Budapest Régiségei 21. (1964)
TANULMÁNYOK - Nagy Emese: A középkori Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései : 1. közlemény 133-190
A nagy részben vörös márványból készült reneszánsz faragványokon a könnyen hasadó anyag elsősorban a hegyes és fogas élű szerszámok használatát követeli meg, de végső simításoknál megjelenik a lapos fejsze, vagy kalapács is. A kemény mészköveknél részben — hasonlóan a román darabokhoz — a hegyes végű szerszámmal megmunkált felületeket fogas kalapáccsal, vagy itt már sokszor vésővel simítják, de az így kialakított felületek egyenletesebbekaromán faragványok felületeinél. Ugyanekkor ugyanezeknél a kőfajtáknál előfordul a hegyes kalapács nyoma utánfaragás nélkül is, illetve — főként a XV. század végén — a keskeny lapos vésővel történt szabályosabb, vagy szabálytalanabb felületkialakítás. A felületeket gyakran csiszolják. A szélezés — hasonlóan a XI— XIII. századi faragványokhoz — megmarad a felületen. Az ornamentális részletek faragásánál a XI— XVI. századig egyaránt megtaláljuk mindhárom vésőfajta alkalmazását, de míg a román és gótikus daraboknál elsősorban a technikai igények szabják meg az egyes típusok használatát, addig a reneszánsz díszítményeknél sokszor alárendelik a technikai szükségszerűségeket a díszítő célzatnak. A fúró használata a román és reneszánsz daraboknál mind technikai szükségből, mind díszítő célzattal előfordul. Az ornamentális részletek kifaragásához rendszerint az összes szerszámtípust felhasználják. A profilok és díszítmények kialakításakor először a bennfoglaló formákat faragják ki, ezután történik a részletek finomítása. A szerszámok használatában tehát — főként a sima felületeknél — a XI. századtól a XV. század végének gótikus faragványaiig bizonyos egységesedési törekvést látunk: a román faragványok vegyesebb szerszámhasználata a kora gótikában még megtalálható, de a XV. század végére egységes képet ölt. A reneszánsz faragványok megmunkálása inkább a román stílusúakéhoz kapcsolódik. Ez a jelenség — a kőanyag megválasztásából eredő tárgyi adottságok mellett 38 a műhelyek alakulásával is párhuzamba állítható, amennyiben a korábban tagolt de később mind átfogóbb, szélesebb köröket felölelő építésszervezet, a mesterek és kőfaragók áramlása egyik helyről a másikra az építéstechnika egységesedése mellett a kőfaragásnál is megegyező szerszámhasználatot eredményez. Az Itáliában különböző helyeken párhuzamosan alakuló reneszánsz művészet szervezetileg is elütő színeket mutató jellemzői bizonyos mértékig tükröződnek az újra több csoportra osztható, legegyszerűbb faragástechnikában is — mint ezt a rendelkezésre álló anyag különböző csoportjainál láthattuk. Ez utóbbi észrevételek részletezésével a szerszámokkal és kőfaragás-technikával foglalkozó fejezetben nem foglalkozunk, csak utalni kívántunk arra, hogy maga a legegyszerűbb faragástechnika sem választható el teljesen a műhelyek szervezési felépítésének alakulásától. A végleges képet az építés-, tervezéstechnika s a munkaszervezet alakulását tárgyaló további fejezetek eredményeinek s az itt észlelt jelenségeknek összevetése adja majd meg. 38 A román stílusú faragványok anyaga jórészt kemény, igen jó minőségű, közel márványos mészkő. A gótikában a kemény mészkövek mellett mind gyakrabban jelennek meg a puhább mészkőfajták, míg a reneszánsz elsősorban újra a kemény köveket: vörös márványt, palásán hasadó kemény mészkőfajtákat használ. 187
