Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Beriszló Péter és budai szereplése 125-136

JEGYZETEK 1 Lt. sz. : 56.52. A Vármúzeum kőtárában. —• Gerő Győzőnek a közlés engedélyezéséért ezúton is hálás köszönetet mondunk. 2 Nevét oklevelei rendesen ,,Beryzlo"-nak írják. Pl. 1513: OL. Pozsony város lt. Oklevelek 2490. Uo. Beszterce város lt. 346. stb. 3 Életrajzával mai napig adós a magyar történettudomány. Nekünk sincs módunk e rövid közleményben tevékenységének kimerítő leírását adni. — Első életrajzát Mamavich Tomco János írta meg 1621-ben a bán rokonaitól, a Statileóktól és Verancsicsoktól származó adatok alapján (kiadta: Szalay L., Verancsics Antal összes munkái. II. köt. Pest 1857, 217. kk.). Marnavich forrásértékével Kukuljevic foglalkozott: Arkiv zapovjestnicu jugoslavensku. IX. köt. 241—265 (1.: Margalits E„ Horvát történelmi repertórium. I. köt. Bp. 1900, 105—110). — A délszláv irodalomból még Mesic cikkei emelendők ki. — A horvátok a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején c. tanulmányában (Knjizevnik, I—

II. évf., 1.: Margalits i. m. II. köt. Bp. 1902, 476—510) Beriszló bánságával is foglalkozik II. Ulászló haláláig. Másik cikke: Beriszló Péter bánsága II. Lajos idejében. Rad jugoslavensku akademie znanosti i umjetnosti. III. köt. 1—64 (Margalits i. m. I. köt. 195—203). Kéziratunk nyomdába adása óta jelent meg: Qerézdi R., A magyar világi líra kezdetei. Bp. 1962. A 71 — 72. oldalon foglalja össze a bán életrajzát. 4 Mamavich i. m. 224, 227—228. — Vele szemben Kukuljevic rámutat ugyan arra, hogy a grabarjai és traui Beriszlók rokonsága nem mutatható ki (Margalits i. m. I. köt. 109; ezt elfogadja Mesic is: A Beriszlók nemzetsége. Rad, VIII. köt. 30—104, 1.: Margalits i. m. I. köt. 261), azonban mégis valószínűsíti a családfába ugyancsak be nem illeszthető Beriszló Bertalan vránai perjel kapcsolatát a grabarjai ággal. Beriszló Péter pedig 1502-ben a perjel megbízásából jár el (St. Katona, História Critica regum Hungáriáé. XVIII. köt. Buda 1792, 334). Grabarjai Beriszló Ferenc egy levélben Péterről mint fratris nostri carissimiről beszél, (Thallóczy—Horváth : Jajcza története. Bp. 1915 260). Ezek az adatok igazolni látszanak Mamavich állítását, hogy a rokon grabarjai Beriszlók és a vránai perjel támogatták. 5 Mamavich i. m. 228. —- Kétségtelen, hogy 1502-ben már királyi titkár (Fógel </., II. Ulászló udvartartása. Bp. 1913, 120). 6 Vö.: Fógel i, m. 47—48. — Szilágyi L., A királyi kancellária szerepe az államkormányzatban. Bp. 1930, 12. 7 A titkárok királyi tanácsi és kancelláriai működésére: Szilágyi i. m. 27, 52. kk. — Épp az 1500-tól kezdődő időszakban mutatja ki Szilágyi, hogy a titkárok általi relatiók száma erősen megnő. 1491 és 1500 között a titkárok relatiójára kiadott oklevelek (Szilágyinál kancelláriai ügyvitel) 45 százaléka az összes — referenseket feltüntető — okleveleknek, míg 1501 és 1510 között ez 74 százalékra szökik (Szilágyi i. m. 60). — Beriszlót Ulászló 1511-ben secretariusának és consiliariusának nevezi (OL. Dl. 30991. stb.). Relator pl.: Dl. 21494, 21643, 21665, 26115, 33023. Ezenkívül egy királyi commissióval ellátott oklevél alján találjuk ezt a szöveget: ,,de eommissione dominationis vestre reverendissime P. Berislo": Dl. 21579 (idézi: Szilágyi i. m. 29. old. 12. jegyzet). Egy, titkártársa, Móré Fülöp relatiójára kiadott oklevél alján ugyanattól a kéztől, amely a fent idézett szöveget írta, megtaláljuk nevét: P. Berislo (Dl. 37813). Ugyanettől a kéztől ugyanezt találjuk saját relatiójára kiadott okleveleken is (Dl. 21665, 26115). Máskor P. Berislaust ír (Dl. 33023, a plika alatt). Az írás sem az oklevél, sem pedig a relatiós jegyzet írásával nem egyezik. Annyi bizonyos, hogy nem Beriszló írta. 8 1507-ben, Dl. 21665. 9 Pataki V., A budai vár középkori helyrajza. Bud. Rég. XV. köt. Bp. 1950, 291. old., 51. jegyzet. 10 Fógel i. m. 120. — Mamavich i. m. 229—230. 11 Pl. 1510—11-ben Pasqualigo velencei követtel [Fraknói V., Magyarország ós a cambrayi liga. Századok (1882) 381, 799]. Belső megbízatásokat is kapott. Egy ízben a király a váci püspökkel őt küldte ki a pozsonyiaknak főispánjukkal, Sárkány Ambrussal kitört viszályát elsimítani (Pozsony város lt. 2280). 12 1511 végén már „választott" veszprémi püspök (Dl. 30991), de nemsokára, római követsége idején elnyeri a pápai megerősítést is (Mamavich i. m. 230). 13 Margalits i. m. 486—497, 506—509. — Bár 1508 táján a király az ifjabbik Ernuszt János ós Kanizsai György személyében új bánokat nevezett ki (vö.: M. O. Kovachich, Vestigia comitiorum. Budae 1790, 461), ez Both tényleges hatalmán nem változtatott. 14 Margalits i. m. 497—498, 509—510. — Perónyit 1512. április 2-án nevezték ki. 15 Magyar Történelmi Tár, XXIV. köt. Bp. 1877, 236. — 1513 decemberében a király még prefektusnak nevezi Beriszlót (J. Kukuljevic, Jura regni Croatiae, Dalmatiae, et Slavoniae. I. köt. Zágráb 1862), habár Beriszló saját oklevelén már néhány nappal előbb bánnak címezi magát (Dl. 94778—9). Ezentúl csak bánként szerepel. [Pl. 1514. január 27. Kőrös: ,,Nos Petrus Beryzlo episcopus ecclesie Wesprim. thezaurarius regie camere(î) nec non regnorum Dalmacie, Croacie et Sclauonie banus ac Capitaneus Segniensis." Z. Tanodi, Poviestni spomenici slobodnoga kraljevskoga grada Varazdina. I. köt. Varaèdin 1942, 287—288. Ez utóbbi oklevél hivatkozik Perényi nádor 1513. január 13-án kelt báni oklevelére.] 16 A király 1513. június 6-án nyugtatja a még bánnak nevezett Perényi Imrét, hogy a zenggi kapitánysághoz tartozó várakat adott át Beriszlónak (Dl. 82363). 17 Margalits i. m. I. köt. 654. 18 Mamavich i. m. 232. — Ezért van sírfeliratán a boszniai bán cím (uo. 281). Vö. még: Historija naroda Jugoslavije. I. köt. Zagreb 1953, 761. 9* 131