Budapest Régiségei 20. (1963)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Beriszló Péter és budai szereplése 125-136

19 1513. április 5-én még Herendi Miklós kincstartó ad ki oklevelet (Dl. 47040), de május 9-én Statileo János Veszprémben kelt oklevelében már Beriszlót nevezi kincstartónak (Dl. 47050). Itt kell megemlítenünk azt, hogy mind az irodalomban, mind a források egy részében Telegdi Istvánt nevezik kincstartónak az 1514. évi parasztháború idejében. Ez az adat a források téves értelmezéséből fakadt. Telegdi (akinek életrajza: Márki 8., Dózsa György. Magyar történelmi életrajzok XXIX. Bp. 1913, 226—230) egy évtizeddel korábban viselte a királyi kincstartói tisztséget (Fógel i. m. 56). 1511-ben azonban országos kincstartónak (thesaurarius regni) választották Szentpéteri Lászlóval közösen (uo.). Ez a tisztség nem volt azonos a királyi kincstartóéval; csak a rendek által megajánlott adó adminisztrálása volt a feladat, és a hatáskör többnyire csak egy adókivetés idejére szólt. Valószínű tehát, hogy Telegdi 1514-ben már nem viselte ezt a rangot. A Beriszló által viselt királyi kincstartósággal sem keverhetjük össze. Sírköve (Márki i. m. 62: regis, deinde regni Hungarie thesaurarius) is az 1504-ben, ill. 1511-ben viselt méltóságaira vonatkozik. Az, hogy mégis kincstartónak hívják a források, egy középkori szokással magyarázható: egyes embereknek azután is megadták a címet, miután már nem viselték a méltóságot (különösen gyakori ez a vajdáknál és bánoknál). 20 Mindezekre: A. Kubinyi, Die Frage des bosnischen Königtums von N. Újlaki. Studia Slavica IV (1958) 375—377. 21 Kubinyi A., A királyi kincstartók oklevóladó működése Mátyástól Mohácsig. Levéltári Közlemények XXVni (1958) 40. old. 49. jegyzet, 43. old. 65. jegyzet. — A hivatali pályákra példák: Kubinyi A., A kincstári személyzet a XV. század második felében. Tanulmányok Budapest múltjából. XII. köt. Bp. 1957, 25—46. 22 Kubinyi, A királyi kincstartók... 43. old. 65. jegyzet. 23 Szokás volt, hogy a kincstartó vagy helyettese állandóan Budán tartózkodott (Kubinyi, A királyi kincstartók . . . 41). 24 Várday Pál alkincstartó volt 1514 tavaszáig. 1514. április 3-án még ő kéri az adót Bártfától (Iványi B., Bártfa sz. kir. város levéltára. II. köt. 4414. sz.), míg májusban már Pemflinger Márk, Pemflinger János volt budai városbíró fia az alkincstartó (Iványi B., Eperjes sz. kir. város levéltára, 1104. sz.; Iványi, Bártfa. II. 4431. sz.). Várdayt ekkor az oklevelek volt alkinostartónak nevezik [Történelmi Tár (1904) 221—222]. Pemflinger 1514 végéig maradt hivatalban. Novemberben még nyugtatja Bártfát egy „kölcsön" fejében (Iványi, Bártfa. II. 4470. sz.), míg 1515 elején már újra Várday Pál helyettesíti Beriszlót (Dl. 22652). 25 Várday pl. kancelláriai relator királyi okleveleken (Dl. 47115; Iványi, Eperjes. 1098. sz.). Később olykor administrator proventuum regalium címet is visel (Kubinyi, A királyi kincstartók . . . 40. old. 50. jegyzet). 26 Pl. 1513: Dl. 82370; 1515: Beszterce v. lt. 359. — Magyar Sión (1866) 101—102. — Raguza adóját is ő szedeti be küldötte, egy veszprémi kanonok (Beriszló veszprémi püspök !) útján (Oelcich J.— Thallóczy L., Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Bp. 1887, 676—677). 27 Marnavich i. m. 246—247. 28 Pl. 1513. december 15: Iványi, Eperjes. 1093. sz.; 1514. december 9: OL. Ft. Dés város lt. (két oklevélen). 29 1513. május 15. Buda: Pozsony város lt. 2490; május 21. Buda: Iványi, Bártfa. II. 4354. sz.; május 27. Buda: uo. 4356. sz.; május 29. Buda: Selmecbánya város lt. II. 811. — Ezután Horvátországba utazik, és helyette Várday vezeti a kincstárt. Decemberben újra Budán tartózkodik (vö.: 28. jegyzet) és okleveleket ad ki (december 17. Buda: Iványi, Eperjes. 1095. sz.; Bártfa. II. 4395. sz.). 1514 elején visszautazik a Délvidékre, de májusban megint visszatér az udvarba, ekkor váltja fel Pemflinger Márkkal Várdayt. Május 4-én sajátkezűleg aláírt parancsot küld Pozsonynak (Pozsony város lt. 2509). Nem marad soká az udvarnál, hanem hamar bánságaiba utazik. Az év végén újra Budán tartózkodik. December 15-én Budán sajátkezűleg aláírt oklevelet ad ki (Beszterce város lt. 346; 1. még: 28. jegyzet). Ezekután csak a valószínűleg ugyanekkor újból kinevezett Várday alkincstartó rendeleteit ismerjük. Kincstartósága idején a kincstári feladatkörökben Beriszló familiárisai járnak el (1. pl.: Iványi, Eperjes. 1082. sz.). 30 Dl. 104635, 104636. — Igaz, hogy nem tartalmazza összes jövedelmét, mert a 104636-os jelzetű oklevélen egy feljegyzés felsorolja azokat a számadásokat, amelyek tartalmazhatnak még kifizetéseket a bán számlájára; azonban az összeállításban nem vették figyelembe. Sajnos, ezek ma már nincsenek meg; azonban nem tartalmazhattak nagyobb összegeket. 31 Thallóczy—Horváth i. m. 184. Az előirányzatot tévesen 1504-re datálták. A helyes keltezésre: Kubinyi, A királyi kincstartók . . . 46. old. 93. jegyzet. 32 Somi Gáspártól. Thallóczy-Horváth i. m. 272-273. 33 Vö.: Kubinyi, A kincstári személyzet . . . 34.— Lásd még a következő j egy zetben említett tanulmányt is. 34 Dl. 104635, 104636. — Az említett kereskedőkre vonatkozó részletes adatok: Kubinyi A., Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban. Bud. Rég. XIX. köt. Bp. 1959, 99. kk. — A Zuane della Seda-családra: uo. 101; Bontempira: uo. 100; Stagira: uo. 111. old. 35. jegyzet; Polyákra: uo. 103, 113. old. 79. jegyzet, 114. old. 81—82. jegyzet; 115. old. 130, 132. jegyzet; HaUerre: uo. 115. old. 130. jegyzet, 117. old. 164. jegyzet; Freibergerre: uo. 117. old. 168. jegyzet; Pythysra (talán a Pitticsaládból): uo. 112. old. 37. jegyzet. 35 L. pl.: Mákkai L., Az abszolutizmus társadalmi bázisának kialakulása az osztrák Habsburgok országaiban. Történelmi Szemle III (1960) 204. kk. 36 Kubinyi, Budai kereskedők ... 99. kk. 37 Uo. 104. 38 Hermann Zs., Az 1515. évi Habsburg—Jagellószerződés. Adalék a Habsburgok magyarországi uralmának előtörténetéhez. Értekezések a történeti tudományok köréből, Új sorozat 21. sz. Bp. 1961, 57. 132