elplanírozott műhely fölött all. periódusban agyagba rakott kősorokkal alapozott vályogtéglás épület állott fenn egy-két évtizedig (II. század első évtizedei). A III. periódusban, Traianus uralkodása végén vagy Hadrianus uralkodása első éveiben a vályogtéglás épületet elbontották és az elplanírozott réteg fölé épült a Basilicának nevezett épület délkeleti szárnya. A III. periódus élettartama pontosabban nem ismert, de a felső agyagpadló leletanyaga szerint legkorábban a II. század hatvan-hetvenes éveivel zárult. A III. periódus záródása és a IV. periódus indulása között egy-két évtizednyi idő vehető fel. A korábbi I padlózat feltöltése és nagyjából a jelenlegi gyepszőnyeg magasságában a késő-római padlószint kialakítása valószínűleg csak a II. század végén történt meg. A IV. periódus nyilvánvalóan kitöltötte a III. század első felét, amint erre az ásatási terület északi részén feltárt kőfalas csatorna tetején talált Gordianus érem (11. kép 3) is utalt.

153 A terület sorsának további alakulását, a felső rétegek lehordása miatt, nem követhetjük. A periodizáció pontosabb időbeli körülhatárolása mellett egyéb tanulságokat is adott a 10. szelvényben, valamint a Basilica nyugati és északi részén feltárt ez, y, ő, e és ^-jelzésű korai beásások anyaga. 146 K. Kába : Bud. Rég. XVI (1955) 272 sk., 19. kép 4, 6. 147 Nagy, L. : Bud. Rég. XIII (1943) 448. 1., 1. kép. — Ugyaninnen még további közöletlen pithosdarabok a BTM. R. O. raktárában. Lt. sz. : T. 36. 59. 2. i47a A Historisches Museum der Stadt Wien anyagában. Lelt. sz. : F. W. 1926/2. 148 Jól iszapolt, világos tégla színűre kiégetett. A vállrészen két barázda fut körbe. Alacsony gyűrűs talp. A nyaki résztől felfelé kiegészített. M. : 285 mm. Legnagyobb öblösödés : 203 mm. Fá. : 95 mm. 149 Bónis : Edényművesség. XXVII. 7 és XXXIV. 12. 150 Hofheim, 113. típus. Gose : i. m., 318. szám. 151 Bónis : i. m., 16. 152 Vö. : Barkóczi—Bónis : Adony. 154. 153 243—244-ben vert antoninianus. Az előlap körirata: IMP GORDIANVS PIVS FEL AVG. A hátlapon: SECVRI-T PERP [RIC. IV. 3 (1949) 7.1., és 151. szám.] 47