Budapest Régiségei 21. (1964)

JELENTÉSEK - Bertalan Vilmosné - H. Gyürky Katalin: Középkori útrendszerek kutatása a budai várnegyed területén 345-364

4. kép. Köves út részlete az Úri utca és Szentháromság u. sarkán Teil der bepflasterten Strasse an der Ecke der Úri-Gasse und der Szentháromság-Gasse A Táncsics Mihály utcában, az ún. „Vörös sün-ház" K-i oldala mellett, a Csatornázási Művek által kijelölt árokban — de azok munkáját megelőzve — végeztünk kutatást, mely mintegy 6 m hosszú szakaszra terjedt ki (11. kép). A modern járda felszínétől 84 cm mélységben korábbi út burkolatát találtuk meg, melynek anyaga agyagos földbe ágyazott kisebb-nagyobb folyami kő volt (12—13. kép). Az út feletti feltöltésben legfelül herendi porcelán töredéke, mélyebben holicsi fajansz, török kályhaszem és XVII. századvégi, belül mázas cserépedény-töredékek kerültek elő. Közvetlenül az út burkolata felett XV. századi edénycserép darabok kerültek elő (23. kép). Hasonló töredékeket találtunk az útburkolat kövei között vasszeg és lópatkó töredékeinek társaságában. Részben a felső útburkolatréteg kövei között, részben a felső sor alatt, sok formátlan vasrög került elő, melyek — valószínűleg — az útra nehezedő nyomástól a kövekkel szorosan összepréselődtek. A vashulladékok eredetének eldöntésére a vegyvizsgálat hivatott. Valószínűleg az útra kiöntött hulladékkal kerültek a kövek közé. Az út vastagsága 10 cm volt, alatta 3 cm vastag iszaplerakódás után újabb, 9 cm vastag kövezés következett. Ennek a korábbi útnak apróbb kövei erős, meszes habarcsba voltak ágyazva. Ez az út a feltárt szakaszon nem tartalmazott semmi leletanyagot és az előzőnél megfigyelt vasrögök sem fordultak elő kövezésében. Ez után az útburkolat után 5 cm vastag iszapréteg alatt, apróköves, erdei humusszal kevert természetes talaj következett, melynek lejárt felülete volt és a felületén leletanyag került elő. Igaz, a leletanyag eléggé jellegtelen és meghatározhatatlan korú edényfaltöredékekből, tetőcserép darabkákból és egy állati szarvtöredékből állott, jellegében azonban emberi település hulladékának mutatkozott és alapot adott annak megállapítására, hogy a vári település kezdetén a természetes földön jártak és az utak kikövezése csak később következett be. A feltárt útszakasz D-i végződésénél egy sziklacsonk lecsiszolt felülete simult a legfelső útburkolat felszínéhez. A szikla oldalánál a rétegek megsüppedését észleltük (14. kép), tehát az út burkolatának megújítását az is szükségessé tette, hogy a terheléstől lesüllyedt útból kiálló sziklákat eltüntessék. Megfigyeléseink alapján tehát az alábbi következtetéseket vontuk le: A várhegyi település kezdetén a kiirtott erdő talaján jártak, melyből helyenként szikladarabok állottak ki. Az épülő település lassan kijelölte az utcák helyét, melyeken ezentúl a forgalom lebonyolódott. Ezeknek az utcáknak a talaja a rendszeres nyomástól megsüppedt, és a talajból a szikladarabok egyre magasabban és egyre zavaróbban állottak ki. A kocsik és lovak által állandóan felszántott utak esőzések alkalmával sárosak 349