Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Perióduskutatások az aquincumi polgárváros területén 9-54
A y-beásás, hossznégyszögű formája és mérete (3,5x2,5 m) alapján lehetséges, hogy lakógödörhöz tartozott. Csupán a délnyugati részét bontottuk ki. A kisebb köralakú formát mutató ô és 77-jelzésű beásások szemétgödörnek, illetve raktárveremnek tekinthetők. Az e-beásást éppen csak átvágtuk (31-32., 37-38. kép). Mind az öt beásás alsó részéből császárkori provinciális kerámia (45. kép 2,3,6), illetve ezzel keverten jói iszapolt szürke edénytöredékek kerültek elő. Egyik helyen sem találtuk meg azonban zártan, a római kori anyagtól elkülönülten az autochton lakosság La Tène műveltségére visszavezethető emlékanyagát. Tudomásunk szerint a polgárváros területén a korábbi kutatások alkalmával sem találtak, még kevésbé közöltek római kori kerámiával nem kevert La Tène D-jellegű együttest. Mindezek alapján, úgy véljük, jogosan állítható, hogy Aquincum helyén a római foglalás előtti időben elképzelt eraviszkusz falura vonatkozóan eddig minden tárgyi, régészeti bizonyító anyag hiányzik. Ismereteink jelenlegi állása mellett, a Domitianus-Traianus-kori feliratos emlékeken szereplő aquincumi vicus 15i csak az i. sz. I. század második felében, a jelek szerint Vespasianus éveiben alakult ki, illetve kezdett benépesülni. 155 A periódusok rögzítését követően a II. század tízes-húszas éveiben épült Basilica eredeti alaprajzi elrendezését igyekeztünk tisztázni a 2—4. számú helyiségekben és azoktól északra. A korábbi alaprajz a 2. számú helyiséget nagyobb osztatlan négyszögű teremnek tűntette fel. Kétségtelenül az is volt a II. század végétől kezdődően, a Basilica átépítése utáni időkben. Az átépítést megelőzően azonban két kisebb agyagpadlós helyiség foglalta el a terem nyugati szárnyát. E korábbi helyiségek közös keleti zárófalát (s), a felmenő falrész utolsó kősoráig kiszedve találtuk meg a 3. számú keresztárokban, valamint az 5—7. számú blokkban (23. kép). Mérhető falvastagság átlagosan 45 cm. A felmenő falrész agyagba rakott mész- és homokkövekből épült. A falszegélyeknél helyezték el egy-egy sorban a nagyobb köveket, míg a falmagot kisebb kövekkel, kőtörmelékkel töltötték ki. Azonos falazási technika egészen közönséges a Basilica I. építési periódusába tartozó válaszfalaknál. De ilyen faltechnikát figyeltek meg pl. Óbudán is, a cella trichora 1. és 2. periódusba sorolt falainál. 168 A Raktár utcai épületeknél a Marcus-féle háborúk után kezdődő 3. periódus falai már habarcsos kötéssel készültek. A Basilica IL periódusában az agyagba rakott falakat ugyancsak a habarcsos kötés váltotta fel. Az (s) -falrész keleti oldalán több méter hosszú sávban még eredeti helyén találtuk a színes falvakolat lábazati részét, amely függőleges vörös sávokkal felosztott fehér-alapú mezők indulását jelezte. A faltörmelékből ezen kívül nagyobb sárga mezők töredékei is előjöttek. A falvakolat mögötti falrész köveit kiszedték. Igen gyakori jelenség ez a császárkori telepek átépített kőépületeinél. Az (s)-ía\ nyugati oldalához kemény agyagpadló csatlakozott. Teteje átlagban 104,70 m tszf. húzódott. A padló nyugat felé a Basilica zárófaláig terjedt. A kőfalat általában az agyagpadló szintjéig szedték ki. Déli végében az (s)-fál szervesen beköt az 1., és 2. helyiségeket elválasztó (h)-ídX alapjába (24. kép). Észak felé viszont közvetlenül az (i)-fal előtt nyugatnak fordul (t) és a Basilica nyugati zárófalának (a) irányába halad (27. kép). A (t)-fal nyugati szakaszát egészen az alapokig kiszedték. A faltörmeléket sem követhettük a Basilica zárófaláig. A kiszedett fal alja: 104,48 m tszf. A válaszfalból (v) csak az alap utolsó kövei maradtak meg (28. kép). A két kisebb helyiség fennállásakor a későbbi 2. és 4. számú termeket elválasztó válaszfal (i) nem létezett. Az (i) és az (a)-falak csatlakozását megvizsgálva kitűnt, hogy az (i) válaszfal alapjaiban sem épült össze a Basilica nyugati zárófalával, hanem csak az utóbbi mellé rakták (29. kép). A régebbi ásatások az (i) -faltól északra kisebb tabernaszerű helyiséget tártak fel (4. számú helyiség). Ez utóbbi méretei nagyjából megfelelnek az (i) -faltól délre előjött két kisebb helyiségnek, melyekhez harmadiknak az 1. számú teremben valószínűleg még egy további kisebb helyiség is csatlakozhatott. Az utóbb említett három helyiségről igazolható, hogy a Basilica I. periódusában épültek. Az épület nyugati frontját ezek szerint eredetileg az ^-utcára néző taberna-sor foglalta el. A II. század végén a taberna-sort lebontották, és az elplanírozott felületen az 1. és 2. számú nagyobb osztatlan termeket alakították ki. Hasonlóképp nagyobb teret képeztek ki a Basilica átépítésekor a keleti szárnyat elfoglaló 3. számú helyiségben. Eredetileg ugyanis ez sem volt osztatlan. A helyiségben meghúzott É-D-i irányú 4. számú kutató árokban két korábbi, NY-K-i irányú válaszfal (u és x) erősen kiszedett maradványait találtuk meg (25—26. kép). A 26. képen remélhetőleg jól kivehető az (x)-)elzésü fal északi oldalához csatlakozó 4—5 cm vastag agyagpadló is. A 3. számú terem eredeti térbeosztására az (f íj-faltól északra részben feltárt épületszárny főbb vonásaiban megismert alaprajzi elrendezése vethet fényt. A korábbi ásatások, az említett felületen, minden összefüggés nélküli falcsonkokat jeleztek (3. kép). Az új ásatások két helyiségsor maradványait találták meg. A nyugati és a keleti helyiségsor közös, É-D-i irányú válaszfala közel 12 m hosszúságban szeli át a felületet. Falvastagság: 60 cm és a felmenő falrészek technikája itt is agyagba rakott kőfalazást mutat. A válaszfal nyugati és keleti oldalán két-két, kereken 5 m széles agyagpadlós helyiség és délen még egy kisebb, mélyebben 154 CIL XVI 61. — Fülep, F. : Intercisa. I (1954) K. 45 s hozzá: Nagy, T. : Arch. Ért. 82 (1955) 212 sk. 155 Domitianus évei mellett érvelt Nagy, L. : Bud. Tört. I, 372, 374. 156 Nagy L. : Az óbudai ókeresztény cella trichora a Raktár utcában. Budapest, 1931. 4 sk. 48
