Budapest Régiségei 21. (1964)

TANULMÁNYOK - Zolnay László: István ifjabb király számadása 1264-ből 79-114

prépost csakis 1264 júniusa előtt fizethetett Syr Wulamnak a szerémségi adóból, mivel ő maga 1264 júniusától (egészen 1267-ig) elpártolt Istvántól. (A belviszály idején egyébként a Szerémség is az öreg király kezére került ; 1267-ben azonban, amikor Benedek újra István udvarában bukkan fel, István már visszabocsátja anyjának Pozsegát, a szerémi kamarát s a Szerémséget.) Ebből azonban egy melléktéma is adódik s e kérdésre numizmatikai irodalmunkban nem találok választ. A kérdés az: ha a szerémi pénzverő kamara — az 1264/65. évi háború megszakításával — egészen 1266-ig István ifjabb király kezén volt —, s ha Gutkeled nembeli István bán az 1250-es években Pakráczon és Zágrábban már veretett báni dénárokat

180 — vajon Istvánnak, mint ifjabb királynak, nem volt-e szükségképpen önálló pénzverése? A szakirodalom Istvánnak csak királyi — tehát 1270 utáni — véreiéiről tájékoztat. 9. in silvis de Lompert. Lompert erdején a beregi erdőt sejtjük.

181 1249-ben, amikor IV. Béla Beregszász kiváltságát adományozza, a város neve: Luprechtzaza.

182 A kiváltságlevelet 1270-ben éppen V. István erősítette meg.

183 Beregszász — Luprechtzaza plébániája az esztergomi érsekséghez tartozott, egyháza királyi kápolna.

184 István ifjabb király, aki Füzér várát és Bereget nővérének, Anna macsói hercegnőnek javaiból foglalta le,

185 az 1263. év karácsonyát Beregben töltötte.

186 Számadásunkban, mint az ifjabb király kifizetési helye szerepel. 10. in salibus de Zeloch. A szalacsi (Salacea, Bihar megye, Románia) só-regále már az 1222. évi aranybullában szerepel.

187 Akkor, amikor 1262. december 5-én a két uralkodó gyakorlatilag kettéosztotta az országot s viszonyaikat a poroszlói egyezséggel biztosítja,

188 az ország összes sóbányája István ifjabb király területére került. István az egyezségben messzemenően garantálja IV. Bélának a keleti országrész só-regáléjára vonatkozó jogát

189 — aminek ellenében nyilvánvalóan szankcionálnak egy már kialakult gyakorlatot a pénzverő kamarákra vonatkozólag is. Az ország ekkori három pénzverő kamarája közül ugyanis kettő — Esztergom és Buda — az idősebb király országrészére esett, a Szerémséget viszont, mint láttuk, István erőszakkal tartotta, 1264-től 1266-ig birtokában. 11. in Bistrka. Beszterce. Pauler említi, hogy a IV. Béla és István ifjabb király közötti sérelmek egyik főoka az volt: István lefoglalta anyjának Erdély északkeleti részén fekvő jószágait, Besztercét, Radnát, Királynémetit.

190 Az ifjabb király itt úgylátszik önálló megyét szervezett: 1274-ben Pál mester a rodna-i és byzterce-i comes.

191 12. Bude in domo Valterii. Az adatot már a Valter ispánról elmondottakkal értelmeztük. Iít csak annyi a hozzátenni valónk: a számadás 122. tétele azt mutatja, hogy — amint IV. Béla királynak megfelelő hányad járt a keleti országrész só-regáléjából — Istvánnak is volt járandósága az idősebb király területére eső budai pénzverő-főkamarából, illetve az ott verésre kerülő — valószínűleg selmeci eredetű — ezüstből. Ez az oka és magyarázata annak, hogy az ifjabb király alkancellárja Benedek mester — 1264 tavaszán — Budán járt s abból az ezüstből amelyet néki Walter, az öreg király budai kamaraispánja fizetett, kicsiny törlesztésével kielégítette a király hitelezőjét, Syr Wulamot. 13. Argentum de Semluhe. A Budán 1250 óta működő pénzverő-kamara ezüstjét Selmecről kapta. Selmec arany- és ezüstbányái az 1250-es évektől bőven termeltek.

192 A rossz leírású (Semluhe) helynév azonban esetleg fedheti a Sáros megyei Szmilno, Szemelnyebányát is.

193 180 Hóman B. : i. m. 335., 458. 181 Csánki D. : Magyarország történeti földrajza, I. 411. 182 Szentpétery I. : 867., 2129. sz. 183 Szentpétery I. : 2129. sz. 184 Knauz F. : I. 369. 185 Pauler Gy. : II. 329. 186 Pauler Gy. : II. 683., 192. jegyzet. 187 Knauz F. : I. 235. — Csánki D. : i. m. I. 599. 188 Szentpétery I. : 1774. sz. 189 Knauz F. : I. 478. 190 Pauler Gy. : II. 329. 191 Szentpétery I. : 2499. sz. — Paulinyi O. : A sóregálé kialakulása. Századok, 1924. 637. laptól. 192 Knauz F. : I. 415, 427, — Szentpétery I. : 2320, 2438. 193 Szentpétery I. : 1813, 2258. sz. 106