Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Nagy Emese: A középkori Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései : 1. közlemény 133-190

fenti megmunkálás mellett megjelennek a puhább kövek, s a lapos fejszével történő felületkialakítás. A XIII. század első felének óbudai faragványain az elsőként említett felületek mellett kemény köveken is találkozunk a lapos fejsze nyomaival, melyek — a kő keménysége következtében — főként az illesztési felületeken meglehetősen szabálytalanul helyezkednek el. Az épen maradt széleken majd mindenütt megtaláljuk a szélezés nyomait. A gótikában kezdetben, a XIII. század második felében még félkemény mészköveknél is a hegyes kalapácsfogas fejsze kombinációval találkozunk, de a XIV. századtól mindinkább elterjed a lapos fejsze használata mind az illesztési, mind a látható sík felületeken s a fenti szerszám mind szabályosabb, egyenletesebb nyomait a század első felében csak a szélek kialakításához használt lapos véső nyomai szakítják meg. A XIV. század második felétől mindinkább eltüntetik a faragásmenetnek ezt a jellegzetes nyomát mind a felületeken, mind az illesztéseken, hogy a XV. század szintén lapos fejszével megmunkált felületein már sehol sem találkozunk velük. A XV. század második felétől kezdve jelenik meg a külső sík felületeken a széles élű saraboló véső használata. 89. kép. Reneszánsz pilaszterfő részlete Mátyás budai palotájából Détail d'un chapiteau de pilastre mis à jour au palais de Bude du roi Mathias